Menora Egyenlőség, 1974. július-december (13. évfolyam, 518-542. szám)

1974-12-21 / 541. szám

12 .oldal MENÓRA * 1974. december 21. CSILLAG ÉVA: KARÁCSONYI NOVELLA Rákosfalván kertes házat bé­reltünk. A falat zöld futónö­vény szőtte be, nyáron lilás virágokat eresztett, tompa pa­naszt hallattak, amikor kipuk­kasztottam őket, és szirmaik haláluk után is bársonyosan élők maradtak. Az udvarban tyúkok csipe­gették a szemet, egy fához köt­ve szakállas kecske mekegett. Gyakran belátogattam az ólba, a nyulakhoz. Mindig hátra la­pultak, a sarokból pislogtak ijedten felém. Bajszuk szi­pogott, remegett ijedtükben a lélekzetük ritmusára. Bele­beletúrtam fehér bundájukba, megkérdeztem, mitől fél apró piros szemük és mit mond örökké mozgó picike szájuk. Sohasem feleltek. Napközben bennük volt min­den gyönyörűségem. A kör­nyékbeli gyerekekkel nem ját­szottam, mert egyszer hintá­zás közben homokot szórtak a szemembe. Különben is ál­landóan kinevettek, ők gyor­san futottak, én nyomban el­estem; a fáról mindig visz­­szacsúsztam; ha én voltam a húnyó, olyan sokára találtam meg őket, hogy közben meg­­únták és otthagytak. Nyáron jól töltöttem az i­­dőt. Az udvar közepén magas eperfa állt, apám kötéllétrát csinált rá, azon másztam fel, két vastag ágán kényelmesen elüldögéltem és messzire el­láttam. A töltésen túlra nem merészkedtem, ott cigányok laktak, a hátukra kötött ken­dőből gyerekfej állt ki; anya azt mondta, a cigányok levág­ják a rossz kölykek fejét, vi­gyázzak, ne menjek a köze­lükbe. Néha álmodtam, hogy sípoló vonat után mezítláb caplat egy cigányasszony, a bugyrában ott az én fejem. Ilyenkor anyu felébresztett, mert kiáltoztam álmomban. Sokszor elmentünk Sasha­lomra, a piacra bevásárolni. Anyu büszke volt, ha lealkud­hatott egy fillért a káposzta árából és megmagyarázta, az bizony sok pénz, apu nehezen dolgozik megérte. Szóval nyá­ron a napok sok szórakozást hoztak, de télen, télen sehogy­­se akartak véget érni. Reggeltől estig a tűzhely mellett, a sámlin üldögéltem. Anyám oda-odanyújtottegykis pörköltszaftba mártogatott ke­nyeret, pirítóst, sülttököt, ki­nyalhattam a lekváros lábost, és közben mindig beszélget­tünk. Tudtam, mire futja a pénzből, amit apu hazaad, ér­tettem, hogy nem ugrálhatunk. Soha nem kértem nyalókát, ba­bát, ilyesmit. Ha megkérdez­tek, mit kérek a születésna- ni, amit a múltkor a piacon pomra, nem árultam el, hogy • 2 pengőért árultak, azt a mackót szeretnem es- —Két pengő! Aznagypénzl ténként magam mellé fektet- — sóhajtott fel akkor anyu. Apu hazajön A bábáim at ahogy megkap­tam, nyomban szétszedtem, mert kíváncsi voltam, mitől sírnak. Meg is találtam a nyelvet, de összeraknom nem sikerült, így odaadtam sze­génykémet a nyusziknak. Nem hiányoztak a gyári holmik. Le­ültem apám panglija elé, sor­ba raktam a festékes dobozo­kat, két táborba, azok meg vi­tatkoztak az én számmal, mint apu meg anyu. A cérnaspul­­nik nevet kaptak. A név azzal a betűvel kezdődött, amit este aputól tanultam. Sanyi,Csőre, Dani, Totyi... mindig Totyi volt az ügyefogyott. Egyszer a spulnikból kastélyt építet­tem, ól is készült hozzá,de a nyuszit nem sikerült bele­préselnem, viszont kenyér­bélből meggyúrtam a kedvenc tyúkunkat, az pompásan meg­ült az ól tetején. Papírból a­­nyu hintaszéket fabrikált, azt kitettem a torzsa-fa alá és ki­jelentettem. — Ez az én házam. Apu itt fog ülni a hintaszékben, olvas, nem megy dolgozni. — És én?—kérdezte anyám. — Te a tyúkokat eteted és főzöl ránk. Mint most. — Neked csak apád a minde­ned! — szomorodott el anyám. Hát igen. Álló napokon át a­­kár játszottam, akár a róka­farokkal csiklandoztam a nya­kamat a sparhert mellett a sa­rokban, akár betegen hevertem a szoba hűvösében, csakis ar­ról ábrándoztam, milyen lenne, ha egyszer apával kettesben lehetnénk itthon. A térdére ülhetnék, nézhetném, megmu­tatnám neki a kecske szakál­­lát, a nyuszik bajszát, a ci­ca lopakodását, a nyüzsgést odaát a Ruggyantagyár udva­rán és hogy milyen, amikor hullanak az eperfáról zizegve, lassan sorra a levelek. A reggel csakis azért vir­radt meg, hogy lássam, amint apa állva lehörpinti a boroste­át és nyögdécselve munkába indul. Az este azért szállt le, hogy hazahozza apát. Rendsze­rint elébe mentünk a réten át a HÉV állomásra, Nagyitcére. Apa reggel ötkor indult el, este hétre ért haza. Nyáron a kertben vacsoráztunk, apu na­gyokat szelt a ropogós görög­dinnyéből, azok voltak a leg­jobb falatok, amiket az ő bics­kájáról vettem a számba. Ezen a télen hiába vártam rá napestig. Nem szólt hozzám, nem nézett rám, elkergetett maga mellől. Bealkonyodott, eljött a hét óra, mindjárt hazaér, megcsi­­kordul a kapu, hallom csossza­­nását a hóban: most a jó lá­bával lép, most a beteggel... mozdul a kilincs, belép, itt van, nem érte baj, a miénk, végre a miénk! Lerázza aha­vat — mennyi hó! — futólag megcsókolja anyám homlokát, most végre én jövök, szokás­ból megpuszil, de oda se fi­gyel, meg se kérdi: — Mit főztél, anyus? — Szótlanul ülünk az asztalhoz. Gőz futja be a bútorokat, csö­römpölnek az evőeszközök. A - nyu beszámol, mennyit költött, mit varrt meg, hányszor tett a tűzre, hol fáj a dereka. Apunak máshol jár az esze. Vacsora után segítek leszedni a tányé­rokat: — Össze ne törd, te balke­zes! — vigyáztál* nagyon. Mi­kor végre ezen is túl voltunk, apuhoz sündörögtem. Egyik keze mindig a fájós lábán fe­küdt, ha épp nem dolgozott. Jó lett volna odahajtani a fe­jem az ölébe, jó lett volna, ha a keze nem a térdét tapogatja, hanem az én hajamban turkál. — Anyus, miért nem fekteted már le ezt a gyereket? Minek ténfereg itt folyton? Ágyba dugtak minden átko­zott este akkor, amikor anyu még ezüstöt pucolt, foltozás­sal húzta az időt, gyümölcsöt hámozott apunak, duruzsolt a fülébe, pedig én is csendben lennék, nem zavarnám őket, csak láthatnám apa arcát, a ráncot az orrától a szájáig, hallanám, ahogy kalapál, fi­gyelném a dünnyögését, érez­­ném, hogy itthon van nekem. Azért sem alszom el! Hajnalodott már, mire apa mélyet nyögve belebújt az ágy­ba. A forróvizes palack a lá­bánál, már az is kihűlt egé­szen. Mit tölti minden estéjét azokkal a vacak cipőkkel?Mi­­ért van azokra ideje, ha én­­reám nincsen ? így teltek a napok, a hetek. Akárhogy vártam őt, akármit csináltam, este mindig elza­vart maga mellől. Nagyon kö­zeledett a Karácsony. Anyu azt fontolgatta, mit főzzön az ünnepekre. Hogy én mit sze­retnék a Jézuskától, nem kér­dezték. Nem is kívántam sem­mit. Félszfwel örültem, hogy apu otthon lesz és talán mégis az ölébe vesz egyszfer, félszív­vel meg féltem, hogy hátha akkor is az útjában leszek. Nem szabad remélni, nem sza­bad várni a Karácsonyt. De azért nagyon vártam. Pár nappal a szenteste e­­lőtt kifundáltam, hogy bevia­szolom apának a fonalakat, a­­mikkel odavarrja a cipő tál-Pa Aznap este apa nagy csomag­gal jött haza, anya az udvaron járt fáért. Apa huncut szemmel sandított körül, a csomagot a kecskelábú székre rakta, a széket jól betolta a pangli alá, hogy semmit se lehessen ész­revenni. Hálistennek, ma ki­csit jobb a kedve.Szóval anyát szereti, nekivett ajándékot, de amit én csináltam a kedvéért, azt mintha nem is látná. Va­csora közben olykor rámpil­lantott, de nyomban elsötétült a tekintete. Mit vétettem?Mi­­ért haragszik? Mit fog szólni, amikor leül dolgozni? Sehogysem akaródzott ágy­ba bújnom. Nekifogtam cipőt tisztítani —életemben először. Elszakítottam a cipőfűzőmet, begurítottam az asztal alá a ruhám két gombját, csakhogy tovább maradhassak velük a konyhában, ő pedig végigmért sötéten, szemével a szoba felé intett, ahogy az ember a ku­tyának inti: ’’Mars!“ Lefeküd­tem végre. Nem hallatszott a szokott kop-kop, ahogy apa két lépéssel a suszterkötényé­ért nyúl. Kibújtam az ágyból, kinyitottam az ajtót, ott ültek az asztalnál. — Ki kell menni! — Most voltál! — Felfáztam, nem tehetek róla, muszáj. Anya kikísért, nagyon hideg volt, apa csak állt a falnál, ahol példás rendben, vászonreke­szekben sorakoztak a szerszá­mai, fölöttük a kaptafák. A gal­léromnál fogva vitt be a szobá­ba és vágott bele az ágyba: — Ha ez mégegszer elő­fordul! — dörmögte halkan. Csendben sírtam magam á­­lomba. Másnap, harmadnape­­gész nap ágyban maradtam. Apát nem láttam. Ha odajött az ágyhoz megnézni engem, lehúnytam a szemem. Nél­külem vacsoráztak, de akkor már nem sírtam. Szenteste napján délben jött haza. Ebéd közben azt mondta: — Anyus, elmész a gyerek­kel a Tóthékhoz. pát a felsőrészhez; befűzök neki pár tűt, letörölgetem a port a kaptafákról. Akkor töb­bet pihenhet. — Lesz nemulass, ha meg­látja apád, hogy összetúrod a pangliját! Tudod, hogy még én se nyúlhatok hozzá! — in­tett anyám. Én azért csak tettem a ma­gamét. A csirizbe engedtem egy kis vizet, hogy könnyen ke­­nődjék, ne kelljen ezzel kín­lódni az éjjel. ngli — De fiam... — Apu soha nem vitatkozott, csak a szeme parancsolt. Ha a szemöldöke felszaladt, mi engedelmesked­tünk. Tóthék Gömbi kutyája bol­dogan gurult a lábamhoz. Bök­­dösött, hogy játsszunk, nekem is így kellene aput megkörnyé­keznem. A kutya makacs, ér­des, zsemlyeszínű bundáját bi­zony megsóztam könnyeimmel. Tóthék készülődtek, alig vár­ták, hogy menjünk már az ör­dögbe. Anyut is égette a sok otthoni munka. Hazafelé mé­lyen, a kabátom széléig bele­tiportam a hóba. Apa nem a panglinál ült, hanem az asztalnál, suszter­köténye a szögön lógott.Osz­­szebólintottak anyával. Aztán kezdődött az ünnepi mosako­dás. Apu prüszkölt és szisze­gett, ahogy anyu mosdatta. Utána engem öltöztetett dísz­be, fehér masnit kötött a ha­jamba, végül ő szedte magát rendbe. Odaültem a makulát­lan konyhaasztalhoz, a tűzhe­lyen ott párolgott a leves, a. sütőben pirult a bejgli. Most, most jön az ünnep. Biztosan van szép, csülogó fánk, alatta megfoghatom apa kezét, ő meggyújtja a csil­lagszórókat, a sötétben talán megsimogatja majd a fejem. ők ketten kézenfogva be­mentek a szobába. Engem kinthagytak. A függönyön át láttam: átkarolták egymást a fa alatt. Csak ők álltak ott, ketten, engem kihagytak, en­gem nem szeretnek. Koppant a fejem a konyha kövén. Kinyílt az ajtó, meg­ütötte a vállam. Anya hideg kést nyomott a homlokom­hoz, sietve porolta a ruhá­mat. — Mi baja ennek a szamár­nak? — mordult apám. Bevittek a szobába, én U- völtöttem, össze akartam tör­ni mindent. — Mi van veled? Még meg­kaphatod, hogy jól elverlek! Uj magyar garage T. BOLVARI INC. Fina Service Station 432 ST. JAMES STREET WEST TEL.: 933 9143 Mindennemű autójavítást garan­ciával. — 1./WING SERVICE. TELI GUMIK KAPHATÓK 40 ezer mi. GARANCIÁVAL Férjhez menne, jelenleg Montreálban élő, dolgozó zsidó özvegyasszony, 65-70 körüli férfihez. Leveleket, "Magyar - Román - Héber” jelige alatt a MENÓRA mont­­reili kiadóhivatala továbbít. MONTREAL 3481 ST LAWRENCE BLVD. NAGYSZABÁSÚ SZILVESZTER ESTJE Az étteremben buga DUDUS gyula Nemzetközileg hires cigányzenekarával és kifogyhatatlan zene- és énekanyagával. DÍSZTERMÜNKBEN ** Expo-ról közismert HANS STRUMPH'á"CZf"'fe,,ra BELÉPŐJEGY: személyenként vacsora nélkül $5.­vacsora és egy pohár bor^ $ 15.­­páronként vacsora es egy pohár bor 5 75.­­ASZTALFOGLALÁS: 845-3910 JEGYEK CSAK ELŐVÉTELBEN KAPHATOK DECEMBER 23-ig CHANUKÁRA, KARÁCSONYRA, UJEVRE és MINDEN ALKALOMRA V It Á G 0 T Nlartho Florist •tói 5615/A COTE DES NEIGES RD.-RE 3-4022 (Dupals Avenue-val szemben) MAGYAR VIRÁGÜZLETBEN VÁSÁROLJON! Tulajdonos SKRAPITS ISTVÁN NYITVA: REGGEL 9-tól, ESTE 9-ig, VASÁRNAP d.u. 3-ig. KELLEMES CHANUKA ÜNNEPEKET ÉS SIKERES 1975.-ös ÚJESZTENDŐT KÍVÁNUNK KEDVES VEVŐINKNEK Lebovics Tibor ügyvéd B. A. B. C. L. IRODÁJÁNAK ÚJ CÍME--615 DORCHESTER BLVD., W. Suite 820. MONTREAL 110. Telefon: 866-2995. Otto Zinner Carpet ft Ine. 384 - 0363 384 - 9363 384 - 8733 384 - 0364 384 - 1746 384 - 0749 9090 CHARLES DE LA TOUR MONTREAL. NORTH A suszter betlehemje Elverni? Apa soha, soha nem ütött meg. Rugdalóztam anya karján, kénytelen volt letenni, leszegtem a fejem, rugdaltam a szőnyeget. Apa nagyot nyögött, mellém gug­golt, a térde közé hívott, én csak menekültem vinnyogva el, el tőle. Közben rá kel­lett néznem a fára. Egész a plafonig ért. Elöl ott lógott a kékruhás angyal, oldalt az őzike, a csúcson ott villogott a hegyes gömb, ott ringott a jászolban a Jézus­ka, ott kuporogtak előtte ked­venceim, a háromkirályok. És alatta! Arasznyi szobácska, benne 12 ágy, 12 éjjeliszekrény, 12 széken 12 pöttöm kaucsukbaba, a szekrénynek pontosan 12 aj­taja, minden ajtó mögött 3-3 polc. A terített asztalkán a babák előtt lapostánylr, mély­tányér, süteményestányér,pi­­rinyó kanál, kés, villa, pohár, az asztal közepén levesestál, húsostál, tortástál, borospa­lack. Mindegyik baba ünnep­lőben. Pici cipő, pici zokni, pici bugyi, fodros ruha, ha­jukban más-másféle pici csat, élnek, igazán élnek. A tizenkét pici ágyon 12 pici párna, paplan, lepedő, az ágyak előtt 12 pár körmöm­­nyi szegedi papucs. — Látod, bogár, milyen sza­már vagy? — dünnyögi apám. Hajamba túr, magához ölel, a? ő szeme is nedves. — Te csináltad? Mind te csináltad? Nekem csináltad? — Már megint mennyit be­szélsz! Eredj szépen játsza­ni! Tenyerébe vette az egész szobácskát. Félretoltuk a tá­nyérokat az ünnepi asztalon, ölébe ültem, úgy játszottunk a babákkal nem is tudom, mi­lyen sokáig. A babákon rakott­szoknya és pruszlikvolt. Bent, a szekrényben még egy váltás ruha, csöppnyi kézitáska, ici­pici tiroli kalap mindegyik­nek. Az ágyuk fölött még kis éjjeli lámpa is göndörödött. A szoba egyik fala mellett kandallóban szaloncukor pa­pírjából bíborszínű tűz duru­zsolt. — Apu, hogy tudtad ezt a sok-sok kicsit megcsinálni a nagy kezeddel? — Folyton ott lábatlankod­­tál volna! Anyun nincs kötény, szipog, az orrát csak a keze fejével tudja megtörölni. Apa a zseb­kendőjét kéri, mert párás a szemüvege. — Nna, most szépen meg­vacsorázunk, aztán majd ját­szunk. Vacsora közben anyu meg­kérdezte, ízlik-e a leves, ké­rünk-e még paprikát, adjon-e több csokoládéskenyeret, ki­­viheti-e a tányért, tölthet-e nekem is ujjnyi vörösbort. Apu mindenre elégedetten ráhüm­­mögött. Ez a hallgatás nem ha­sonlított az elmúlt hetek sóvár félelméhez. Megtörtént min­den, elértünk mindent, együtt voltunk, és minden a legna­gyobb rendben volt. Vacsora után anyám kihord­­ta az edényt, mi pedig apával — együtt! — meggyújtottuk a ' gyertyákat, eloltottuk a vil­lanyt. Anya bejött, hárman megfogtuk körben egymás ke­zét, és elénekeltük a zsoltárt. Életemben először, oldalvást, hüppögve, boldogan megcsó­koltam apa kezét. Csirizszaga volt. Kit' > konyha, magyar és európai ételkülönlegességek QOFFEE^(LL Risfaurant 2046 mountain ST., MONTREAL, tel.: 288 - 3546 Minden szombaton maceszgombóc leves és sólet, füstölt marhaszeggel. J.REISZ BÉLYEG 1 SZAKÜZLET ALBUMOK, BERAKOS KÖNYVEK. KATALÓGUSOK Nagy választék * Vétel * Eladás Új cím: 4629 PARK AVE. Új tel.: 843-7213 KLEIN DEZSŐ fogtechnikus MINDENNEMŰ FOGSOROK KÉSZÍTÉSE. 5950 COTE DES NEIGES ROAD, ROOM -203 rELEF0N: 738-2279 és 738-86*31^ \ Is l Is Is Is Is Is • Gyári áron vásárolhat a legjobb szövetekből — mérték után is — női kabátot és kosztümöt Smarter Fashion Gib NAL ATLANTIC AVE.. ROOM 711 — TEL.:274-7624 j Tulajdonos: 7 GELB BOURRET PASTRY & DELICATESSEN 5771 VICTORIA Ave. 733 8462 * Finom külföldi és kanadai csemegedrúk és sajtok. * Az ismert legfinomabb magyar hentesórúk. * Magyar és európai cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakaó, konzerv. * Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. SZABAD PARKOLÁS Z'ZXtC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom