Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)
1974-08-31 / 525. szám
Second class mail registration No. 1373 MENDER ,Sir.-August J.liolnar P.O.Box 1o34 Hew Brunswick. New Jersey o39o3 U.S.A, AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA Ára: XIII. évf. 525. szám 30 cent 1974. AUGUSZTUS 31. ÓVÁS Megszakítás nélkül cseng szerkesztőségünk telefonja, áradnak a panaszok. Az augusztus 24-re dátumozott és augusztus 20-án, kedden délután 4 órakor, a torontói belvárosi főpostán feladott lapunkból tó'bbszáz példányt az előfizetők még augusztus 26—án, hétfőn sem kaptak meg. A súlyos késedelem nem lapunk hibája. A postaminiszter és postahatóságok szerint a szolgáltatás állandóan javul. A valóság az, hogy a kanadai posta napról-napra roszszabb és ázsiai színvonalon mozog. Szeretnénk már egyszer egy olyan kivizsgálást látni, aminek van is valami eredménye. PETITION Our editorial office is overloaded by complaints regarding postal delivery. Several hundred copies are missing from the shipment which was taken to the Toronto Post Office Terminal ”A“ at 4 P.M. on the 20th August, 1974. The papers must have been lost since they weren't delivered even by August 26., Monday yet. As a matter of fact, despite of official claims about mail delivery getting better, it deterioriates day by day. Our postal system is so scandalous that it would not be satisfactory even for an Asian country. We wonder wether our Honorable Minister of Postal Services is willing or capable at all to keep the situation under control. MEGBÉNULT TORONTO GAZDASÁGI ÉLETE Ugyanennek az oldalnak egy másik részén arról adunk hírt, milyen botrányosan működik a torontói postaszolgálat. Azok, akik e kanadai metropolison kívül laknak, esetleg abban a hiszemben lehetnek, hogy ebben a két és fél milliós városban csak a postával van baj. A város lakói azonban jól tudják: van, ami most ennél is jobban fáj. Ez pedig a közlekedési alkalmazottak sztrájkja, amely harmadik hete bénítja meg a város forgalmát. Nem működnek a villamosok, autóbuszok, földalattik, sőt nem járnak a távolsági buszok sem. A sztrájk természetesen súlyosan érinti a város gazdasági helyzetét. Alkalmazottak nem, vagy csak nagyon nehezen jutnak el a munkahelyükre, annak ellenére, hogy az autótulajdonosok elég szolgálatkészek és szívesen vesznek fel a járda széléről utasokat. Gyenge vigasz. A kocsik ugyanis — közúti forgalom hiányában — a belváros utcáin megrekednek, és nem ritkaság, hogv egy-másfél órát vesz igénybe egy olyan Egyiptomi-izraeli tárgyalások a következő lépés Az arab országok és az Izrael közötti béke létrehozása természetesen sorsdöntő a világ szempontjából, de közel sem annyira, höfey ne kellene mögötte a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió állandó diplomáciai csatározását keresni. A nyár elején úgy tűnt, hogy az amerikai politika most egy kicsit hátrább húzódikés olyan látszatengedményeket ad a Szovjetuniónak, mintha annak is volna valamilyen szerepe a közelkeleti diplomácia alakulásában. Az elmúlt héten azonban a helyzet megváltozott. Valószínű, hogy az E- gyesült Államok, amely túljutott a Watergate válságon, ezúttal nem tartja fontosnak, hogy nyugtatgassa az oroszokat, hanem a végsőkig akarja kihasználni az arab országok felé forduló szimpátiáját, és a kezdeményezést kizárólag saját magának tartja meg. Washingtonban nagyon megélénkült a diplomácia. Múlt héten Husszein, e héten a Szíriái külügyminiszter, jövő héten pedig Jicchák Rábin látogat el az amerikai fővárosba. Rábin miniszterelnöki minőségében most először látogat el Washingtonba, ahol éveken át nagykövet volt. Hivatalos jelentések szerint az amerikai fegyverszállításról fog tárgyalni, — és nyilvánvalóan erről is szó lesz. Ennél sokkal lényegesebb azonban, hogy a State Department meggyőzte Husszeint arról: nem érdeke, hogy sürgesse az Izraeliéi való fegyvernyugvási szerződés megkötését. Az amerikai terv ugyanis itt alaposan figyelembe vette az izráeli szempontokat. Ennek eredményeként úgy döntöttek, hogy az arab-izráeli tárgyalások következő lépése ismét Egyiptom és Izráel között történik majd. Ez a két ország az, amelyikkel A- merika legjobban tud szót érteni, és a kérdés gyökere valóban ebben rejlik. Izráel is szívesebben tárgyal az egyiptomiakkal. Ha ugyanis Husszeinnel alakulna ki valamilyen megegyezés, úgy ezt a pártközi megállapodás alapján az ország nyilvánossága elé kell vinni, vagyis választásokra kerülne a sor. Ezt ebben a pillanatban mindenki elkerülni igyekszik, és ehelyett Genfben rövidesen egy újabb Szináj-vonal kialakításáról beszélnek majd. Igaz, hogy a kardcsörtetés változatlanul folyik, sőt Izráelben az elmúlt héten nagy mozgósítási gyakorlatok folytak (ami az arab államokat meglehetősen nyugtalanította) de a behívott tartalékosok ahogy megérkeztek csapattestükhöz, úgy fordultak is viszsza, s ebben a pillanatban nem kétséges, hogy az elkövetkezendő hetekben a harcok ismét csak diplomáciai vonalon fognak folyni — szerencsére. FIGYELEM! ZSIDÓ GIMNÁZIUM TALÁLKOZÓ A Budapest-i és Debrecen-i volt zsidó gimnazisták ez évi találkozója, OKTÓBER 30.-án SZOMBATON ESTE lesz TORONTÓBAN Az Egyesült Államok területén október 28.-tól, 31.-ig 4 napos ünnep van, tehát a legtávolabbi helyekről is érdemes ellátogatni Torontóba, ahol a szervező bizottság teljes 3 napos programról gondos kodik. Kérjük az érdekelteket, hogy résztvételi szándékukat — még akkor is, ha egyenlőre nem biztos, — azonnal jelentsék be, vagy a szervező bizottságnál, vagy saját városukban, valamelyik szervezőnél. Torontói cím: 105 Almore Ave.# - DOWNSVI EW - ONTARIO, CANADA Telefon: (416) 636 — 1381. I autóút, ami normális körül. mények között húsz perc alatt megtehető lenne. Az üzletek üresen tátonganak, mert az emberek nem mozdulnak ki, ha nem muszáj: a pénzforgalom lelassult. A minden évi vásár, az Ex, tíz év óta nem volt olyan kevéssé látogatott, mint ebben az évben. Indokolt lenne tehát, hogy a hatóságok minél hamarább és niinél erőteljesebben akcióba iépjenek. De nem teszik. Talán ez az, amiben a torontói közlekedési sztrájk merőben különbözik más városok bérmozgalmától. Máshol is előfordult ilyen, és az illetékesek azonnal megpróbáltak vagy megegyezésre jutni a sztrájkoló munkásokkal, vagy hatalmi szóval visszaparancsolni őket a munkához és kötelező béregyeztetést írni elő. Toronto város vezetői azonban — legalábbis egyelőre — a frlük botját sem mozgatják. A közlekedési dolgozók szakszervezete 148pontból álló követelést terjesztett elő, ami önmagában is nevetséges. Ki hiszi el, hogy a régi kollektiv szerződésben ennyi kifogásolandó pont lenne? A két szembenálló tárgyaló fél csak a sztrájk negyedik napján kezdett egyáltalán hozzá az egyeztető munkához, s azóta csigalassúsággal halad. A torontói polgár nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, amikor arról értesül, hogy többórás tárgyalás után egy-egy vitatott pontban megegyeztek. Egy heti sztrájk után a TTC vezetői hozzájárultak ahhoz, hogy az autóbusz- és villamosvezetők a munkaruhájukon külön zsebet hordhassanak, csavarhúzók számára. Ha továbbra is ilyen megnyugtató híreket kapunk, nem egyhamar indul meg a közlekedés. Kétségtelen tény, hogy a sztrájkoló munkásoknak bizonyos követelésekben igazuk van. Egyik legsúlyosabb panaszuk, hogy megszakított munkaidőre kényszerítik őket. Előfordul, hogy 4 órát dolgoznak, utána 4 órás szabadidejük van, majd ezután kerül sor 4 munkaórára. Az üresen töltött 4 órát természetesen nem fizetik nekik, viszont arra sincsen idejük, hogy közben hazamenjenek és/pihenjenek. Az erre vonatkozó követelésnek természetesen eleget kell tenni. A közlekedési munkások 40 %-os béremelést követelnek. Ez viszont indokolatlan. Az autóbusz- sofőrök nem szenvednek sem többet, sem kevesebbet az inflációtól, mint bármelyik más dolgozó réteg, 40 %-os emelkedést azonban sehol sem követelnek, nem is követelhetnek. A sztrájkolok hivatkozása arra, hogy nekik különösen nehéz és kényes munkájuk van, indokolatlan. Hiába mondják, hogy az emberek épsége, biztonsága van rájuk bízva, ez lényegében nem igaz. Ha elfogadjuk ezt az állítást igaznak, úgy azt kell elfogadnunk, hogy minden ember — a munkájában —más emberek biztonságának őrzője. A közlekedési munkás felelős másokért, amíg munkaóráit tölti. Utána mások felelősek őérte. Felelős érte a kórházi nörsz, a gyermekeit nevelő tanító vagy tanár, a villanyhálózatot biztosító technikus, a közlekedési rendőr, a hús minőségére vigyázó egészségügyi ellenőr — mindenki a társadalomban, a maga helyén, a maga munkájában. Az autóbusz- sofőrnek tehát nincs különleges helyzete, nincs különleges felelőssége, sőt a járművezetés jna már a legminimálisabb felkészültséget igénylő szakma. Nem is szakma. A 40 %os bérkövetelés tehát túlzott és ezért értelmetlen. Minden ok megvan tehát arra, hogy a város vezetői elismerjék a szükségállapotot és azonnal intézkedjenek. Vagy próbáljanak órákon belül megegyezésre jutni, vagy forduljanak a tartományi kormányhoz, kérve a sztrájkolok munkahelyre való visszarendelését. Ez a sztrájk ugyanis igen furcsa helyzetet teremt. Ki ellen folyik ez a sztrájk? A TTC dolgozói közalkalmazottak a szó legszorosabb értelmében. A köznek az alkalmazottai. Ennek a köznek a nevében a város vezetői intézkednek, de a közlekedési sztrájk őket érinti legkevésbé. Nem szorulnak subway-re, és nem döntő kérdés, időben érkeznek-e meg munkahelyükre, vagy egy órával később, A vesztes — mint minden sztrájkban — a kisember, a gyári munkás, az irodai alkalmazott. De mi oka van a TTC szakszervezet vezetőinek ezeket a kisembereket sújtani akkor, amikor a tárgyalóasztal mindkét felén pontosan tudják, hogy végülis a követelések és ajánlatok találkozni fognak valahol a félúton. Az egész helyzetből az tűnik ki, hogy ezek a bérkövetelési mozgalmak elvesztették realitásukat. A szakszervezetek többé nem a munkások érdekvédelmi képviseletei, hanem jól megszervezett, korporáció jellegi! vállalatok. Nem az igaz, egészséges bérrendszer a fontos, hanem a minél erőteljesebb szervezettség, mert így az indokoltnál magasabb béreket lehet kicsikarni. Az Union, amely valaha eszköz volt, öncéllá alakult át és olyan militáns organizációvá vált, amely félelmetes kényszert tud gyakorolni úgy saját tagjaira, mint a társadalomnak azokra a rétegeire, akik nincsenek megszervezve, és akik — sokan vannak ilyenek, és minden szimpátiánk az övék — szeretnék organizációkon kívül leélni az életüket. A munkaadók ellen nincsen a sztra'jkolóknak megfelelő erejük, mert azok maguk is organizálva vannak. George Meany, az amerikai szakszervezetek legfőbb vezetője, két évvel ezelőtt magá is megállapította, hogy a sztrájkok rendszere idejét múlta. A jelenlegi torontói sztrájk fényesen bizonyítja ezt az igazságot és azt, hogy a megszervezett union-boss-ok és a megszervezett munkáltató executiveok összeütközésében szükségképpen az egyszerű polgár marad laposra silányítva. SOK ROSSZ EMBER KIS HELYEN A Földet ma 4 billió ember lakja, és 2100 -ban ez a szám eléri a 16 billiót, ha igy megy tovább, akkor pedig éhen halunk, mert az élelmiszer-termelés, a mai technikával legalábbis, nem tud lépest tartani a népszaporulattal. Már ma is alultáplált a világ egyharmada, Ínség sújtja India és Afrika óriási területeit ugyanakkor, amikor Amerika élelmíszerkosarát szárazság szikkasztja, és pusztulóban a halállomány. Az évezredek során került már egy-egy népcsoport súlyosabb helyzetbe is, de az inség még soha nem terjedt ki ekkora tömegre és térre. 1972-ben a népszaporulat 1,9 %-os volt, tehát tíz Magyarországgal lakjuk a Földet többen. A népesedéspolitikát az egyes nagyobb területi egységeknek feltétlenül össze kellene hangolniok. Bukarestben ülésezett a Népesedési Világkonferencia. Már rosszul kezdődött az egész: Kina ki akart vonulni, mert a vietnami Felszabaditási Front nem kapott a többiek között meghívót. Azután megkezdődtek a tárgyalások, ahol ki-ki kifejtette a többiekétől teljesen eltérő véleményét. Az Egyesült Államok a születésszabályozást halaszthatatlannak tartja: évente igy is legalább 600 millió dollárt vagy még többet kell az alultápláltság enyhítésére elköltenie. Külön tanulmány foglalkozott azzal a ténnyel, hogy a szegénység a szaporasággal szervesen összefügg. Fufcsa módon a nyomorúságos helyzetben élő közösségek idegenkednek leginkább a családtervezésnek még a gondolatától is. A Szovjetunió — felmérhetetlen nyersanyagforrások és óriási műveletlen területek birtokában — kifejtette, hogy minden ország a saját adottságai szerint határozza meg népesedéspolitikáját. Afrika a faj fennmaradását tekinti elsőrendű feladatnak, nem pedig a születéskorlátozást. Latin-Amerika küldötte szerint a sűrűn lakott területekről származik a i munkaerő, tehát az emberek szabad áramlása, nem pedig világra jövetelük megakadályozása a gyógyszer. Követelte, hogy a jómódú országok vessenek véget a pazarlásnak, és feleslegeiket engedjék át a szűkölködőknek. Ázsia katasztrofális túlnépesedése megakadályoz mindenfajta fejlesztési törekvést. Több országban, például Indiáoan, megkezdődött a születéskorlátozás elterjesztése, de a kezdeti sikerek után csaknem ugyanannyi a csecsemő, minthá nem érkezne wagonszámra felvilágosító irat és védekezőszer. Brutális szabályozó, a korai halál érvényesül a családtervezés helyett. Ázsia delegátusainak zöme elismeri, hogy ezen az állapoton feltétlenü1 változtatni kell, de a túlnépesedés nem mindenre magyarázat. Ha a fejlett országok nem szüntetik meg a hátrányos megkülönböztetést a kereskedelemben, ha továbbra is tönkreteszik a természetes nyersanyagforrásokat, akkor segítség nincs, A születésszabályozás csak a javak igazságosabb elosztásával együtt vezethet oda, hogy a Föld lakható legyen. Kína eljátszotta szokott szerepét. Adatait nem közölte, de kinyilatkoztatta: a túlnépesedést okolni a tapasztalható nyomorúságokért nem más, mint az igazság elferdítése. A valódi ok szerintük - az, hogy a szuperhatalmak kizsákmányolják a függő nemzeteket. Elszomorító, hogy a demagógia micsoda bűvös erővel vonz egyes civilizációtól megcsömörlött értelmiségieket, René Dumond a kínai plakátfilozófiát hangoztatta, sőtl! ”A születésszabályozás nem más, mint fehér kannibalizmus“-mondotta. — Megfoszt az élettől olyanokat, akik még a világra se jöttek. Nem lehet más földrészek dolgát elrendezni a Nyugat módján, mert erről máris kiderült, hogy csőd“. Az okos szóra, hogy a népszaporulat nem pusztán belügy, hanem a nemzetek felelősek egymás iránt, nem sokan figyeltek oda.Dehát nem meglepő, hogy ezen a konferencián is, mint a többi életbevágóan fontos téma megbeszélésekor, a jelen voltak nem hallották a másik hangját, csak a sajátjukat. Mégis oly szívesen vennénk, ha egyszer-egyszer kivételesen némi közeledést, némi belátást tapasztalnánk az ilyen összejöveteleken! Egyetlen résztvevő mosolygott: Kína. Maót Idézik, mondván: Az emberiség 'jövője a végtelenségig derűs. Nem vagyunk ennyire naivak. Csak roppant makacsul lisszük, hogy az emberek még kölcsönös megértés nélkül is megtanulnak ügyesebb munkával, jobb módszerekkel többet termelni, mint amennyit fogyasztanak, kevesebbet herdálni, mint amennyit létrehoznak, és akkor talán mégis elbír bennünket a Föld még párezer évig. Ami azután lesz, az soká lesz, és az ember még a mai munkájával se tud soha elkészülni.
