Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-07-06 / 518. szám

1974. július 6. * MENORA 3. oldal Ml ÚJSÁG CSEHSZLOVÁKIÁBAN ? Csehszlovákiába bejutni — nyugati útlevél birtokában — nem nehéz. A nyugati fővárosokban, nagyobb vá­rosokban mindenütt ott láthatók a prágai idegenforgalmi szervek pla­kátjai, prospektusai, amelyekkel az "arany" Prágába, Karlsbadba, a Tát­rába invitálják az idegent, hiszen kell a nyugati valuta. Az invitálás nem ha­tástalan, különösen a nyqgatnémetek utaznak előszeretettelCsehszlováki­­ába, annál is inkább, mert a Szudéta­­földön a legtöbbnek rokona is van.Ki­­felé azonban már bonyolultabb az u­­tazás és a bennszülöttek közül csak a legkiváltságosabbja jut útlevélhez hogy 2-3 hétre elsz-’kadjon a hazai szocialista valóságtól. Van, aki út­levél nélkül is megpróbálja, de a leg­többen fennakadnak a vasfüggönyön, amely nincs ugyan annyira szem e­­ló'tt mint az osztrák-magyar határon, de annál hatásosabb. A határvidék el­hagyott, a határmenti falvakat már évekkel ezelőtt kiürítették, a határ­sávban csak katonák láthatók, akik pá­rosával, hármasával Járnak, egymás­ra is vigyázva. A katonák minden el­fogott menekülő után 35 dollár értékű koronát kapnak, szóval kifizetődik az embervadászat. Nem csoda, ha az el­múlt hét évben mindössze kb. ötvenen jutottak Nyugatra. ÚJ FÖLDALATTI Az egykori "arany" Prága bizony, talán a romantukus óvárost kivéve, — szürke szocialista metropolis szint­jére süllyedt. Az úttestek sokfelé fel vannak tépve, folyik a házak tatarozá­sa, utcákat szélesítenek, kábeleket fektetnek. Május elején lépett üzem­be a prágai földalatti, amelyről a he­lyi lakosok azt mondották, hogy olyan lassan épül, hogy sose készül el. El­készült végre az első, un. C-szakasz hét kilométer hosszúságban. A kül­városi Kácerovból vezet Prága köz­pontjába, a Florenc téri központi autó­busz állomáshoz. Természetesen szovjet segítség nélkül nem készült volna el, közli a rezsim úton-útfélen a prágaiakkal. Szovjet mérnökök tech­nikusok is belesegftettek, szovjet ere­detű a tervrajz és a magyarok adták a vasbetont és az acélszerkezeteket. Mert Ilyen testvéries az együttműkö­dés. tipikus cseh légkörre vágyva czlnte kötelességszerüen felkeresik aHasek világhírű könyvéből Ismert "U Kali­­cha" azaz a ”Kehelyhez"cfmzett sö­rözőt, ahol még a Monarchia sokszor emlegetett drága drága jó rossz nap­jaiban Svejk itta a pilsenit. Esténként program is van, egy Svejknek álcázott figura próbálja kedve deríteni a közö­nyös bennszülötteket és a Jóval köny­­nyebben derülő külföldieket. Nem túl­sók sikerrel, hiszen Svejk unokái bi­zony örömest elcserélnék az osztrá­kok régmúlt "elnyomását" a szocia­lista jelennel és a sárga-fekete világ bizony mégiscsak sokkal embersége­sebb volt Huszákék vörös szocializ­musánál, szovjet Jelenléttel megtold­va. Alighanem Svejk a Jó katona is jobban megválogatná a kétértelmű szayait, mint annak idején, mert a rosszkor elejtett megjegyzésekért ma bizony hamarább kerül a bennszülött a Pankrácba, a híres börtönbe, mint annak idején. TELJESITMENYEK A rezsim az általános politikai kö­zönyt azzal próbálja eloszlatni, hogy széltében-hosszában publikálja a ter­melési sikereket. Az 1971-75közti öt­éves tervet rendszeresen túlteljesí­tik — amennyiben tudniillik hinni le­het a hivatalos adatoknak. A nemzeti jövedelem tavaly 5%-al, az ipari ter­melés hat és félszázalékkal, a mező­­gazdasági négy százalékkal növeke­dett. Százhúszezer lakást építettek állítólag, de ez — ha így is van — csak csepp a tengerben, hiszenalakáskér­­dés egyike a legégetőbb problémák­nak. Munkanéküliség nincsen —han­goztatja a rezsim — sőt, a nőket is egyre jobban sikerül bevonni a terme­lésbe. Ez igaz is, az összes foglalkoz­tatottak 47%-a nő. A teljesítmény szépséghibája ott van, hogy az asz­­szonynak muszáj dolgozni, hiszen csak a családfő keresetéből nem tud az egész familia megélni. Az átlag havi kereset az iparban 2100 korona, az építőiparban 2400 korona. A kolho­zokba kényszerftett parasztok havi Jövedelme ennél jóval alacsonyabb. Tavasszal elkészült a keletszlová­kiai vasmű új acélöntödéje, mivel a Szívélyes üdvözlet Prágából. A metro azonban nem feledteti azt, hogy a testvéri szovjet haderő még mindig — és természetesen "ideigle­nesen"— Jelenlétével tiszteli meg a cseheket, szlovákokat. Korábban ti­los volt elhagyniok vidéki laktanyái­kat, de a Husák-rezslm úgy látszik már nem fél az érintkezéstől és az oroszok, főleg a tisztek gyakran lát­hatók családtagjaikkal együtt a váro­sokban: Prágában, Pilsenben, Po­zsonyban, Brünnben. és persze vásá­rolnak, mert Csehszlovákia minden elesettsége mellett még mindig Nyu­gatnak számít a Szovjetunióval ösz­­szehasonlftva. SVEJKIZMUS Akinek orosz étekre vásik a foga, elmegy a Na Prikope nevű vendéglő­be, ott van mindjárt a Vencel tér mel­lett egy mellékutcában, dehát nem nagy a forgalom, az ég tudja miért. Az oroszok iránti ellenszenv általános, bár külső jelei — nagyon érthetően — nincsenek. Orosz viccben nincs hiány, íme egy a sok közül: Két orosz talál­kozik Moszkvában, az utcán. Az egyik­nek csak egy cipő van alábán. "Alexej te szegény, hát elvesztetted az egyik cipődet?" "Dehogy Is — hangzika vá­lasz — találtam egyet". A külföldiek Szovjet tisztek. rezsim igyekszik iparosítani a gazda­ságilag fejletlenebb szlovákiai terü­leteket. Huszák Kassán azavatóünne­­pélyen azt mondta — szemrebbenés nélkül — hogy ilyen Jól még sosem él­tek a csehek és a szlovákok, mint mos­tanában az üzemanyag-ellátás akado­zik. Az ország olajszükségletének nagy részét a Szovjetunióból szerzi be, de nem az egészet, és az arab o~ lajbojkottot a csehek Is megsínylet­ték, hiába barátkozik Prága az ara­bokkal éppen olyan lelkesen, mint a magyar kormány. 1976-ra elkészül az Adria olajvezeték, abban bíznak, hogy ez megoldja az olajgondokat és évente 5 millió tonna jön majd a Ju­goszláv - magyar- cseh közös vállal­kozás eredményeként Fiúméból. POLITIKAI KÖZÖNY A csehek láthatóan tudomásul vet­ték — mit tehetnek egyebet — hogy az emberarcú szocializmust illető álma­iknak soká befellegzett. A politikai őrségváltás már régen lezajlott, a kulcspozíciókban Huszáktól kezdve végig Moszkváig megbízható emberek ülnek. Az emberek dolgoznak, mert valamiből élni kell, vigyáznak a szá­jukra és eleresztik a fülük mellett a hivatalos, pártos szólamokat, amely-Teljes a barátság és egység. Jonecker, Strougal, Brezsnyev, Huszák. Az előtérben Svoboda elnök. lyel tele vannak a lapok, a rádió és a televízió. Egy kis politikai mozgás Januárban volt, amikor rákban meghalt Joseph S mrkovsky, a prágai tavasz egyik pro­minens vezetője. A Smrkovsky család valóságos kálváriát járt az elmúlt hó­napokban, érdemes röviden ismer­tetni a történteket. A temetésre csak a családtagok mehettek el, mert a rendőrség politikai tüntetéstől tar­tott. A hamvakat a prágai Olsany temetőben helyezték őrök nyugalom­ra, de márciusban ismeretlen tette­sek ellopták a hamvakat tartalmazó urnát, amelyet később egy határállo­máson találtak meg. A rendőrség sze­rint külföldre akarták csempészni, ezért akadtak rájuk az osztrák ha­táron, a ceske velicei határállomá­son. A rendőrség azt mondta Smrkov­sky özvegyének — amint az özvegy le­vélben meg is írta Svoboda elnöknek — hogy nem vigyázhatnak az urnára, vi­gye haza és őrizze a lakásán. A valódi ok persze az volt, hogy a hatóságok el akarták távolítani a temetőből, hogy ott ne rendezzenek tüntetést a rend­szerrel ellenszenvező elemek. Végül, hosszas huzavona után megengedték, hogy a hamvakat Smrkövsky szülőfa­lujában, Velenkában helyezzék örök nyugalomra. Dubcsek volt pártfőtitkár, aki Po­zsonyban dolgozik a szlovák erdésze­ti minisztériumban, jelentéktelen be­osztásban, szintén hallatott magáról tavasszal. Smrkovsky özvegyének írt hosszabb levelet, amelyben megvédte a prágai tavaszt és nem nagyon hízel­gőén nyilatkozott a Huszák rezsimről. A levél valahogy eljutott egy olasz kommunista hetilaphoz, az közölte is, nagy port vert fel az ügy, de Dühösek­nek nem lett bántódása. Áprilisban a prágai hatóságok megfosztották ál­lampolgárságától a Londonban élő Goldstücker professzort, a 68-as ese­mények egyik prominens szereplő­jét. POLITIKAI FOGLYOK Huszák annak idején megígérte, hogy a 68-a8 eseményekből kifolyó­lag senkinek sem lesz bántódása. Nem így történt. A 69-70-es politikai perek vádlottjainak Javarésze még mindig börtönben van. így tovább ra­boskodik dr. Milan Hubl, a pártfőis­kola volt igazgatója, a 6 évre ítélt Sabata professzor, dr. Silhan, abrün­­ni szociáldemokrata pártszervezet volt vezetője és sokan mások. A libe­rális értelmiségieket továbbra sem engedik vissza a szellemi életbe, gyárban, a közlekedésnél dolgoznak. Dr. Frantisek Krjegel, egy másik 68-as vezető visszavonultan él Prá­gában, de nem bántották. Különben Krlegel mondta volna az emlékbe­szédet Smrkovsky fölött, de a rend­őrség "lebeszélte". Állítólag Dub­csek is elment volna Smrkovsky te­metésére, de valamilyen oknál fog­va a távirat csak napokkal később érkezett meg a halálhírrel és már csak a temetés utáni napon kondolál­­hatott az özvegynél. Dr. Jiry Hajek, volt 68-as külügyminisztert tavaly kényszernyugdfjazták egy jelenték­telen állásból, Oldrich Cernik volt 68-as miniszterelnök a prágai mű­szaki egyetemen dolgozik huszadran­gú beosztásban. Márciusban meghalt Pozsonyban Bacilek volt szlovák párt­főtitkár, aki a Novotny Időkben belügy­miniszter volt. Dubcsek idején kizár­ták a pártból, de 71-ben visszavették. Jelentős szerepe volt az 50-es évek e­­lején a fabrikált Slansky perben. Amíg Slanskyt még mindig nem reha­bilitálták ( "cionista" voltavád sze­rint) addig a szlovák dementis volt igazságügyminiszter — tíz évvel ki­végzése után — újra szalonképes lett pártvonalon és már 1963-ban rehabi­litálták. Rimaszombaton teret nevez­tek el róla, nagy emlékkiállítást ren­deztek harcos életéről, szobrot emel­tek neki és Colotka szlovák minisz­terelnök személyesen koszoruzta meg. Még bélyegsorozatot is adtak ki az emlékére. NYUGATELLENESSEG Persze hiábavaló kísérletről van szó, de a rezsim fáradhatatlanul i­­gyekszik lejáratni a nyugatot a csehek szemében és lehetőleg kiirtani a nyugati szellemi hatásokat. Pár hó­nappal ezelőtt vagy ezer nyugati dalt, slágert, komoly zenei művet helyez­tek tilalmi listára. Másrészt viszont, — főleg a kasszára való éber fi­gyelemmel, — helyenként beengednek nyugati filmeket, darabokat. így nagy sikerrel fut Prágában a "HelloDolly" nevő amerikai muzikál, ami az év si­kere és a cseh és szlovák füleknek új melódiáikat fütyölik mindenfelé, a Szudétaföldtől a szovjet határig. Di­vatba jött a fiatalok közt a hosszú haj és a kék jean, A fiatalokra az ideoló­gia, a politikai agymosás éppen olyan hatástalan, mint más keleteurópai társaikra. Március vegén —a 68-as idők kigúnyolására — filmet mutat­tak be Víziló címen. Egy sületlen, os­toba történetről van szó, amelyben Smrkovskyt és Dubcseket, a prágai tavaszt és a nyugatot próbálják ki­­gúnyolnl, szemmel láthatóan ellen­kező hatást érve el. Folyik a szín­falak mögötti, de annál ádázabb haj­sza a liberális írók, újságírók, mű­vészek ellen. Különösen Pavel Ko­­hout, a szókimondó író szálka a re­zsim szemében, aki pár hónapja vé­delmébe vette Szolzsenyicint és el­ítélte a csehszlovák szellemi el­nyomást egy osztrák tévében adott intervjújában. Mindezt Prágában, de nem nyúltak eddig hozzá, mert na­­nyon a nyugati nyilvánosság szeme előtt van. Márciusban Prágában ren­dezték a szocialista írószövetségek konferenciáját, amelyen az eszmei tisztaság és a pártos szellemi ma­gatartás volt a főtéma. Jobb helyen nem is rendezhették volna. Másrészt viszont a hatóságok megengedték, hogy az egy időre eltiltott Ottomar Krejca, az egykori avantgárdista Za Branou színház igazgatója újra ren­dezzen. Az egyetemi diákság elégedetlen, sokallja a pártos tananyagot, az ide­ológiai agytágftást, hogy nem mehet­nek külföldre és hogy sok a külföl­di, főleg afrikai diák. Híre Járja hogy bezárják a November 17-e elnevezé­sű prágai egyetemet, ahol évente vagy ezer ázsiai és néger diákot oktattak, miközben a cseh hallgatók Javarészét helyhiány miatt elutasítják a különbö­ző főiskolákról. Az ok az, hogy a célt nem érték el, a diákok hazatérésük után nem válnak jó kommunistákká, ahogy pedig az ingyen oktatás, ösz­töndíj ellenében a rezsim remélte. A magyarok sorsa nem különöseb­ben rózsás. Hivatalosan 573 ezer ma­gyar él az országban, főleg Szlováki­ában és a szlovákok még mindig nem felejtették el nekik, hogy 68-ban kissé megingott hűségük a csehszlovák ha­za lránt, amely bizony nem bánt ve­lük kesztyűs kézzel a háború után és azóta sem. Mindent összevetve: Csehszlová­kia népe összeszoritott foggal építi a szocializmust. Jobb is, különben meg találnák mondani, amit gondol­nak róla. HAVAS KORNÉL JOCH AN AN CARMEL II EL YZETM AGYARÁZAT A FÖLDCSUSZAMLÁS AZ OLIMPUSZON A múlt decembervégi választásokon az izraeli kormány­pártnak, a Munkapártnak, legfeltűnőbb választási hirdetmé­nye egy csoportkép volt, amely azokat a vezéreit ábrázolta, akik részére a választópolgár bizalmát kérte. A kép középpontjában Golda Méir állott, mint miniszter­elnök, és körülötte Mose Dáján hadügyminiszter, Aba Even külügyminiszter, Pinchász Szápir pénzügyminiszter és Jigái Álon miniszterelnökhelyettes és oktatásügyi miniszter. Most, alig fél évvel később nem Golda Méir asszony a mi­niszterelnök, hanem Jicchák Rábin. Mose Dáján helyett Si­mon Peresz a hadügyminiszter, a pénzügyminiszter nem Pinchász Szápir, aki a korrnány "erősembere" volt, hanem Jehosua Rabinovics, a választásokon megbukott volt tel avivi polgármester. Az egész garnitúrából csak a miniszterelnök­­helyettes Jigál Álon maradt meg, aki még hozzá Aba Even helyett külügyminiszter is lett. Viszont — éstalánez egyál­talán nem véletlen — hogy lámpással kell ma keresni olyan embert az egész izráeli politikai életben, aki egy jó szót hajlandó lenne mondani Jigál Alonról, de még a saját párt­jában is. . . . Ez már sokkal több, mint a normális és szokásos őrség­váltás. Ez már földcsuszamlásnak számit az izráeli politi­kai életben és egyáltalán nem meglepő, hogy sokan felteszik a kérdést, hogy egyáltalán ki szavazott a választók közül a választások idején erre a kormányra, amelynek miniszter­­elnöke például, Rábin, pártjának huszadik Jelöltje volt a lis­tán ... ' Önmagában véve már az a tény, hogy Golda Méir, Mose Dáján, Pinchász Szápir és Aba Evenhiányzik az izráeli kor­mányból, — tehát csaknem mindazok akiknek a neve ismert volt és akik a rendszert képviselték úgy befejé mint kifelé, — elegendő lenne ahhoz, hogy az eddigi egyensúlyt az izrá­eli politikai életben felborítsa. De ezzel egyidejűleg egy ta­lán még nagyobb változás is történt, amelynek a Jelentőségét csak az tudja felfogni, aki tényleg ismeri az izráeli politikai életet. Nem kevesebb történt, mint, hogy negyven esztendő után befejeződött a Mapáj egyeduralma Izráelben. Ez az uralom még másfél évtizeddel az állam megalakulása előtt kezdő­dött. amikor az " Erec-llszráeli munkások pártja" átvette az itteni zsidó lakosság ügyeinek vezetését. "Mápájnyik”­­nak lenni tulajdqnképpen már nem is pártállás volt, hanem csaknem egy vallási szektához való tartozás. Az állam meg­alakulása óta nem volt egy olyan fontosabb tisztség ebben az országban, amelyet nem ők töltöttek volna be. Egykivétel a­­kadt csak, Mose Dáján hadügyminisztersége. Azonban ezt is az izráeli utca erőszakolta ki, egy rendkívüli szituációban. A Mápáj hivatalosan már több mint hat éve nem létezik, mivel beolvadt a Munkapártba, de gyakorlatilag az egyesü­lés a párton belül soha nem történt meg, és ma is féltéke­nyen számon tartják, hogy ki az "enyém" és ki a "tiéd". A Mápájnak soha nem volt többsége a választásokon, de ennek ellenére mindig többsége és csaknem korlátlan sza­va volt a kormánynak. Ennek az érdekében mindent megtett, még azt is, hogy kitaszította a saját vezérét, az állam a­­lapftóját, Ben Guriont, amikor nem szolgálta ki a Mápáj ré­gi gárdájának érdekelt. Ha kellett pártszakadást okoztak, ha arra volt szükség, e­­gyesültek más pártokkal. Pártszövetségeket, változó koa­líciókat hoztak létre, de a cél mindigugyanaz volt: a hatalom birtoklása. Mindez a hektikus, önfenntartásra épített tevékenység a­­zonban már évek óta nem tudta leplezni azt a tényt, hogy a Mapájnak nincs második garnitúrája, aki egy nap a vezető gárda, az Eskol, a Golda Méir, a Szápir helyére lépjen. Az 1965-ös pártszakadásnál a fiatalabb gárda csaknem összes tehetséges emberei Ben Gurldnnal mentek, és ha a Ráfi két év múlva ismét egyesült is a Mápájjal,ezta kiválást soha többé nem tudták megbocsájtani, és aki egyszer Raflsta volt, az többé nem számított a "miénknek"a szemükben és nem bíztak benne. A Mápáj csillagának hanyatlása a választásokon is világo­san megmutatkozott. 1959-ben még a Mápájnak, aki egyedül állt a választó elé, 47 mandátuma volt a 120-ból. 1961-ben már csak 42 volt. 1965-ben 36, 1969-ben 33 és a most meg­választott Kneszeiben már csak 30 Mápájnyik van a ■\lor­­mánylista 51 megválasztott jelöltje között. A többiek a szö­vetségeseket képviselik. Azonban a valóságban még erre a 30-ra sem mondhatják valamennyire, hogy a "miénk". Négy-öt olyan képviselő van közöttük, akit úgy kértek " kölcsön", hogy vezető erőkben való hiányukat leplezzék, és Jelölték a saját számlájukra a listán annak ellenére, hogy sohasem tartoztak hozzájuk. Ezek közül a legprominensebb maga az új miniszterel­nök: Jicchák Rábin. Egy évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt párttag, és bár a Mápáj számlájára lett képviselő majd munkaügyi miniszter, mégis senki sem tekinti őt "Mápáj­­nyiknak". Az uj kormányban az összes vezető pozíciók kö­zött egyes-egyedül már csak a pénzügyminisztérium ma­radt a Mápáj törzsének a kezében és ez is úgy nézett ki még 24 órával a kormány megalakulása előtt, hogy kicsúszik a kezükből. Igaz, Pinchász Szápir, a Mápáj "vezére", ha nem is mi­niszter, mégis hatalmas és nagybefolyású ember, de ennek ellenére a dolgok törvényszerűsége, hogy amennyiben va­laki — ő tudja miért —nem volt hajlandó az első ember tisz­tét hivatalosan betölteni, az aligha fogja hatalmát a kormá­nyon kívül hosszú távon megtartani tudni. Erre még Ben Gu­­rion sem volt képes. Lehet, hogy az új kormány olyan gyenge, hogy nem lesz hbsszú életű, a földrengés azonban már akkor is megtörtént, és visszafelé, a Mápáj nagy napjai felé már nem vezet út. HUÄmNMNGliE NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS JUNIUS l.-tol. Csabai kolbász $3.20-ról, $2.60-ra, főzőkolbász $2.20-ról, $1.70- re disznósajt $2.20-ról, $1.70-re, szalámi és parizer $2.20-ról, $1.80-ra, téliszalámi $3.60-ról, $2.99-re. POSTÁN IS SZÁLLÍTUNK VIDÉKRE. 1542 Second Ave., (80 és 81 utcák kSzútt) NEW YORK, N.Y. - Telefon: (212) ' 734 - 4085.

Next

/
Oldalképek
Tartalom