Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-06-29 / 517. szám

8. oldal MENORA * 1974. junius 29. A GulaG szigetvilág Hivatalos és alighanem megbíz­ható dokumentumokból kitűnik, hogy a halálblintetés 1918 júniu­sára már Ismét átment az ál­talános gyakorlatba, sőt, nem­csak hogy visszaállították, de egy újabb klvégzési korszak kezdődött el. A csekisták egyik vezetője, Lacisz “Két esztendő a belső arc­vonalon” című könyvében feltéte­lezhetően nem túlsókat téved az adatok tekintetében; ebből kide­rül, hogy Oroszország húsz tar­tományában tizenhat hónap alatt (1918 júniustól 1919 októberig) több mint 16.000 személyt lőttek agyon, vagyis havonta mintegy ezret. és ha már belemélyedünk az összehasonlításokba, íme mégegy adat: az inkvizíció legvéresebb 80 esztendejében Spanyolország­ban 10.000 személyt ítéltek máglyahalálra, azaz havonta tízet. 1932 békés esztendőnek számít, még Klrov leningrádi párttltkár is élt, amikor a leningrádi Kreszti börtönben egyszerre 265 személy várt arra, hogy kivégez­zék. Köztük volt hat Carszkoje Szelő környéki paraszt, akiket a következők miatt ítéltek halálra: a már learatott kolhozföldről kéz­zel összeszedték, ami a tarlón ma­radt, a teheneik számára. A Leg­felső Tanács egyiknek sem adott kegyelmet, az ítéleteket végrehaj­tották. Ugyan melyik véreskezű jobbágy­nyúzó, alávaló földesúr mert volna hat parasztot egy maroknyi búzá­ért megöletni? Már akkor Is is­kolai tankönyvekbe való, elrettentő példa lett volna, ha megkorbácsol-A KIVÉGZÉS A fentemlített események bizo­nyos fokig mintha lassították volna a halálbüntetés végleges, mind-, örökre szóló eltörlését, de népünk türelme és hűsége végül is gyü­mölcsbe érett. 1947 májusában Sztálin apánk a gimnyasztorkájá­­ban a tükör elé állt, elégedetten végigpillantott önmagán és egyből lediktálta a Legfelső Tanács el­nöksége számára az ukázt, hogy a halálbüntetést függesszék fel, végre Is békeidőkre virradtunk. Milyen a nép? Hálátlan, hajlik a bűnre és nem képes méltá­nyolni az emberi jóságot. Két és fél éven át itt álltunk jóban­­rosszban, halálbüntetés nélkül.1950 Január 12.-én azonban közreadták az ellen-ukázt: a hazaárulókra, kémekre és diverzánsokra újra ki lehet szabni a halálbüntetést. Azért, mert a nép követelte a halálbüntetés visszaállítását; így a tagköztársaságok( talán csak nem az ukránok^, a szakszervezetek (azok mindig jóelöre tudták, mi a ják őket. Ha Sztálin soha, sehol, senkit nem öletett volna meg, csak ezt a hat parasztot, szerintem ak­kor Is megérdemelte, hogy négy­rét vágják érte. Az 1937-38 közti kivégzések: lesz-e róla valaha is statiszti­ka? Melyik jogász, büntetőjog­­történész állítja össze? Hol van a levéltár, mely felnyílna és on­taná az adatokat? Nincs — nem is lesz. így hát érjük be azzal, hogy felelevenítjük a számokat, amelyeket 1939-40-ben még sut­togva ^dtak egymásnak tovább, amikor még frissek voltak az ada­tok; azokat az értesüléseket, ame­lyek éppen akkor lebukott, magas­rangú NKVD nyomozóktól szár­maznak, akik szintén rács mögé kerültek. Azt mondták, hogy az előző két évben a Szovjetúnióban kétmilló politikai foglyot és négy­­százezer köztörvényest végeztek ki. Valószínűtlennek hangzik?Ugyan miért? Ha figyelembe vesszük, hogy a kivégzések nem két, ha­nem csupán másfél éven át tar­tottak, akkor egy hónapra — az 58. cikkely alapján — átlagban 28.000 kivégzés jut. És hány helyen folyt a kivég­zés? Legalább százötven helyen, hogyha nagyon szerényen számít­juk. Ez azt jelenti, hogy minden egyes helyen hat embert lőttek agyon. Hát olyan fantasztikus ez? Is­ten a megmondhatója, én még ke­vésnek is tartom. Más becslések egymillió hétszázezer kivégzésről tudnak. MÁR MEGVÁLTÁS teendő), a paraszt szervezetek (ami meglepő, hiszen ezeket még az erőszakos kollektivizálás idején betiltották), továbbá a szellemi élet képviselői (ez viszont hihetőnek tű­nik, ismerve őket). Nos, ha a nép újra élhetett a halálbüntetés jogával, amit meg­szokott, hát élt is vele. Kiter­jesztette. 1954-ben halál járt a szándékos emberölésért, de 1961— ben már az állami vagyon el­tulajdonításáért is, továbbá a pénzhamisítás büntetésére és büntetőintézeti terrorral össze­függésben, ami úgy értendő, hogy az alól húzzák ki a sámlit, aki agyonüt egy besúgót, esetleg a lágerparancsnok felmenőit emle­geti. 1961 júliusában halál jártvaluta­­kihágásért, 1962 februárjában pe­dig a segédrendőrök elleni tettle­­gességért, ami úgy értendő, hogy elég az embernek ökölbe szorí­tania a kezét egy milicista je­lenlétében. És természetesen a nemi erőszak is ide tartozik, meg a korrupció. Mondani sem kell, teljesen ideiglenes intézkedésekről volt szó, amelyek addig maradnak ér­vényben, amíg újra el nem tör­lik őket, véglegesen, mindörökre. De vessünk egy pillantást a siralomházra: hogyan várakoznak, mit éreznek, gondolnak az embe­rek, mielőtt a halálba hurcolják őket? Akinek megkegyelmeztek, az persze igazában nem tud választ adni, hiszen a legutolsó állomá­sig nem jutott el. Ami, közvet­lenül a halál előtt történt, arról csak a hóhérok tudnak számot adni. De azok nem beszélnek. Ott van a hírhedt Aljosa bácsi a Kreszti börtönből, aki hátulról megkötözte az emberek kezét és mindig volt nála valajni a száj felpeckelésére, arra az esetre, ha a halálraítélt a halálba menetkor a folyosón esetleg megpróbálna egy istenhozzáddal búcsúzni a társai­tól. Nos, Aljosa bácsi miről tud­na beszélni? Ma alighanem kiérde­mesült nyugdíjasként rója a lenin­grádi utcákat. Ha látnád egy foot­­ballmérkőzésen, esetleg valami csárdában, csak kérdezősködj ná­la. A halálraítélt a siralomház­ban majd megfagy. A fagyos beton­padlón fekszik, a hőmérséklet a fagypont alatt van. Mire sorra ke­rülsz, félig megfagytál. Gyötrődsz a levegőhiánytól és hely sincs elég. Az egyszemélyes cellákba ál­talában hét személyt zsúfolnak össze, de olykor tizen, tizenöten, sót akár huszonnyolcán is össze vannak préselve, ahogy erről egy Sztrahovics nevű elítélt számolt be még 1942-ben szerzett, lenin­grádi élményei alapján. Hetek, esetleg hónapok telnek el ilyen körülmények közt. Az ember már a halálra sem gondol, nem gyötri a halálfélelem, csak az fog­lalkoztatja, hogy ki tudná-e nyúj­tani a lábát, átfordulhatna-e a má­sik oldalára, esetleg egy kis friss levegő jutna a tüdejébe. Emberkínzás? Szó sincs róla. Senki sem akarja az embereket kí­nozni; végre is az elítélt a szo­cialista munka .arcvonalán küzd majd, miért kellene kínozni?Hogy ne legyen alkalmas a megtisztelő feladat betöltésére? Ami igaz, az igaz; nem az anyósához megy vizitelni, meg aztán mit gondol­nának a szabad polgárok, ha lát­nák, hogy a rab kényelmesebb körülmények közt utazik, mint ők? Mert ugyebár nem titok, milyenek a szállítási viszonyaink. Az ötvenes években már gyor­san ment a rabszállftás, elég gya­korlatra tettek szert az illetéke­sek. Bezzeg, a dicsőséges Hon­védő Háború éveiben, meg köz­vetlenül utána, más volt a hely­zet. A kazachisztáni Petropav­­lovszkból Karagandáig hét teljes napon át utazott a rab, kupénként huszonöt. Karagandából Szverd­­lovszkba nyolc további napon át tartott az út annak a rabnak, aki ilyen távoli úticél felé haladt, rá­adásul most már huszonhatod ma­gával egy fülkében. Timofejev 1946 őszén Petropav­­lovszkból Moszkvába menet 36 má­sik rabbal osztotta meg az uta­zás élményeit. Nem tudom, ez volt-e a rekord? Végre is köz­ismert, hogy a szovjet teljesít­ményeknek nincs határuk. Ami az ellátást illeti, érdemes rá pár szót vesztegetni. Csak nem gondolnak komolyan arra, hogy a foglyokat szándékosan éheztetikés megtagadják tőlük az ivóvizet? Hinnék azt, hogy naponta sós vagy füstölt hering szerepel az étlapon? Azt képzelik, hogy a szerelvényen nincs konyha, pontosabban csak az őrszemélyzetnek főznek s a rabnak nem? Vagy hogy vizes a nyers kása? Nyers halat kap a dolgozó? Ilyeneket hinnének? Miért? Hát kell-e jobb étel, mint a sóshering, meilé egy darab brugó­­val? Ki tart többre igényt? Végre is, hol volnánk? Mert a rab a heringre nem ihat vizet, amögött ne azt keressék, hogy ki akarnak vele tolni. Tény­leg nem erről van szó. A vona­tokon kevés az őr, hiszen sok a rabvonat. Az őrség egy része a folyosón van, mások a perrónon, a maradék pihenőben. Az állomá­sokon, ahol megáll a vonat, végig kell nézniök a vagonok tetejét, fenekét, hátha meg akar valaki lépni. A pihenő sem pihenő. Fegy­vertisztogatás, világnézeti kép­zés, mert anélkül nem lehet rabot őrizni. Aztán be kell vágni a szol­gálati szabályzatot. Van, aki al­szik. Nyolc óra őrség, nyolc óra készenlét, nyolc óra pihenés. De vissza a vízhez. A vizet messzi-/ ről, vödrökben kell a vagonokhoz cipelni. Ez egyrészt fárasztó, másrészt dühítő. Hogy a fenébe, a szovjet katonából igáslovat csi­nálnak? Ráadásul a nép ellensé­geinek a málháslovát? Dehát a rabot nem lehet ilyen kényes fel­adattal megbízni; még elfelejt visszajönni. Megoldás persze van, csak érteni kell a dörgést. Az ember szépen fog egy űrcsöbröt, megmeríti a szerkocsi vizében. Zavaros, sárga ugyan, olaj úszik a tetején, dehát kicsire nem né­zünk. A rab szomjas, az esti itatásnál a sötétben úgysem látja mit iszik; a fő, hogy víz legyen. Ami azt illeti, a vfzosztás min­dig problémákkal jár. A fogoly­nak nincs saját ivóedénye, már régen le kellett adnia. Ilyenformán az itatás — ha szabályos körül­mények közt történik — három itatóveder közreműködésével zaj­lik le. Valahogy így: először az egész- '1 ségesek isznak, utána a tüdőbajo- Sok és legvégül a vérbajosok. Mi­kor egy kupét végigitattak, men­nek a következőhöz, ahol ugyanez a procedúra élőiről kezdődik: elő­ször az egészségesek, aztán a tébések és végül a szifiliszesek. Mert a rab egészségére vigyáz­nak. Kár, hogy az itatás ugyan­abból a három vödörből történik. Dehát minden kicsinységre nem gondolhat a néphatalom. PÁNYVÁVAL, MINT A LOVAKAT A négy ivanovói börtönben 1937- ben negyvenezer fogoly rabosko­dott, holott talán 3-4000 rab szá­mára volt hely. Össze voltak zsú­folva, halálraítélt, előzetes, mun­­katáboros, közkegyelmes, köztör­vényes egyaránt. Mozdulni sem le­hetett. Ráadásul tél volt, nagy hi­deg. A rabok mégis kitörték az ab­lakokat, különben megfulladtak volna. Köztük volt egy Alalikin nevű elvtárs is, aki már 1898— ban bolseviknak csapott fel... A halálraítéltet az éhség is kí­nozza. Az ítélet kimondása után gyakran olyan sok idd telik el annak végrehajtásáig, hogy a való­di kín nem a halálfélelem, hanem az éhség lesz. Egy Babies nevű rab 75 napot húzott le a kraszno­­jarszki börtön siralomházában. Már mindenről lemondott és úgy vélte, megváltás lesz ahalál.Meg­­úszta, életben hagyták. Ugyan, mi lehet a siralomházban töltött csúcsteljesítmény? Nem tudni. Egy bizonyos Golicin 140 napot töltött ilyen körülmények között. Ez talán a rekord? Vaviliv vegyész, tudo­mányunk dísze egy jó évet várt a golyóra. A halálraítéltet gyakran gyötri betegség, de orvosság természe­tesen nincsen. Chrimenko még 1938-ban került a siralomházba és a várakozás napjaiban megbetegedett. Kórház­ba se vitték, orvos sem jött. Ami­kor végre megjelent, meg se vizs­gálta, csak a rácson át adott be valami pirulát. Sztráhovics lába felpuffadt a víztől, erre kihúzták a fogát. Na és, mi van, ha tör­ténetesen orvosi kezelésben ré­szesülsz? Hát kell egy halálosnak gyógykezelés? Hogy meghpsz­­szabbftsák a kínjait? Nem lenne humánusabb az ítéletet előbb vég­rehajtani? A legtöbb ember hagyja, hogy minden különösebb teketória nélkül kivégezzék. Miért van olyan bé­nító hatása a halálos ítéletnek? Akik valahogyan megúszták, nem emlékeznek arra, hogy kivégzett társaik közül bármelyik is véde­kezni próbált volna. De olykor megesett — így 1932-ben, a lenin­grádi Kreszti börtönben —, hogy a halálraítéltek az őrökre vetették magukat és a zsákmányolt fegy­verekkel tűzharcba kezdtek. Ezt követően új módszert agyaltak ki a kivégzendők lekapására. Mikor eljött a végrehajtás ideje, a fegy­­őrök a cirklin keresztül kinézték maguknak az illetőt, akit vinni kel­lett a golyó elé. Öt smasszer fegyvertelenül behatolt a cellába és rávetette magát a halálraítélt­re. A cellában volt vagy nyolc másik halálraítélt is, de azok már elküldték a kegyelmi kérvényüket Kalinin köztársasági elnökhöz, ke­gyelmet reméltek és nem segí­tettek, Ha halni kell, inkább te halj meg ma, én majd holnap... így aztán hagyták, hogy a halá­lost^ összekötözzék, közönyösen hallgatták segélykiáltásait, amíg be nem tömték a száját valahai gumilabdával, hogy ne tudjon or­dítani (gondplná az ember, mire jó egy gumilabda^. Reménység! Erőt ad, vagy el­gyengít? Ha a siralomháziak ösz­­szefogtak volna és együttes erő­vel megfojtják a smasszereket, talán nem ugyanaz a sors érte volna őket? Ugyan, mit veszít az ember, ha ellenáll, hiszen úgyis a halálba megy?Nem tudnánk,hogy a letartóztatással befellegzett a reményeknek? Mégis, minden rab térden csúszik-mászik a remény sikamlós útján. * Az elátkozott szigetvilág a Behring szorostól a Boszporuszig terjed. A szigetek nem láthatók a külvilág számára, de azért csak hajtják, egyre hajtják oda a rabo­kat — ugyancsak láthatatlanul. Hová viszik őket? Először a vizsgálati börtönökbe. Ezek a szi­getvilág kikötői. Onnan az átme­neti táborokba kerülnek. Viszik őket hajón is. Acélajtókkal, cel­lákkal felszerelt rabszállító hajók állnak rendelkezésre. A kikötőben rabomobilokba kell átszállni. Viszik a rabot vonaton is. Hosszú szerelvényeket állítanak össze pirosszfnű rabvagónokból és azok gördülnek szerte az ország­ban, rendeltetésük felé. {folytatjuk KANADA LEGNAGYOBB VÁLASZTÉKÚ HAN6SZER SZAKÜZLETE A VILÁG LEGFINOMABB ZONGORÁI: STEINWAY, BLUTHNER, PETROFFORSTER VONÓS-FÚVÓS-PENGETŐ HANGSZEREK Előnyös árak - Csere - Javítás — Bérlet | Remenu HOUSE OF MUSIC LTD. 553 QUEEN STREET WEST, TORONTO PANNÓNIA DELICATESSEN A ST. CLAIR-VAUGHAN RD. KÖRNYÉKÉN MAGYAR CSEMEGÉS SZEMESKÁVÉ * MAGYAR HENTESÁRU KONYAKOS MEGGY * LIKŐRÖS CSOKOLÁDÉ MAGYAR KERÁMIÁK ÉS KÉZIMUNKÁK Tulajdonos a DEUTSCH HÁZASPÁR 557 St. Clair W. 651-3318 „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globe and Mail H/V JÓ HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . nm*»w’"sla"rart1 PÉNTEKEN: halászlé, tiirdscsusza. BA KELL MENNI SZQMBATON: sólet, töltött kacsa. v VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirize ESPRESSO (Jj tulajdonos:Mr. ds Mrs. CSESZKQ 571 Bloor St.,W. Tel: 531-587? és 531-0081 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416) 752-1590 Charles Knapp \ PI 87' OPULAR BUTCHER 871 DUNDAS ST., W. Tel.: EM3 -9730. LEGKITŰNŐBB MAGYAR HENTESÁRUK, FRISS HÚSUK, NAPONTA FRISS FÜSTÖLT ÁRU. PATACSI Cipó' Szalonban EURÓPAI IMPORT GYÓGYBETÉTES , NŐI- és FÉRFICIPŐK EXTRA SZÉLES LÁBAKRA IS. 480 Bloor St. West : 533-8122 ZIMMERMAN g HARTMAN élelmiszer árúháza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwinnal szemben) DUNCAN HEINS CAKE MIX: 59 cent. CRISCO OIL - MINDEN MÉRETBEN SPECIÁLIS ÁRON. PAMPERS: - MINDEN MÉRETBEN SPECIÁLIS ÁRON. Házhozszállítás Telefon: EM 3—8 9 7 4 Könyvelést vállal szak­képzett, gyakorlott könyvelő. Üzleti, gyári adminisztráció felfektetése, raktár, pénztár­könyvelés. Érdeklődés : (11-tSl, 6-ig) 481-1722, (este) 484 — 7160. Az összes EURÓPAI ház­tartási és kon.vhafels/.erelési c ikkek beszerzési helye FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO. 388 SPA!)IMA AVI:, Tel.: 362-0162 BRONZ ES VÖRÖSRÉZ ANTIK TÁRGYAK UJRABEV0NÁSA SPECIALITÁSUNK Nikkel és króm táblák, motorok, motorcsónakok számára is. CHADWICK PLATING CO. 368 - 4091 CSÁNJI ATTILA OR.CHRISTA FABINYI MRS. ONROT o legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 71« PALMERSTON AVE. Tnl • III - til 1 IPARI ÉS HÁZI V I ÉT. A N YSZ E R EL E S TV JAVÍTÁSOKAT, hálózatberendezést garanciával vállal THOMAS’ hat. eng. VILLANYSZERELŐ Hívja telefonon: 7 89-380 5 MIF.RT SÜTNE OTTHON ? ■u IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORI AK A»* ESKÜVŐKRE - BARMICVOKRA - PARTIKRA ROY/U PATISSERIE & BAKERY »' Tel.: 651-7689, 73? St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ PAVILLION CATERING LIMITED Kalman Wieder I Catering szolgáltatás Esküvőkre, Bankettekre, Part'kra \ Tel.:481-5161 Elizabeth Delicatessen & Meat Market Tulajdonosok: CH A Kl.IK 1.1/A Dedik és Kocsis Sándor mindennap FRISS ÁRI' Saját üzletünkben magyar módra készült felvágottak, hentesáruk. — Importált élelmiszer különlegességek. Díjmentes parkolás az üzlet mögött. Restaurantokat és viszonteladókat is kiszolgálunk. 410 Bloor St. W 921-8644 i i i i i i i i i i i >i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom