Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-09-14 / Supplement

\ \ B. Vi. oldal ROS HASANA supplement BOROS GYÖRGY: KUTYÁK és EMBEREK Üzle. rbardtainak és Ismerőseinek KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kii van A „kutyás asszony". — Ezen a néven Ismeri őt az egész környék, • sablonos, egy kaptafára készült, ,,vonatházakb61” ál­ló utca minden lakója. Vén kisasszony. Pedig nem is vén, csak egy kicsit „öre­­gecske". is bizonyosan sen­ki sem tudja, hogy valóban pártában maradt vénlány-e, vagy özvegyasszony. Azon­ban egy biztos: életmódja magán viseli a magányos­­eág minden ismert jelét. — Egyedül él, hozzátartozók, rokonok nélkül hosszú évek óta: azóta, hogy beköltö­zött, a többi új óléval együtt a kis földszintes la­kásba, amely elé, szorgos munkával, egy mákszemnyi kis pázsitos virágos kertet varázsolt. — Senkivel nem érintkezik, látogatót (sem nőt, sem férfit) nem fogad, vendéget niég nem láttak nála soha. Magányát, remeteéletét egy kutyával osztja meg. Egy szürke, őszbevegyülő bundájú, öreg juhászkutyá­val — a szóbeszéd szerint ..egyidős” gazdájával — egy értelmes pofájú, egy ki­csit „nagyotthalló” négylá­búval. „O" adja értelmét életének, amely ki tud­ja, mikor ée hogyan futott zátonyra — az egyetlen fix és szilárd pont a külső vi­lágtól, rigolyákkal, mániák kai elsáncolt életformájá­ban, „aki” érdemes arra, hogy szeretetét rápazarol­ja: „Büki”. A kutya, akit emberszámba vesz, aki meg osztja vele bánatát, - örömét. Xs aki elűzi szivéről a ma­gányos öregkor időnként rá törő, kétségbeejtő árnyait, léméit... A „kutyás asszony” hiva­talnoknő. Heggel munkába megy és késő délután tér haza. Távo’létében a kutya a kertben, rabláncon van: a kutyaházhoz van kikötve, amely elé gondos kezek, in­dulás előtt kikészítették a pléhtányérra az aznapi „ku­tyamenüt" és mellé egy tál­kában, az ivóvizet. De mielőtt munkába In­dul, korán reggel — min­den nap pontosan fél hét és hét óra között — meg­sétáltatja kutyáját. Ez az „egészségügyi séta” lett­légyen bármilyen időszak, forró nyári, vagy esős téli nap, soha nem marad el. összekötve a kellemest a hasznossal ,a pórázra kö­tött Bukival, elsétál a leg­közelebbi fűszeresig, ahol bevásárolja a két „személy” részére szükséges élelmi­szert. Majd onnan tovább S henteshez, ahol a kifeje­­retten Büki számára félre­tett Ínyencfalatokat szerzi be. * Amikor hazaérkeznek, az utca már életrekelt: az egyik vagy másik udvar­ban matató szomszédasz­­szony! láttukra, rendszerint így kiált be gyerekeihez: — Gyerünk felkelni! Hét óra! A „kutyás asszony” most jön haza a sétából! ... A szomszédai — olyanok, mint mindenütt a szomszé­dok. :<iváncsiak, pletyká­sak és gyanakvók. — Nem rosszakaratúak, de nem Is barátságosak hozzá. Amo­lyan „bogaras” öregasszony, ként kezelik, akinek „egy kereke hiányzik”. Már meg­szokták a rigolyás, pedáns vénkisasszony különc és zár kózott életmódjá — amely annyira különbözik az övéké­től. Nem lepődnek meg kü­lönös szokásain, viselkedé­sén és azon sem, ha kutyá­jával úgy beszélget, mint egy emberrel: . ^ — Büki, nem keresett sen­ki? Levél nem jött? Azt hittem, ha hazajövök, levél vár. Légy szives, ha holnap Jön a postás, ne ugasd meg: egy fontos leveiet hoz a „gazdinak”. (ivek óta nem állt meg a postás a kert­kapura szerelt zöld levél­­szekrény előtt...) is a tejesemberre se morogj, ami kor hozza a tejecskét. A jó kis kutya illedelmesen vi­selkedik és tudja, hogy csak a rossz embereke és tolva­jokat kell elzavarni a ház­tól, amikor asszonya nincs Itthon . . . A ztán amikor a láncá­tól megszabadította az állatot és az ott téb­­lábol körülötte a konyhá­ban, tovább folyik a mono­lóg: v — Ejnye, úgy látom, a gáz kifogyóban van. Büki, légy szives, holnap Juttasd eszembe, hogy gázt kell rendelni. Nyitva fogom hagy ni a kertajtót, a gázos em­ber csak bejön és kicseréli az üres tartályt. Ha esetleg megkérdez téged, mondd azt, hogy a „gazdi” majd bemegy és kifizeti nekik a gázt. ' De kérlek , tessék „comme il faut” viselkedni: nem ugatni és nem morog­ni. Mert akkor a gázos nem mer majd bejönni és Itt ma­radunk gáz nélkül. is nem tudjuk majd megfőzni a va­csorát . . . Egyszer az egyik szom­széd, egy este — igy tart­ja a szóbeszéd az utcában — különös beszélgetésre lett figyelmes a „kutyás asz­­szony” házában. Mintha ve­szekedett volna valakivel; egy betolakodott Idegennel. Dühös, ingerült szófoszlá­nyok hallatszottak ki a la­kásból. Odalopódzott az ab­laka alá és úgy hegyezte fü­leit, mint egy jószimatú ju­hászkutya: — Minek néz maga en­gem? Egy utcalánynak? — Akivel mindent lehet csi­nálni? Akinek minden mind­egy? Vegye tudomásul, egy urinővel van dolga! Visel­kedjék tehát, ahogy egy „gentlemenhez” illik! . . . Na, most megint mit akar? Üljön vissza a helyére, mert segítségért kiáltok . . . — Nocsak: egy férfi van bent a kutyás asszonynál — nevetett magában a szom­széd és felhúzódva az ablak­­párkányig, belesett a füg­gönyrésen át a szobába. Az­tán visszaereszkedett a földre ée fejét csóválva el­ódalgott a ház alól. Nem volt bent senki a szobában az asszonyon és a kutyán kivül. Az asszony a fotelben ült és egy olcsó, füzetes regényből olvasott fel fennhangon az állatnak. Az pedig a lábai előtt fe­küdt, összekuporogva a föl­dön és szemmel láthatólag — kutyául unatkozott. Ki tudja, már hányszor hallot­ta a történetet? .... Kutyaélet. Egy szürke, unalmas hétköznapon ,a végzet — amely sokszor kér­lelhetetlenül beavatkozik em­berek és kutyák sorsába — megirigyelte az asszony és kutyája nyugodt, avartalan életmódját. A végzet ,a kör­nyék gyerekei alakjában Je­lentkezett és tolakodott be életükbe. Nem tudni, mi indította el a lavinát: mi okozta a gye­rekek ellenséges viselkedé­sét. Talán megunták a meg­szokott játékaikat a sze­metes tartályok körül; a „klász”-nak nevezet- kocka­ugrást a Járdán, vagy a golyózást a porban és vala­mi újabb, érdekesebb, szó­rakoztatóbb és izgalmasabb Játékra vágytak. Talán en­nek hiányában, Jobb híján, esett választásuk az asz­­szonyra és kutyájára, és tették meg őket új játékuk központi figuráivá, gúnyuk céltáblájává. Először csak úgy pajko­san, — és tisztes távolból — kezdték csúfolni az asz­­szonyt és tettek illetlen ki­fejezéseket mindkettőjükre. Lehet, ha akkor, az első kezdeti „tünetek" láttán az asszony erélyesen a sarká­ra áll és elzavarja őket, ta­lán még sikerült volna ele­jét venni a további fejle­ményeknek. De az asszony nem reagált a megjegyzé­sekre, a sértő, csúfolkodó szavakra — a kutya nem­különben: behúzott farokkal hallgatott és mintha azok nem Is neki szóltak volna, elengedték a sértéseket a fülük mellett. A gyerekek vérszemet kapva, a kapuig merészkedtek és onnan kiál­tozták kórusban befelé: — Mö-su-gá . . Mö-bu­gá . . . Geveret „Büki” mö­­sugá ... is a szomszédok? ... A hangzavarra kidugták fejü­ket a kalitkák ablakán, né­melyik az ajtófélfának dőlt vagy a sövénykeritéseken át bámultak a „cirkusz” irá­nyába — és hallgattak. Nem avatkoztak be. Tekintetük nem fejezett ki sem meg­­róvást, sem buzdítást, sem helyeslést, * csak közönyt. „Mi közöm hozzá? Csak nem fogom megzavarni a gyerekeket ártalmatlan csí­nyükben, szórakozásukban?” Az asszony, megunva a mulatságot, beterelte maga előtt a kutyát a lakásba. Becsukta az ajtót, becsukta az ablakokat, elhúzta a függönyt — kirekesztette a gúnyolódó szavakat. Talán arra gondolt, hogy ezekkel az intézkedésekkel egyúttal az emberi butaságot is kire­keszti otthonából. A kórus odakint nemso­kára elhallgatott, a gyere­kek továbbálltak. De az asszony nem gyújtott vil­lanyt. is aznap este nem olvasott fel kutyájának. A lakás sötét maradt. Később valaki kíváncsiságból bele­sett hozzájuk: csak ültek odabent a félhomályban, tét lenül. A kutya pofája a sö­tétben egészen emberi ké­pet öltött — szemei gono­szul villogtak — az asszony fejét vállai közé húzVa, szén vedett, mint egy kutya . . . „A tragédia tovább érle­lődött a végkifejlődés felé” bizonyára igy Írták volna tovább történetünket a „ku­tyás asszony” olcsó ponyva­­regényeiben. Az asszonyt, másnap dél­után, amikor munkából ha­zatért — gyanús csend fo­gadta. Büki nem üdvözölte gazdáját már messziről, lán­cát csörgetve, vidám csaho­­lással Nem mozdult semmi a néma kutyaház körül., Az asszony kinyitotta a kert­ajtót, — még megszokásból bekukucskált az üres levél­­szekrénybe is — aztán a kavicsos úton elindult be­felé. A kutyaház előtt meg­állt és szemügyre vette a sáros, piszkos bundájú szőr­­gomolyagot, mely nem moz­dult. Mintha aludt volna: feje lábal közé húzva fe­küdt és homlokáról egy hosszú .alvadt vércsík hú­zódott a két nyitott, üve­ges szem között a száj szög létéig. Lehajolt, felemelte a fe­jet, majd visszaejtette a földre. Átlépett a sárgombó­cokon és köveken, amelyek szanaszét hevertek a kutya körül és nyugodt léptekkel lépett be a lakásba. Bent­­röl csak kulcszörgés, a zár kattanása hallatszott ki, mi­kor magára zárta az ajtót. Aztán elcsendesedett min­den . . . Ez a néma csend, har­madnap már a szom­szédok idegeire ment. Már kora reggel óta tana­kodtak: valamit tenni kell! At-át sandítottak a két nap óta lezárt lakás felé. Ta­lán még most Is tanakod­nának, ha egy jeep nem áll meg a járda melett. A hi­vatal autója, amelyből egy fiatal tisztviselő ugrott le fürgén és a kertkapuhoz sietett. A szomszédok a sö­­vénykerités mellett kíván­csian figyelték minden moz­dulatát. — Göveret Blrnbojm! — kiáltotta. (Na, kiderült, hogy van neve is a „kutyás asz­­szonynak”!) — Itthon van? — zörgetett ajtaján. Miután bentről válasz nem érkezett, a szomszédokhoz intézte sza vált: — Két napja nem volt az irodában! Ez nála még nem fordult elő: még soha sem hiányzott a munkából. A főnök cüldött, nézzem meg, ml van vele . . . Aztán minden úgy történt ahogy az göveret Bimbojm könyveiben meg van Írva... Lakatost hozattak, aki fel­nyitotta az ajtót. Az asszony ott feküdt bent az ágyon, ft felöltözve, abban a ruhában, ahogy hazajött ée cipőstöl. A földön, az ágy lábánál egy üres orvosságos ‘ tubus. A tisztviselő ránézett, nem szólt és szaladt telefonálni * a mentőkért. De erről a felfordulásról az asszony mit sem tudott. Valahol a lét és nemlét mes­­gyéjén kóborolt, ott, ahol már nincs semmi. Sem em­berek, sem kutyák . , . A történetnek nincs csat­tanója. Legalábbis nincs olyan, amit egy tisztessé­ges füzetes regény ilyen esetekben előír. A kutyás asszonyt megmentették. Egy hét után hazaengedték a kórházból. Amit beszedet^ — igy mesélik a környéken a Jól tájékozott elemek — még egy kutyának is kevés lett volna, hát még egy em­­bemek! Aztán az élet ment FISCHER GUSZTÁV \ és családja INTERNATIONAL FOOD MARKET tulajdonosa BARÁTAIKNAK ÉS ISMERŐSEIKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN / ( ‘ • , Ziner János, Rózsi, Vivienne és Róbert tovább, a maga útján. (Meg­figyelték? Az élet teátráll­­san, kétségbeejtően realista: mindig tovább megy, akár fájdalom, akár öröm éri aa embert.) is a „kutyás asszony” Is élte tovább megszokott éle­tét. Kicsit sápadtabban, ki­csit törődöttebben mint az­előtt, talán egy kicsit fárad­tabban is húzta a lábát, de életmódja iem változott. —• Reggel felkel, meglocsolja a virágait. Aztán a félórás egészségügyi séta. Persze: kutya nélkül. Csak úgy ma­gányosan, egyedül, egy ko­pott nyakörvet, bőrszíjat 16- bálva kezében — amelyhez valamikor egy kutya is tar­tozott . . . BOLDOG ÉJÉVET ÉS KELLEMES ÜNNEPEKET KIVANNAK OLYMPIC LEATHER GARMENT MR.& MRS. CHARLES SÓS won naio mert BARÁTAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN GOLD LÁSZLÓ Ja, Igen, még valami: most az újév körüli napokban egy kis figyelemre méltó apró­ság történt Bimbojm-asz­­szony portáján. Egy reggel furcsa zörejt, kaparászást, vinnyogást hallott kertjé­ből. Amikor az ajtót kinyi­totta, majd belebotlott a kü­szöbre helyezett kis barna szőrgomolyagban. Egy fiatal párhetes, zsemleszínű, hosz­­szúfülü, vizslakölyök feküdt az ajtó előtt. Amikor fel­emelte, abbahagyta a viny­­nyogást és megnyalta a kö­zét. Vékony zsinór lógott nya­kában, rajta egy kis fehér kartonlapon, szálkás, gyo­­rekes betűkkel: ,Buki n.’’ Hm ... Az élet csak ko­média. Kutyakomédia. és CSALÁDJA Ü z I e t bo ró to i n a k és Ismerőseinek KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván NOMA UTES CANADA LTD. tulajdonosai Mrs. TERKA BECK és Mr. és Mrs. THOMAS BECK Rokonainak, Barátainak, ismerőseinek Kedves Vevőinek. Jó Ünnepeket és Boldog Újévet Kíván BOROS FOOD MARKET 480 Queen St. W. ■onan ram mvl GELBERGER SÁNDOR FELESÉGE Fia es Leánya, unokái, Lacika és Évike kívánnak testvérének, rokonainak és minden jó ismerőseinek BOLDOG ÚJÉVET !3ri3n ÍT31D H3EÜ á KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván f Telek« L Lajos kanadai közjegyző 271 COLLEGE STREET KEDVES VEVŐINEK, BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET es BOLDOG ÚJÉVET kíván OPEN WINDOW BAKERY 1311311 H31D ROKONAINAK, BARÁTAINAK és lSMF.R0Sr.INI-K KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVÉT KIVAN GEORGE cs ETA AEMÁSI BARÁTAIKNAK, ISMERŐSEIKNEK ÉS ÜGYFELEIKNEK KELLEMES ÜNNEPEKET, BOLDOG ÚJÉVET KIVANNAK dr. Reich Imre & Magda BEST WISHES TO THE WHOLE JEWISH COMMUNITY JOE FINE ORCHESTRA 781-4153

Next

/
Oldalképek
Tartalom