Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)
1974-05-11 / 510. szám
1974. május 11. * MENÓRA 3. oldal Két rossz között a pad alatt Amikor a francia elnökválasztás első menetének eredményéről számolunk be, elkerülhetetlenül a régi német közmondásra kell gondolnunk: Ritkán következik Jobb, mint ami korábban volt. Bár még nem lehet pontosan tudni hogy a május 10.-1 második menet után ki lesz a francia köztársaság új elnöke, máris megállapítható, hogy a közmondás szabálya alól most sem várható kivétel. kodás jegyében működött; amely a közelkeleti viszályban egyoldalúan és elfogultan az arab érdekek képviselője volt, ugyanúgy ellenszenvünket váltotta ki, mint az a belpolitika, amely az elmúlt években súlyos inflációhoz vezette az országot. De az, hogy a most megválasztandó elnök bármiben Is jobb lesz majd, erősen kétséges. A választási arithmetlka furcsasága következtében, a két ne azt állítani, hogy Mitterand kommunistabarát. Csak gyakorlati politikus, aki a győzelméért, a hatalomért az ördöggel is hajlandó szövetséget kötni. Sajnos, történelmi példák egész sora bizonyítja, hogy az ördöggel való szövetkezésből mindig az Ördög kerül ki előnyösebben. Mitterand azt gondolja, hogy ki tudja játszani a kommunistákat és ha győz, a k;özéppártok és a jobboldal egyaránt kénytelen lesz mellé állni, tehát nem szorul majd kommunista támogatásra. A mivéleményünk viszont az, hogy a kommunisták okos és körmönfont politikusok, akiktől nem olyan könnyű megszabadulni. Mitterand győzelmét maguknak fogják kisajátítani, és a szociáldemokrata vezérből — ha elnökké választják —rövidesen bábu lesz a kezükben. Külpolitikában rá fogják szorítani az európai gazdasági szövetség felbontására, belpolitikáiig pedig olyan gazdasági és társadalmi káoszt fognak teremteni, amiből aztán nincsen kiút. Mitterand elnökké választásának lehetősége félelmetesnek tűnik. Giscard d'Estalng semmiképpen sem minősíthető jobboldali politikusnak, legalábbis nem abban a kategóriában, ahogy ezt a magyar szóhásználatban és az általunk ismert politikai csoportosulások alapján értelmezni lehet. De az arisztokratikus szárnTaZású, konzervatív politikus nem tudja a megoldást Franciaország problémáira — ezt éppen a legutóbbi évek során pénzügyminiszteri működése bizonyította be. A közelkeleti politikában még Pompidounál is egyoldalubb arab-barátsága várható, annak ellenére, hogy a választási harcok során a kiegyensúlyozott politika mellett nyilatkozott meg. Más dolog azonban a választási ígéret és más a mindennapi gyakorlati politika. Tehát még nem tudjuk, ki lesz az új francia elnök, de egy biztos: sok jót nem hoz az ügy. Mennyire vártuk a de gaullei éra végét! Hogy reméltük, hogy egyszer majd eljön a nap, amikor megszabadulunk Pompidoutól! De mire elkövetkezett az idő, nincs belőle semmi örömünk. Hogy is mondja a magyar adoma a férjről, aki nem tudja kedve szerinti pompával helyezni sírba elhalt feleségét? — Már el is ment a kedvünk az egész temetéstől . h . A szociáldemokrata Francois Mitterand veze t az elnökválasztás első menetében A vasárnapi választások nem hoztak döntést, mert az alkotmány szerint az első menetben a győztesnek el kell érnie a leadott szavazatok 50 százalékát. Ez nem történt meg, s így a két legeredményesebb jelölt között pótválasztásra kerül a sor. A baloldal közös jelöltje Mitterand, a Szociáldemokrata Párt vezetője, 44 százalékot kapott, míg a de Gaulle-i eszmékkel bizonyos mértékig szimpatizáló, de attól jobbra álló Valery Giscard dfestaing33 százalékot szerzett. Az biztos, hogy á de jgáülle'áiViéiy^üföíjá^S'bnásfél évtizeden keresztül kormányozta Franciaországot, végétért, s annak eszméi a jövőben csak a történelemkönyvben szerepelnek majd. A de Gaulle párt hivatalos jelöltje, Chaban-Delmas, a lakosság csupán 14 százalékának bizalmát bírta, vagyis elvérzett. A de Gaulle párt bukása csak kevéssé vérzi meg szívünket. Külpolitikája, mely az amerikai befolyás nyugateurópai megszüntetését tűzte ki célul; amely a Szovjetunióval való állandó, de veszélyes kacérDe á második menetben Valery Giscard d'Estaingnek a konzervatív jelöltnek van nagyobb esélye. győztes eröaránya nagyjában azonos. A 44% és a 33% között nincs különbség. A május 19.—i döntő menetben ugyanis biztos, hogy a Chaban-Delmas választóinak Jelentős része Giscard d'festaing-re adja majd voksát. A vasárnapi választás előtt az analitikusok a következőként határozták meg a helyzetet; Ha Mitterand megkapja a szavazatok46 százalékát, úgy győzelme a második menetben biztosítva van. Ha nem éri el a 40 százalékot úgy biztos, hogy elvérzik május 19.-én. Ezek szerint még további két hétig eldöntetlen marad, ki lesz Franciaország új elnöke. A szociáldemokrata Francois Mitterand alapjában szimpatikus egyéniség. Még politikai elképzeléseivel is nagyjából szimpatizálni lehetne, különösen közismert, mindig hangoztatott Izráelbarátságával. De a Mitterand-i elképzelés kulcspontja a kommunistákkal való szövetség. Győzelme esetén a francia kormány jónéhány kulcspozícióját kommunisták fogják elfoglalni.Dőreség lenA KÖVETKEZŐ LÉPÉS: A KÉPVISELŐHÁZÉ Mióta Nixon elnök — múlt hétfőn este—rádióbeszédében bejelentette, hogy nyilvánosságra hozza a Watergate-botránnyal kapcsolatos összes hangszalag szövegét, jelentősen megváltozott az Egyesült Államok belpolitikai harcának eddigi formája. A múltban csak azt láttuk, hogy egyre szaporodnak a vádak és baljós jelek az elnök és környezete bűnösségét illetően és most, — az 1300 oldalas könyv kibocsátásával, — Nixonék ellentámadásba mentek át. A nyilvánosságra hozott anyag önmagában nem dönt el semmit. Azok, akik Nixon ellenségei voltak, továbbra is kéjjel boncolgatják a bizalmas beszélgetésekben elhangzott, tetszés szerint magyarázható mondatokat és bizonygatják, hogy az elnök íme, velejéig romlott. Hiszen, ha végeredményben el is utasította hogy megvesztegetési pénzt fizessen ki bizonyos vádlottak hallgatásáért, mégiscsak foglalkozott ezzel a gondolattal. Azt is hiányolják, hogy a hangszalagokon soha pgy szó nincs, ami az eseményeket magasabb állami szempontból Vizsgálná, sőt még azt is felróják az elnöknek, hogy beszélgetéseiben hemzsegnek az úri társaság-Hozassa ki rokonait az Ingajáratunkkal, akkor utazik vissza, amikor ónajl. Carpathia Travel Agency-vel 1543 Second Avenue, New York, N. Y. 10028 Telefon: 535-3612, 879-8003 és 737-2666 Area Code: 212 Csoportjaink ingajáratunk keretében működnek, előre meghatározott évi terv szerint New York-Luxemburg-München-Bées-Budapest közölt oda és vissza. Ingajárat Shuttle Service - 1974. évben a köveikező időpontokban indul New York-Budapesi-New York között. Május Május és igy tovább az egész évben. Csoportjainkat hivatásos, több nyelvet beszélő csoportvezetők kisérik végig az útvonalon, akik mindenben utasaink rendelkezésére állnak. Ingajáratunk, Shuttle Service 10 éve működik Now York-München-Bécs- Budapest között, amelyeken részi vesznek az amerikai turisták Európába és Magyarországról látogatók az Egyesült Államokba. Vállalatunk organizáltsága kiküszöbölte a csoportutazások hátrányait, mert utasaink nincsenek időhöz kötve, úgy oda, mint vissza bármelyik csoportunkhoz csatlakozhatnak. Ingajárat, Shuttle Service keretében speciális grouputazásaink ára május, szeptember, október hónapokban New York-Budapest-, Budapest-New York között 311.— dollár. Speciális grouputazás junius, julius és augusztus hónapokban New York- Budapest, Budapest-New York között 389.— dollár. Utasaink New York-Luxemburg között jelgépen repülnek. Luxemburg-Budapest között pedig vállalatunk modern autóbuszain utaznak. 22-45 napos utazás egyénileg New York-Budapest között és vissza a PAN AM, KLM, Lufthansa, stb. gépekre $449. IKKA és TUZEX küldeményeket is intézünk irodánkban. Irodánk elintéz vízumokat Magyarországra,, reenter permitet, útlevél és állampolgársági ügyet az USA-bán, valamint örökösödési és ingatlan ügyeket Magyarországon. Bécsben cégünk fiókirodája az Operával szemben: 1010 Wien, Opernring 1. sz. alatt ügyfeleink rendelkezésére álL ban kimondhatatlan trágár szavak. Azok, akik Nixon pártján álltak ezideig, ugyancsak tudják szájízük szerint magyarázni a könyv adatait. Ezek azt mondják: Nixon ellen nem erkölcsi, hanem jogi vádakat emelnek. Mindenkinek joga van egy bűnös lépés gondolatával foglalkozni, ha azután azt elveti. Az amerikai elnöknek kötelessége, hogy egy kérdés minden oldalát, lehetőségét megvizsgálja. A lényeg, hogy a hangszalagok Nixon jogi bűntelenségét bizonyítják. Ugyancsak hangoztatják azt is, hogy a trágár szavakat bizalmas körben, munkaközben, a legúribb modorú emberek is használják, és hogy ez ellen valaki kikel, az legfeljebb álszentségét bizonyítja. Mindenesetre, az amerikai közvéleménynek bőven van alkalma csemegézni a közreadott iratokban, mert soha az amerikai történelem folyamán ilyen bizalmas adatokat még Egyesült Államok egyik legkiválóbb ügyvédje, a Nixonellenes tanúknak nyilván nem lesz könnyű dolga. A másik nagy eredmény amit a hangszalag - átirat elért, hogy a képviselőházban és a szenátusban megerősítette az ingatag republikánus frontot. A múlt hét folyamán a képviselőházi bizottságban a szavazás már kizárólag pártalapon történt, egyetlen képviselő sem lépte át a párt-határokat. Ez pedig Nixonnak kedvező jel. A kongresszus mindkét házában demokrata többség van ugyan, de az elnököt elitélő határozatot kimondottan pártalapon nem lehet keresztül vinni. A képviselőház jogügyi bizottsága szótöbbséggel úgy döntött, hogy nem tartja elegendőnek a hangszalagok géppel átirt szövegét. Ragaszkodik kívánságához, az eredeti hangszalagok megvizsgálásához. A Képviselőház Igazságügyi Bizottságának két legfontosabb tagja Peter Rodino elnök és Edward Hutchinson republikánus képviselő, akiknek Nixon lehetővé tette, hogy személyesen lehallgathassák a hangszalagokat. nem bocsátottak ki. Az Eisberg által ellopott Pentagon papírok, — . . . ehhez képest kismiska. Viszont úgy tűnik, hogy az elnök ellentámadásával elérte a célját. Sikerült ugyanis még jobban megingatni John Dean, a volt elnöki tanácsadó szavahihetőségét. Dean volt az egyetlen, aki az eddigiekben határozottan Nixont vádoló tanúvallomásokat adott, Múlt héten megírtuk, hogy a Mitchellt és Stans-ot felmentő bírósági ítélet Dean megbízhatóságát amúgy is megdöntötte, most pedig az elnöki hangszalagok néhány nyilvánvaló hazugságon fogták. Az ő tanúvallomása nem sokat ér majd. St. Clair, Nixon elnök ügyvédje jogot kapott arra, hogy a képviselőházi impeachment elővizsgálat során, bi-' zonyos feltételek mellett, keresztkérdéseket intézett a tanukhoz. Mivel St. Clair az A vizsgálatot tehát ennek szellemében folytatják tovább és lehetséges, hogy a jogügyi bizottság javasolni fogja a képviselőháznak: küldje át Nixon elnök bűnügyét a szenátushoz. Ez még csak akkor is javaslat, ami felől végső fokon a képviselőház határoz. A mi érzésünk változatlanul az, hogy erre még nem került sor és a képviselőház az utolsó pillanatban visszakozni fog. Kellő bizonyítékok hiányában nem akarja majd vállalni egy olyan botrány előidézését, amihez hasonló még nem volt Amerika, sőtegyetlen modern demokráciában sem. De az ügy eltusolása sem lesz olyan könnyű, mert a Nixon-ellenes front nem egykönnyen adja meg magát. Az elkövetkezendő hetekben még többet fogunk hallani Watergate-ről mint eddig; pedig amit eddig hallottunk, az is bőségesen elegendö volt. JOCH AN AN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA A KÉT LI TV I N O V Egy zsidóember Izráelbe szóló kivándorló útlevél birtokában családostól elhagyta a Szovjetuniót. Nincsen ebben manapság semmi különös. Hozzátehetjük azt is, hogy szerencsére. Az említett zsidó azonban útközben megváltoztatta utazásának célját, és Izráel helyett Amerikába utazott. Ez is előfordul. Sajnos. Ha ilyen esetekről hallok, mindig két ellentétes gondolat fordul meg a fejemben. Egyrészt sajnálom, hogy az illető né'm jött ide, Izráelbe, másrészt örülni tudok minden emberi lénynek — legyen az zsidó, vagy nem zsidó, — akinek ki sikerült szabadulnia a nagy kommunista börtönből. Ez a zsidó, akiről cikkünk szól, azonban abban különbözik sokszáz hasonló sorsot yálasztott'társától, hogy távozása felkeltette a világ érdeklődését. Pavel Litvinovról vsn szó, Maxim Litvinov, az egykori szovjet külügyi népbiztos unokájáról. Litvinov, a nagyapa, 1931-től 1939-ig volt orosz külügyminiszter, vagy, amint helyesen írtam az előbbi sorokban, külügyi népbiztos, mert 1942-ig még ez .volt a miniszterek címe a szovjet hazában. Csak akkor látta Sztálin helyesnek, hogy a protokollt hozzáigazítsa a nyugati világéhoz. Maxim Litvinov, bár korosztályát tekintve a Szovjet alapító nemzedékéhez tartózott, politikailag már a második garnitúrát képviselte. Neve ismeretlen volt az októberi forradalom idején. Tisztségét, előmenetelét Sztálin kegyeinek köszönhette. Méghozzá egy olyan időben, amikor már megkezdték tervszerűen a zsidó befolyás csökkentéséta szovjet világban. Az igaz az, hogy még akkor is volt mit csökkenteni, bár már messze voltak az 1917-es állapotoktól, amikor a bolsevista pártban Lenin mellett az első vonalban Trockíj, Zinovjev, Kamenev és társaik állottak. Amikor Litvinov lett a külügyminiszter, rajta kívül a legfontosabb zsidó funkcionárius Lazar Kaganovics, Sztálin sógora volt. Litvinov a legborzalmasabb időkben tartozott a szovjet politikai élet első sor ába. Ezek voltak a nagy perek évei, amikor Sztálin kiirtotta összes politikai ellenfelét, úgy a valódiakat, mint a vélteket. Ezekben az években kivégző osztagok előtt végezte, életét a párt régi garnitúrájának többsége, a hadsereg törzstiszti karának kétharmada, és milliók pusztultak el azokban a táborokban, amelyeket Alexander Szolzsenyicin írt meg a " Gulag szigetvilág" című könyvében. Gromikóról, a mai szovjet külügyminiszterről Hruscsov egyszer azt mondotta, hogy amennyiben azt mondja, hogy "üljön le egy jéghegy tetejére", nem kel fel onnan engedély nélkül. Litvinov volt annak a kornak a Gromikója. Feladata Sztálin feltétlen kiszolgálása volt. Soha nem hallatta hangját társai legyilkolása elleti, sőt mint külügyi népbiztos, védte a nagy pereket a világ előtt. Amikor eljöttek a németekkel való. m^gegyeg^napjai 193c>* augusztusában, Litvinovnak távoznia kellett. Mint zsidó nem volt alkalrnas^arya,hogy őkössöpszyrződé^ekgt jtibbentroppal, Hitler külügyminiszterével. Ezek voltak azok az idők, amikor a Virradat nevű magyar nyilas lap a következő szenzációs hírrel jelent meg az első oldalán: "Sztálin elválik zsidó feleségétől és Oroszország nemzeti szocialista állam lesz". Bár még gyerek voltam, ezt az újságcímet valahogy soha nem felejtettem el. Ha ma jól meggondolom, annak a nyilas újságírónak véletlenül még igaza is volt. Sztálin akkor már tényleg elvált Rosa Kaganovicstól, rendszere pedig minden bizonnyal jobban hasonlított á hitleri nácizmushoz, mint bármilyen más "szocializmushoz". Ennek a Maxim Litvinovnak az unokája hagyta el a Szovjetuniót. Vagy helyesebben kifejezve, kiutasították onnan, ő maga mondotta el, hogy közölték vele, amennyiben nem utazik Nyugatra, Keletre viszik. Keleten, Szibériában pedig már eltöltött négy évet büntető táborban és nem volt kedve oda visszatérni. Pavel Litvinov ugyanis az úgynevezett "demokratikus ellenzék" egyik vezetője volt Moszkvában. A mindenre igent mondó, hűséges szolga unokája ott állt azoknak az'élén, akik küzdeni merték a rendszer ellen és hajlandó volt elveiért szenvedni is. PedlgJPavel Litvinov harmadik nemzedékéhez tartozó tagja volt aj§nak az új uralkodó osztálynak, amely a réginek a helyébe lépett orosz földön. Nemcsak hogy rendelkezett ennek az új osztálynak az összes privilégiumaival, de még meg sem kellett küzdenie azért, hogy elérje ezeket. Az apja is örökölte osztályhelyzetét, ő pedig már beleszületett az új osztály legbelsőbb körébe. Pesten úgy mondanák ezt, hogy a felső tízezer született tagja volt. Pavel Litvinov zsidó volta ellenére nem volt cionista és nem számított zsidó politikusnak. (S az oroszországi viszonyok megváltoztatására törekedett, mint sokan amagyapja zsidó nemzedékéből, csők éppen a fordított irányban. Azt 14. hozzá kell tennünk, hogy tisztességes ember, létére meg sem tagadta soha zsidóságát, csak nem élt benne. A Kreml urai számára azonban Pavel Litvinov egy rogy4 szájú zsidó maradt. Ezt akarták kihangsúlyozni, amikor rn nak ellenére, hogy tudták, hogy útja az Egyesült Államokb"vezet, mégis Izráelbe szóló kivándorló útlevéllel utasítót ták ki.És talán az sem véletlen, hogy Pavel Litvinovnak ma - 1 gának is eszébe jutott zsidó volta, amikor annyi más társához hasonlóan a íómai HIAS segítségét vette igénybe az amerikai bevándorláshoz. * Mint Szolzsenyicin példája is mutatja, a Szovjet most Nyugatra való kitoloncolás útján akar megszabadulni a belső ellenzék vezetőitől. Litvinov Amerikában valószínűleg tovább kívánja folytatni politikai küzdelmét, de nagy sikere aligha lesz ezen a téren és végső sorsa az elfelejtés lesz. Kár, hogy nem jött Izraelbe. Itt ugyanis ma igazán szükség van bátor és tisztességes emberekre. ijsasB EXKLUZÍV bőrkabátok. BŐRRUHÁK - IZRAELBEN Látogasson el Tel-Avivban D. BLUTNER AI len by Street 99 (a nagytemplommal szembep) Telefon: 62-16-93 tez