Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-05-11 / 510. szám

1974. május 11. * MENÓRA 3. oldal Két rossz között a pad alatt Amikor a francia elnökvá­lasztás első menetének ered­ményéről számolunk be, el­kerülhetetlenül a régi német közmondásra kell gondolnunk: Ritkán következik Jobb, mint ami korábban volt. Bár még nem lehet pontosan tudni hogy a május 10.-1 második menet után ki lesz a francia köztár­saság új elnöke, máris megál­lapítható, hogy a közmondás szabálya alól most sem várha­tó kivétel. kodás jegyében működött; a­­mely a közelkeleti viszályban egyoldalúan és elfogultan az arab érdekek képviselője volt, ugyanúgy ellenszenvünket vál­totta ki, mint az a belpolitika, amely az elmúlt években sú­lyos inflációhoz vezette az or­szágot. De az, hogy a most megválasztandó elnök bármi­ben Is jobb lesz majd, erősen kétséges. A választási arithmetlka fur­csasága következtében, a két ne azt állítani, hogy Mitterand kommunistabarát. Csak gya­korlati politikus, aki a győ­zelméért, a hatalomért az ördöggel is hajlandó szövet­séget kötni. Sajnos, történel­mi példák egész sora bizo­nyítja, hogy az ördöggel való szövetkezésből mindig az Ör­dög kerül ki előnyösebben. Mitterand azt gondolja, hogy ki tudja játszani a kommunis­tákat és ha győz, a k;özéppár­­tok és a jobboldal egyaránt kénytelen lesz mellé állni, te­hát nem szorul majd kommu­nista támogatásra. A mivéle­ményünk viszont az, hogy a kommunisták okos és körmön­font politikusok, akiktől nem olyan könnyű megszabadulni. Mitterand győzelmét ma­guknak fogják kisajátítani, és a szociáldemokrata vezérből — ha elnökké választják —rö­videsen bábu lesz a kezükben. Külpolitikában rá fogják szo­rítani az európai gazdasági szövetség felbontására, bel­politikáiig pedig olyan gaz­dasági és társadalmi káoszt fognak teremteni, amiből az­tán nincsen kiút. Mitterand el­nökké választásának lehetősé­ge félelmetesnek tűnik. Giscard d'Estalng semmi­képpen sem minősíthető jobb­oldali politikusnak, legalább­is nem abban a kategóriában, ahogy ezt a magyar szóhász­­nálatban és az általunk ismert politikai csoportosulások a­­lapján értelmezni lehet. De az arisztokratikus szárnTaZású, konzervatív politikus nem tudja a megoldást Franciaor­szág problémáira — ezt ép­pen a legutóbbi évek során pénzügyminiszteri működése bizonyította be. A közelkeleti politikában még Pompidounál is egyoldalubb arab-barátsá­ga várható, annak ellenére, hogy a választási harcok so­rán a kiegyensúlyozott politi­ka mellett nyilatkozott meg. Más dolog azonban a választá­si ígéret és más a mindennapi gyakorlati politika. Tehát még nem tudjuk, ki lesz az új francia elnök, de egy biztos: sok jót nem hoz az ügy. Mennyire vártuk a de gaullei éra végét! Hogy re­méltük, hogy egyszer majd el­jön a nap, amikor megszaba­dulunk Pompidoutól! De mire elkövetkezett az idő, nincs be­lőle semmi örömünk. Hogy is mondja a magyar a­­doma a férjről, aki nem tudja kedve szerinti pompával he­lyezni sírba elhalt feleségét? — Már el is ment a kedvünk az egész temetéstől . h . A szociáldemokrata Francois Mitterand veze t az elnökválasztás első menetében A vasárnapi választások nem hoztak döntést, mert az alkotmány szerint az első me­netben a győztesnek el kell ér­nie a leadott szavazatok 50 százalékát. Ez nem történt meg, s így a két legeredmé­nyesebb jelölt között pótvá­lasztásra kerül a sor. A bal­oldal közös jelöltje Mitterand, a Szociáldemokrata Párt ve­zetője, 44 százalékot kapott, míg a de Gaulle-i eszmékkel bizonyos mértékig szimpati­záló, de attól jobbra álló Va­lery Giscard dfestaing33 szá­zalékot szerzett. Az biztos, hogy á de jgáülle­­'áiViéiy^üföíjá^S'bnásfél évtizeden keresztül kormá­nyozta Franciaországot, vé­gétért, s annak eszméi a jövő­ben csak a történelemkönyv­ben szerepelnek majd. A de Gaulle párt hivatalos jelöltje, Chaban-Delmas, a lakosság csupán 14 százalékának bi­zalmát bírta, vagyis elvérzett. A de Gaulle párt bukása csak kevéssé vérzi meg szívünket. Külpolitikája, mely az ameri­kai befolyás nyugateurópai megszüntetését tűzte ki célul; amely a Szovjetunióval való állandó, de veszélyes kacér­De á második menetben Valery Giscard d'Estaingnek a konzervatív jelöltnek van nagyobb esélye. győztes eröaránya nagyjában azonos. A 44% és a 33% kö­zött nincs különbség. A május 19.—i döntő menetben ugyanis biztos, hogy a Chaban-Delmas választóinak Jelentős része Giscard d'festaing-re adja majd voksát. A vasárnapi vá­lasztás előtt az analitikusok a következőként határozták meg a helyzetet; Ha Mitterand megkapja a szavazatok46 szá­zalékát, úgy győzelme a má­sodik menetben biztosítva van. Ha nem éri el a 40 százalékot úgy biztos, hogy elvérzik má­jus 19.-én. Ezek szerint még további két hétig eldöntetlen marad, ki lesz Franciaország új elnöke. A szociáldemokrata Fran­cois Mitterand alapjában szimpatikus egyéniség. Még politikai elképzeléseivel is nagyjából szimpatizálni le­hetne, különösen közismert, mindig hangoztatott Izráel­­barátságával. De a Mitte­­rand-i elképzelés kulcspont­ja a kommunistákkal való szövetség. Győzelme esetén a francia kormány jónéhány kulcspozícióját kommunisták fogják elfoglalni.Dőreség len­A KÖVETKEZŐ LÉPÉS: A KÉPVISELŐHÁZÉ Mióta Nixon elnök — múlt hétfőn este—rádióbeszédében bejelentette, hogy nyilvános­ságra hozza a Watergate-bot­­ránnyal kapcsolatos összes hangszalag szövegét, jelentő­sen megváltozott az Egyesült Államok belpolitikai harcának eddigi formája. A múltban csak azt láttuk, hogy egyre szaporodnak a vádak és baljós jelek az elnök és környezete bűnösségét illetően és most, — az 1300 oldalas könyv kibo­csátásával, — Nixonék ellen­­támadásba mentek át. A nyilvánosságra hozott a­­nyag önmagában nem dönt el semmit. Azok, akik Nixon el­lenségei voltak, továbbra is kéjjel boncolgatják a bizalmas beszélgetésekben elhangzott, tetszés szerint magyarázható mondatokat és bizonygatják, hogy az elnök íme, velejéig romlott. Hiszen, ha végered­ményben el is utasította hogy megvesztegetési pénzt fizes­sen ki bizonyos vádlottak hall­gatásáért, mégiscsak foglal­kozott ezzel a gondolattal. Azt is hiányolják, hogy a hangsza­lagokon soha pgy szó nincs, ami az eseményeket magasabb állami szempontból Vizsgálná, sőt még azt is felróják az el­nöknek, hogy beszélgetéseiben hemzsegnek az úri társaság-Hozassa ki rokonait az Ingajáratunkkal, akkor utazik vissza, amikor ónajl. Carpathia Travel Agency-vel 1543 Second Avenue, New York, N. Y. 10028 Telefon: 535-3612, 879-8003 és 737-2666 Area Code: 212 Csoportjaink ingajáratunk keretében működnek, előre meghatározott évi terv szerint New York-Luxemburg-München-Bées-Budapest közölt oda és vissza. Ingajárat Shuttle Service - 1974. évben a köveikező időpontokban indul New York-Budapesi-New York között. Május Május és igy tovább az egész évben. Csoportjainkat hivatásos, több nyelvet beszélő csoportvezetők kisérik végig az útvonalon, akik mindenben utasaink rendelkezésére állnak. Ingajáratunk, Shuttle Service 10 éve működik Now York-München-Bécs- Budapest között, amelyeken részi vesznek az amerikai turisták Európába és Magyarországról látogatók az Egyesült Államokba. Vállalatunk organizáltsága kiküszöbölte a csoportutazások hátrányait, mert utasaink nincsenek időhöz kötve, úgy oda, mint vissza bármelyik csoportunk­hoz csatlakozhatnak. Ingajárat, Shuttle Service keretében speciális grouputazásaink ára május, szeptember, október hónapokban New York-Budapest-, Budapest-New York között 311.— dollár. Speciális grouputazás junius, julius és augusztus hónapokban New York- Budapest, Budapest-New York között 389.— dollár. Utasaink New York-Luxemburg között jelgépen repülnek. Luxemburg-Budapest között pedig vállalatunk modern autóbuszain utaznak. 22-45 napos utazás egyénileg New York-Budapest között és vissza a PAN AM, KLM, Lufthansa, stb. gépekre $449. IKKA és TUZEX küldeményeket is intézünk irodánkban. Irodánk elintéz vízumokat Magyarországra,, reenter permitet, útlevél és állampolgársági ügyet az USA-bán, valamint örökösödési és ingatlan ügyeket Magyarországon. Bécsben cégünk fiókirodája az Operával szemben: 1010 Wien, Opernring 1. sz. alatt ügyfeleink rendelkezésére álL ban kimondhatatlan trágár szavak. Azok, akik Nixon pártján áll­tak ezideig, ugyancsak tudják szájízük szerint magyarázni a könyv adatait. Ezek azt mond­ják: Nixon ellen nem erkölcsi, hanem jogi vádakat emelnek. Mindenkinek joga van egy bű­nös lépés gondolatával foglal­kozni, ha azután azt elveti. Az amerikai elnöknek kötelessé­ge, hogy egy kérdés minden oldalát, lehetőségét megvizs­gálja. A lényeg, hogy a hang­szalagok Nixon jogi bűntelen­­ségét bizonyítják. Ugyancsak hangoztatják azt is, hogy a trágár szavakat bizalmas kör­ben, munkaközben, a legúribb modorú emberek is használ­ják, és hogy ez ellen valaki ki­kel, az legfeljebb álszentségét bizonyítja. Mindenesetre, az amerikai közvéleménynek bőven van alkalma csemegézni a közre­adott iratokban, mert soha az amerikai történelem folyamán ilyen bizalmas adatokat még Egyesült Államok egyik leg­kiválóbb ügyvédje, a Nixon­­ellenes tanúknak nyilván nem lesz könnyű dolga. A másik nagy eredmény amit a hangszalag - átirat elért, hogy a képviselőházban és a szenátusban megerősítette az ingatag republikánus frontot. A múlt hét folyamán a képvi­selőházi bizottságban a sza­vazás már kizárólag pártala­pon történt, egyetlen képvise­lő sem lépte át a párt-határo­kat. Ez pedig Nixonnak kedve­ző jel. A kongresszus mind­két házában demokrata több­ség van ugyan, de az elnököt elitélő határozatot kimondot­tan pártalapon nem lehet ke­resztül vinni. A képviselőház jogügyi bi­zottsága szótöbbséggel úgy döntött, hogy nem tartja ele­gendőnek a hangszalagok gép­pel átirt szövegét. Ragaszko­dik kívánságához, az eredeti hangszalagok megvizsgálásá­hoz. A Képviselőház Igazságügyi Bizottságának két legfontosabb tag­ja Peter Rodino elnök és Edward Hutchinson republikánus képvi­selő, akiknek Nixon lehetővé tette, hogy személyesen lehallgat­hassák a hangszalagokat. nem bocsátottak ki. Az Eis­berg által ellopott Pentagon papírok, — . . . ehhez képest kismiska. Viszont úgy tűnik, hogy az elnök ellentámadásával elérte a célját. Sikerült ugyanis még jobban megingatni John Dean, a volt elnöki tanácsadó szava­hihetőségét. Dean volt az egyetlen, aki az eddigiekben határozottan Nixont vádoló ta­núvallomásokat adott, Múlt héten megírtuk, hogy a Mit­­chellt és Stans-ot felmentő bírósági ítélet Dean megbíz­hatóságát amúgy is megdön­tötte, most pedig az elnöki hangszalagok néhány nyilván­való hazugságon fogták. Az ő tanúvallomása nem sokat ér majd. St. Clair, Nixon elnök ügyvédje jogot kapott arra, hogy a képviselőházi impeach­ment elővizsgálat során, bi-' zonyos feltételek mellett, ke­resztkérdéseket intézett a ta­nukhoz. Mivel St. Clair az A vizsgálatot tehát ennek szellemében folytatják tovább és lehetséges, hogy a jogügyi bizottság javasolni fogja a képviselőháznak: küldje át Nixon elnök bűnügyét a sze­nátushoz. Ez még csak akkor is javaslat, ami felől végső fokon a képviselőház határoz. A mi érzésünk változatlanul az, hogy erre még nem került sor és a képviselőház az utolsó pillanatban visszakozni fog. Kellő bizonyítékok hiányában nem akarja majd vállalni egy olyan botrány előidézését, a­­mihez hasonló még nem volt Amerika, sőtegyetlen modern demokráciában sem. De az ügy eltusolása sem lesz olyan könnyű, mert a Nixon-ellenes front nem egykönnyen adja meg magát. Az elkövetkezendő hetekben még többet fogunk hallani Watergate-ről mint eddig; pedig amit eddig hallottunk, az is bőségesen e­­legendö volt. JOCH AN AN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA A KÉT LI TV I N O V Egy zsidóember Izráelbe szóló kivándorló útlevél birto­kában családostól elhagyta a Szovjetuniót. Nincsen ebben manapság semmi különös. Hozzátehetjük azt is, hogy sze­rencsére. Az említett zsidó azonban útközben megváltoztat­ta utazásának célját, és Izráel helyett Amerikába utazott. Ez is előfordul. Sajnos. Ha ilyen esetekről hallok, mindig két ellentétes gondolat fordul meg a fejemben. Egyrészt sajná­lom, hogy az illető né'm jött ide, Izráelbe, másrészt örülni tudok minden emberi lénynek — legyen az zsidó, vagy nem zsidó, — akinek ki sikerült szabadulnia a nagy kommunista börtönből. Ez a zsidó, akiről cikkünk szól, azonban abban különbözik sokszáz hasonló sorsot yálasztott'társától, hogy távozása fel­keltette a világ érdeklődését. Pavel Litvinovról vsn szó, Maxim Litvinov, az egykori szovjet külügyi népbiztos unoká­járól. Litvinov, a nagyapa, 1931-től 1939-ig volt orosz külügymi­niszter, vagy, amint helyesen írtam az előbbi sorokban, kül­ügyi népbiztos, mert 1942-ig még ez .volt a miniszterek cí­me a szovjet hazában. Csak akkor látta Sztálin helyesnek, hogy a protokollt hozzáigazítsa a nyugati világéhoz. Maxim Litvinov, bár korosztályát tekintve a Szovjet alapí­tó nemzedékéhez tartózott, politikailag már a második gar­nitúrát képviselte. Neve ismeretlen volt az októberi forrada­lom idején. Tisztségét, előmenetelét Sztálin kegyeinek kö­szönhette. Méghozzá egy olyan időben, amikor már megkezd­ték tervszerűen a zsidó befolyás csökkentéséta szovjet vi­lágban. Az igaz az, hogy még akkor is volt mit csökkenteni, bár már messze voltak az 1917-es állapotoktól, amikor a bolsevista pártban Lenin mellett az első vonalban Trockíj, Zinovjev, Kamenev és társaik állottak. Amikor Litvinov lett a külügyminiszter, rajta kívül a legfontosabb zsidó funkcio­nárius Lazar Kaganovics, Sztálin sógora volt. Litvinov a legborzalmasabb időkben tartozott a szovjet po­litikai élet első sor ába. Ezek voltak a nagy perek évei, ami­kor Sztálin kiirtotta összes politikai ellenfelét, úgy a valódi­akat, mint a vélteket. Ezekben az években kivégző osztagok előtt végezte, életét a párt régi garnitúrájának többsége, a hadsereg törzstiszti karának kétharmada, és milliók pusz­tultak el azokban a táborokban, amelyeket Alexander Szol­­zsenyicin írt meg a " Gulag szigetvilág" című könyvében. Gromikóról, a mai szovjet külügyminiszterről Hruscsov egyszer azt mondotta, hogy amennyiben azt mondja, hogy "üljön le egy jéghegy tetejére", nem kel fel onnan engedély nélkül. Litvinov volt annak a kornak a Gromikója. Feladata Sztálin feltétlen kiszolgálása volt. Soha nem hallatta hangját társai legyilkolása elleti, sőt mint külügyi népbiztos, védte a nagy pereket a világ előtt. Amikor eljöttek a németekkel való. m^gegyeg^napjai 193c>* augusztusában, Litvinovnak távoznia kellett. Mint zsidó nem volt alkalrnas^arya,hogy őkössöpszyrződé^ekgt jtibbentrop­­pal, Hitler külügyminiszterével. Ezek voltak azok az idők, a­­mikor a Virradat nevű magyar nyilas lap a következő szen­zációs hírrel jelent meg az első oldalán: "Sztálin elválik zsidó feleségétől és Oroszország nemzeti szocialista állam lesz". Bár még gyerek voltam, ezt az újságcímet valahogy soha nem felejtettem el. Ha ma jól meggondolom, annak a nyilas újságírónak véletlenül még igaza is volt. Sztálin ak­kor már tényleg elvált Rosa Kaganovicstól, rendszere pe­dig minden bizonnyal jobban hasonlított á hitleri nácizmus­hoz, mint bármilyen más "szocializmushoz". Ennek a Maxim Litvinovnak az unokája hagyta el a Szov­jetuniót. Vagy helyesebben kifejezve, kiutasították onnan, ő maga mondotta el, hogy közölték vele, amennyiben nem uta­zik Nyugatra, Keletre viszik. Keleten, Szibériában pedig már eltöltött négy évet büntető táborban és nem volt kedve oda visszatérni. Pavel Litvinov ugyanis az úgynevezett "demokratikus el­lenzék" egyik vezetője volt Moszkvában. A mindenre igent mondó, hűséges szolga unokája ott állt azoknak az'élén, akik küzdeni merték a rendszer ellen és hajlandó volt elvei­ért szenvedni is. PedlgJPavel Litvinov harmadik nemzedéké­hez tartozó tagja volt aj§nak az új uralkodó osztálynak, amely a réginek a helyébe lépett orosz földön. Nemcsak hogy ren­delkezett ennek az új osztálynak az összes privilégiumaival, de még meg sem kellett küzdenie azért, hogy elérje ezeket. Az apja is örökölte osztályhelyzetét, ő pedig már beleszüle­tett az új osztály legbelsőbb körébe. Pesten úgy mondanák ezt, hogy a felső tízezer született tagja volt. Pavel Litvinov zsidó volta ellenére nem volt cionista és nem számított zsidó politikusnak. (S az oroszországi vi­szonyok megváltoztatására törekedett, mint sokan amagyapja zsidó nemzedékéből, csők éppen a fordított irányban. Azt 14. hozzá kell tennünk, hogy tisztességes ember, létére meg sem tagadta soha zsidóságát, csak nem élt benne. A Kreml urai számára azonban Pavel Litvinov egy rogy4 szájú zsidó maradt. Ezt akarták kihangsúlyozni, amikor rn nak ellenére, hogy tudták, hogy útja az Egyesült Államokb"­­vezet, mégis Izráelbe szóló kivándorló útlevéllel utasítót ták ki.És talán az sem véletlen, hogy Pavel Litvinovnak ma - 1 gának is eszébe jutott zsidó volta, amikor annyi más társá­hoz hasonlóan a íómai HIAS segítségét vette igénybe az a­­merikai bevándorláshoz. * Mint Szolzsenyicin példája is mutatja, a Szovjet most Nyu­gatra való kitoloncolás útján akar megszabadulni a belső el­lenzék vezetőitől. Litvinov Amerikában valószínűleg tovább kívánja folytatni politikai küzdelmét, de nagy sikere aligha lesz ezen a téren és végső sorsa az elfelejtés lesz. Kár, hogy nem jött Izraelbe. Itt ugyanis ma igazán szük­ség van bátor és tisztességes emberekre. ijsasB EXKLUZÍV bőrkabátok. BŐRRUHÁK - IZRAELBEN Látogasson el Tel-Avivban D. BLUTNER AI len by Street 99 (a nagytemplommal szembep) Telefon: 62-16-93 tez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom