Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-01-12 / 493. szám

1974. január 12. * MENÓRA 3. oldal BÁRKÁI ZEEV: NEM A PETBÚLEUM BŰZLIK... Az ember, bizony néha csak hosszú évtizedek múltán döb­ben rá: mennyi mély és bölcs igazság rejlik azokban az úgy­nevezett vaskos népi anekdo­tákban. Gyermekkoromban hallottam először ezt az ősi párbeszédet, amikor Estvány sógor egy este belép János só­gor petróleumlámpa által vi­lágított szobájába, hogy aszongya: — Hinnye, de büdös ez a kend "petróleuma"! —Nem a "petróleum” a bü­dös, hanem a sógor — vála­szolja paraszti nyugalommal János sógor. Hogy milyen apropóból ju­tott eszembe mindez? Hát az energiaválság alkalmából, kü­lönös tekintettel a Perzsa­öböl petróleum-exportáló or­szágainak teheráni konferen­ciájára, amikoris Mohamed Riza Pehlávi sah bejelentette, hogy a kőolaj hordónkénti árát 5.11 dollárról 11.65dollárra e­­melik. Pedig személy szerint, ál­talában szimpatizálok a sah­hal, különösen amióta bebizo­nyította, hogy olyan feleség, mint Farah Diba, nem teher ám,még Teheránban sem; meg azt is bejelentette, hogy nincs szándékában megszakítani ve­lünk diplomáciai kapcsolatait. Dehát ezek valóban szemé­lyi dolgok, a kőolaj meg a vi­lágüzlet. Ezenkívül Irán is a fejlődő kőolaj-államok sorába tartozik, amely államokat most egyszeribe valami ké­jes kielégülés tölti el, hogy az irigyelt-gyúlölt nyugati or­szágok torkát szorongathat­ják, felkavarhatják egész gaz­dasági-ipari berendezkedésü­ket, de — jellemző módon — nem fejlődő, hanem — visz­­szafejlödő irányban. Igaz, Perzsia maga az első petróleum-országok közé tar­tozik; ott és Kínában már ősidők óta ismerték ezt a fo­lyadékot, habár más néven. ( " Petroleum" latin eredetű: "petra" — szikla; "oleum" — olaj.) Persze, inkább csak világításra használták. De Eu­rópában, a későbbi századok során sem lehetett túl olcsó, legalábbis a szegényebb réte­gek számára nem, hiszen — visszatérve a magyar népi forrásokhoz — a faluvégi csárdában " jecet" égett a lámpában . . . Hogy fogalmat alkothassunk arról, mit jelent ma a kőolaj és annak melléktermékei, e­­lég, ha szétnézünk magunk kö­rül. A kőolaj és annak ipari mel­léktermékei körülvesznek minden oldalról. Sokan közü­lünk talán nem is gondolnak arra, hogy a második világhá­ború után szédületes fejlődés­nek indult petrokémiai ipar vívmánya a különböző kőolaj­­vegyületekböl előállított nylon, perion, bánion, PVC, mindenfajta "plasztik" anyag, mesterséges glicerin, műbőr, mű-textil, mosószerek - meg­számlálhatatlan más vegyi készítmény, A múltban is állítottak elő ilyesfajta anyagokat, de ösz- 3zehasonlíthatatlanul költsé­gesebb módon, kőszénből. Erre célzott a sah, amikor fentebb említett nyilatkozatá­ban, többek között, az egykori nagy gyarmatbirodalomra, Angliára célozva ezeket mon­dotta: "Nem lehet prosperi-A közelkeleti helyzet any­­nyira komplikált, hogy innét, Izráelen belülről alig-alig le­het áttekinteni. Most, mikor e sorokat irom, még Kneszet­­választások előtt vagyunk, s az egyetlen, amit tudunk, hogy a küzdelmek szorosak lesznek. Azt hiszem, Amerikában vi­lágosabban látják a helyzetet mint itt, ahol sólymok és ga­lambok között egyre élesebb a felfogásbeli különbség. Ha az olvasókat érdekli, hogy látom én, aki a háborúig a Mo­­se Dáján-sólymokhoz tartozó­nak vallottam magam: hát tes­sék. Képtelenség nem tudomásul­venni azt, hogy a sakktáblán nemcsak mi, Izráel vagyunk. Ne dugjuk fejünket a homokba és számoljuk fel azt az álmun­kat, hogy világhatalom va­gyunk. A Szovjetunió elfoglaló­­hat és bitorolhat területeket — nem azért, mert igaza van, ha­nem azért, mert van hatalma ahhoz, hogy ezeket a bitorolt területeket megvédje. Tudo­másul kell vennünk az igazsá­got. Az orosz-arab egyesülés ellen csak akkor lehetünk e­­redményesek, ha Amerika tá­mogatja Izráelt pénzzel és fegyverrel; ugyanakkor atom­fenyegetésekkel elriasztja az oroszokat attól, hogy közvet­lenül beavatkozzanak a hábo­rúba. Tehát nem húzhatjuk meg határvonalainkat ott, a­­hol ez Amerikának nem áll ér­dekében. Egy évvel ezelőtt még só­lyomnak vallottam magam — igaz, hogy galamblelkű só­lyomnak. A jomkipuri háború azonban rádöbbentett, hogy mi a realizmus, és senki sem tilthatja meg nekem, hogy oko­sabb legyek, mint tavaly. Nem tást fenntartani ott, ahol csak napi pár órát akarnak dolgoz­ni; emellett sztrájkolnak s munkátlanságra ösztönöznek embereket oly módon, hogy ugyanannyit juttatnak nekik, mint azoknak, akik dolgoznak. Dolgozni kell új energia-al­­ternativák kifejlesztésére. Sokszázezer tonna kőszén van még a föld alatt, miközben az értékes kőolajat elpazarol­ták". A kőolaj ilyen méretű — s még feltételezhetően fokozódó — drágulása, tehát, mindene­­gyéb kihatása mellett nyilván­valóan megszüntet számos használati cikket előállító i­­parágat, amelyek rentabilitá­gyávaság ez és nem kishitű­ség. E pillanatban a realizmus az, ami megmenti a zsidó né­pet. Képzeljük el, mi történne, ha kitörne egy ötödik forduló, s az országot a — különben ki­tűnő — Begin és Arik Sáron ve­zetné. Egy hét alatt elfoglalnák Kairót. Kissinger ésaruszkik azt mondanák "állj". Begin: "Egy frászt. Líbiáig meg sem állok". Kissinger: "Én vi­szont visszarendelem a hato­dik flottát". Másnap a ruszkik lövik Tel Avivot és bevonulnak Haifára. Csak azért írtam ezt le i­­lyen részletesen, hogy az amerikai olvasók lássák: na­gyon sokan gondolkodnak ma már hozzám hasonlóan. Ter­jed az a vélemény, hogy a sző­kébb határok biztonságosabb határok, mert azok mögött in­kább számíthatunk Amerika védelmére. Izráel stratégiai helyzete ugyanis két mondat­ban összefoglalható: 1. ) Amerika támogatásával és fedezetével minden határ védhető és meg is tudjuk vé­deni ezeket a "nem biztonsá­gos" határokat. 2. ) Amerika segitsége nél­kül a legbiztonságosabbnak ki­néző határ sem védhető az o­­roszok által felszerelt és tá­mogatott arabokkal szemben. sa kizárólag az alapanyagok olcsóságán alapult. Vissza kell majd térni a jóval drá­gább fa- vagy fém készítmé­nyekhez; a nem műanyag tex­tilárukhoz. Számos, ma tömegcikknek számító ipari termék nem lesz elérhető a szegényebb népré­teg számára, azaz, az életnívó világszerte csökkeni fog, a­­-hogyan hangsúlyozta is a sah. "Mindenkinek beljebb kell húini a nadrágszíját. A nyuga­ti országok olcsó kőolajon ala­puló hatalmas fejlődési kor­szaka végétért. A kőolaj nem olcsó többé ". S habár a sah a mérsékelt, művelt, sőt nyugatbarát ele-A legmegoldhatatlanabb probléma elhitetni velünk, zsidókkal, hogy nincs igazunk. Igazságunk van ugyan, de ez csak realitással párosulva ér valamit. Amerikának viszont igaza van, ha Izráel támogatá­sának mértékénél tekintetbe veszi azt is, hogy ne növelje a teljes orosz befolyást az arab világban. Ráadásul még Európa és Afrika is ellene for­dulna. Sólymaink legnaivabb érve az, mintha a galambok nem törekednének arra, hogy Iz­­ráelnek állandóan erős, győ­zelemre képes hadserege le­gyen. Ml, galambok is tudjuk, hogy erős, ütőképes hadsereg nélkül nem lehet békét kötni, és a békekötés után is fokozni kell a hadsereg erejét. Az is világos, hogy -'gyetlen izráeli sem annyira szelid galamb, hogy egy milliméternél töb­bet adjon vissza, mint ameny­­nyi elkerülhető. Viszont, leg­alább is megpróbálni szeret­nénk a békekötést. Alkalmat adni az ellenségnek, hogy le­gyen miért leoldani a kardját. A Nagy-Izráel gondolata, hat­millió arabbal és hárommil­lió zsidóval nem ér annyit, hogy ne tegyünk egy próbálko­zást a béke irányában. mekhez irtózik a fejlődő or­szágok vezetői között — sza­vai mögül vitathatatlanul ki­csendül bizonyos primitív káröröm a nyugati világ vár­ható anyagi romlása felett. A geológiai adottságok úgy hozták, hogy a világ kőolaj­­készletének zöme a visszama­radott államokban ( 62 száza­léka a Közelkeleten!) találha­tó. Természetesen lehet azt mondani, hogy a nagy nyugati államok garasokért hozták ki a földből a "fekete aranyat"— de ez csak nagyon részleges igazság. A kőolaj-országok u­­gyanis a maguk erejéből so­hasem lettek volna képesek felszínre hozni a kőolajat —de még ha ez sikerült is volna, akkor sem nagyon tudtak vol­na mit kezdeni vele. Az ugyan­is, hogy ez a fekete folyadék arannyá vált — kizárólag a Nyugat érdeme. Nem kuwaitiek, líbiaiak, még csak nem is irániak— hanem európaiak és amerikaiak ta­lálták fel, fejlesztették tovább és tették tömegcikké a belső­égésű motorokat, melyeknek a benzin a nélkülözhetetlen ü­­zemanyaga; nyugati — és nem közel- vagy távolkeleti — tű­­adósok, mérnökök teremtették meg a petrokémiai ipart, melynek elengedhetetlen a­­lapanyaga a kőolaj és a föld­gáz. Ami itt tehát valójában tör­ténik: a primitívebb, művelet­lenebb, civilizálatlanabb tö­megek politikai és gazdasági zsarolásban kifejezésre jutó bosszúhadjárata a nyugati ci­vilizáció és a műveltség ellen. Hogy ez a nyugati műveltség és civilizáció miért hódol be ilyen szégyenletes módon en­nek a zsarolásnak, ez rendkí­vül komplikált politikai, gaz­dasági, társadalomtudományi és pszichológiai kérdés. A vá­lasz rá sok tekintetben mind­eddig megmagyarázhatatlan­nak tűnik. Az iráni pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kőolaj á­­rának emelése semmiféle kapcsolatban nem áll " bizo­nyos országok politikai jel­legű" olaj-bojkottjával. Ez igaz is. De egyben azt is bi­zonyítja, hogy az energiavál­ságnak semmi valódi, szer­ves kapcsolata sincs a közel­­keleti konfliktussal — ezzel a blöffel csak az Izráellel ellen­séges viszonyban lévő arab államoknak sikerült megetet­ni a világot, sőt, úgy látszik, magát Nixon elnököt is. A kőolaj, mint a többi fel­szabadított és felszabadításra váró energiaforrás, az embe­riség jótevője lehetne. Nem a petróleum bűzlik, hanem ami mögötte van; akik mögötte vannak. ESPRESSO-KÁVÉZÓ CUKRÁSZDA ELADÓ. A Columbia Egyetem diákjainak és tanárainak találkozóhelye 13 éve. — New York egyik legforgalmasabb és legjövedelmezőbb üzlete. — Komoly érdeklődőknek felvilágosítást ad Társadalmi Klub, hétfő—péntek délelőtt 11 és 2 óra között (212) 988-5464. »ooo30oooomoooooooooosooooooooooooooooooo»öooo«xx LEKOPTAK A SÓLYOMKARMAIM CHARM ORCSS SROP AZ ELEGÁNS, JÓIZLÉSÜ RUHÁK ÜZLETE ESTÉLYI, COCKTAIL, UTCAI és KÖTÖTT RUHÁI NEW YORKBAN KÖZISMERTEK. Importált és saját tervezésű ruháinkat tekintse meg vételkényszer nélkül. ----- Szeretettel várják POLIATSIK LICI & BANDI 110-78 QUEENS BLVD., FOREST HILLS 75, N Y. E. train a 75th Avenue-ig Tel.; BO 1-7667 YORKVILLE PACKING HOUSE co. HÚSÁRÚ ÜZEM ÉS ÜZLET ÚJ HELYISÉGBEN, DE A RÉGI MINŐSÉGGEL ÁLL KEDVES VEVŐI RENDELKEZÉSÉRE. TÁRSTULAJDONOS: BENDE&SON SZALÁMI CO. VALÓDI MAGYAR SZALÁMIGYÁR. 1560 SECOND AVE., (81 utca sarok) NEW YORK TELEFON: (212) 744-9393 A legfinomabb felvágottak, téli szalámi, csabai kolbász, ’ porzsolt szalonna és a legfinomabb friss húsok hatalmas raktára. New York központjában, a világ üzleti életének cent­rumában, pont a Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL 7th AVE. at 51 st ST. Telefon: Cl 6-9400 A magyar szívélyesség és előzé­kenység s az amerikai nagyvona­lúság vezérli ezt a gyönyörű szál­lodát, fényes éttermét, a világ minden részéről Amerikába érkező magyarok e központi találkozó helyét! magyar hentes J.MERTL NEW YORK, 1508 Second Ave., (78-79 St. között) Tel.: RH 4-8292 Hazai szalámi és minden más jó hazai í/ü H E \ I I S \ R l kapható. DIREKT BUDAPESTRŐL SZTÁRPARÁDÉ A TABÁNBAN BUDAPEST ÚJ CSILLAGA, r - BAUKÓ ANIKÓ AZ ÉDEN BÁR SZTÁRJA és LELKES PÉTER A KITŰNŐ MŰVÉSZ EGYÜTTES MŰSORA 1593 SECOND AVENUE. N.Y.C. REZERVÁLÁS: 734-9620 i»oo9««oooqsoooooooooooosoooo»oc JOCH AN AN CABMEL HELYZETMAGYARÁZATA PONTOSAN FORDÍTVA! Közvetlenül a választások előtt vagyunk és még mindig nem ébredtünk fel abból a sokkból, amit a háború tragédiá­ja okozott nekünk, mégis van olyan ember, aki önelégült és magabiztos mosollyal jár-kel közöttünk és unos-untalan han­goztatja, hogy "ugye megmondtam". Mikor ezt hallom, ak­kor automatikusan ökölbe szorul a kezem. A legigazságtalanabb az egész önelégültségben, hogy nem­csak felháborító, de nem Is igaz. Éppen azok, akik ma azt hiszik, hogy elérkezett az órájuk, és az ő elméletük iga­zolódott be, járnak még sokkal messzebb az Igazságtól, mint október előtt. Amikor ezeket a különös módon és időzítéssel önmagukat ragadozó madarakká átképzett galambokat figyelem, minden alkalommal egy nagyon egyszerű és népies hasonlat jut az eszembe, amelyről be kell vallanom, hogy nem az én talál— I mányom, hanem Jigál Horwitz Kneszet-képviselőtől hal- I lottam. Tegyük fel, hogy valakinek van egy háza, tele értékekkel, és biztosítani akarja, hogy ne törjenek be oda. Ennek érde­kében lakatot szerel az ajtóra, elektromos riasztóberende­zést szerel fel, és ezenkívül még őrt is állít a kapuba. Ter­mészetesen mindez nem segit semmit, ha éppen akkor, ami­kor minderre szükség volna, a villanycsengő nincs bekap­csolva, a lakatot nyitva felejtették, és az őr szundikál a ka­puban. Ez minden bizonnyal megbocsájthatatlan könnyelmű­ség. Ebből azonban még semmiesetre sem kell azt a tanul­ságot levonni, hogy miután a betörés sikerült, a jövőben e­­gyáltalán nincs szükség ajtóra. A magam részéről ehhez még azt is hozzátehetem, hogy ezen felfogás szerint lakat, riasztás és őrség helyett úgy kell védeni értékeinket, hogy "védelmi díjakat" fizetünk al­világi bandáknak. Tudom, hogy minden hasonlat sántít, de a szabály alól Is van kivétel és ez esetben majdnem pontosan erre törekszenek azok, akik azt képzelik magukról, hogy ők a legszakavatot­tabb képviselői Izráel biztonságának és érdekeinek. Mert vizsgáljuk csak meg, hogy mit is állítanak azok a politikai körök, közöttük a "bölcs" professzorok, akik most beigazolva látják a háború előtt is vallott defetista nézeteiket. Szerintük az a teória, amelyet általában a köznyelven "bi­­tachonizmusnak" neveztek, megbukott. Bebizonyosodott, hogy Izráel biztonságát nem lehet fegyvereink erejére és tá­voli határokra alapozni. Ebből az a tanulság, hogy a fegyve­res önvédelem és a biztos határok tanát cseréljük fel a "Kis- Izráel" eszményével. Ezt a kis Izráelt pedig újabb támadás ellen nem saját fegyvereinek, hanem különböző nemzetközi garanciáknak kell biztosítaniok. Ennek az elméletnek a legfőbb hiányossága az, hogy még az alaptétele sem igaz. A Jomkipuri háborúban egyáltalán nem bizonyosodott be, hogy Izráel biztonságát nem lehet sa­ját fegyveres erőinkre bízni. Sőt ennek pontosan a fordítottja az igaz. Bebizonyosodott, hogy Izráel hadserege változatlanul képes megvédeni az országot és a különbség köztünk és az arabok között nem csökkent. Bizonyíték erre, hogy az arabok­nak a meglepetés és a mulasztásaink következtében lévő kez­deti sikereik ellenére, csapataink ma sokkal közelebb állnak Kairóhoz és Damaszkuszhoz, mint a jomkipuri háború előtt. Két hadsereg egymáshoz való erőviszonyát nem a háború el­ső két napja alapján, hanem a háború teljes lefolyása alapján mérik. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a nagyhatalmak be­avatkozása nélkül egy újabb hét leforgása alatt az arab had­seregek veresége teljes és tökéletes lett volna. Ne felejtsük el, hogy a fegyverszünet pillanatában a harmadik egyiptomi hadsereg már be volt kerítve, a másodikat pedig hasonló sors fenyegette. Kétségbevonhatatlanul bebizonyosodott persze, hogy aze­­gész "bitachonista" elmélet csak akkor igaz, ha az nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is, és a hanyagság és a mulasztá­sok bűnös luxusát nem engedhetjük meg soha többé magunk­nak. i Azonkívül — feltéve de meg nem engedve —, ha az a tetei igaz lenne, hogy ezentúl nem alapozhatjuk a biztonságunkat saját fegyvereinkre, ebből Is egészen más tanulság következ­ne. Ismét hangoztatom, nehogy a legkisebb félreértés Is le­gyen, hogy ez nincs így. De ha ez — Isten őrizz — igaz len­ne, és mi nem tudnánk megvédeni magunkat, abból az egyet­len lehetséges tanulság az volna, hogy fel kell magunkat tes­tületileg akasztanunk. Ugyanis, ha mi nem védjük meg saját magunkat, nem véd meg minket senki. Izráel határait és biztonságát hanyag módon őrizni óriási hiba, de még százszor nagyobb hiba, sőt bűn abba az illúzióba ringatnunk magunkat, hogy saját erőinket bármilyen nemzet­közi biztosítékok pótolhatják. Akik ezt állítják, azoknak az emlékezőtehetsége annyira gyenge, hogy még hat évrevisz­­szamenoleg sem tudnak emlékezni. Mi történt a hatnapos háború előtti napokban? Akkor az UNO-csapatok állomásoztak Gázában, Sárm el Sejkben és a Szináj más pontjain. Feladatuk nyilván egy egyiptomi és iz­ráeli háború megakadályozása volt. De amikor Nasszer a­­karta, ezeket az UNO-csapatokat úgy elfújta a szél, mintha ott se lettek volna. Ki meri állítani, hogy a következő alkalommal másként lenne? Ki merészeli állítani, hogy ha a jövőben egy arab dik­tátor távozásra szólítja fel az UNO-csapatokat, azok — ga­ranciák ide, vagy oda—, nem teljesítik a követelését, és egyáltalán,milyen jogunk van elvárni egy finn, svéd, ír vagy gánai fiútól, hogy hajlandó legyen meghalni a mi biztonságun­kért? Ami a jomkipuri háború nyomán történt, az nem a bizton­sági teória bukása, hanem annak hanyag kezelése következ­tében politikai helyzetünk jelentős leromlása. A feladatunk ebben a rosszabb politikai helyzetben Is — biztosítani min­dent, ami csak lehetséges, és semmiesetre sem az, hogy mi magunk romboljuk le önként biztonságunknak nélkülözhetet­len katonai és területi alapjait. HUNGARIAN RESTAURANT POLGÁRI ÁRAK - ÍZLETES MAGYAR KONYHA OUTGOING SERVICE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom