Menora Egyenlőség, 1974. január-június (13. évfolyam, 493-517. szám)

1974-06-08 / 514. szám

8. oldal MENORA 1974. junius 8. A GulaG IGETVILAG A lágerben az a mondás járta, hogy ahol nincsen bűnügy, ott eleve nincsen szükség büntetősfcervekre — elég a Rendkívüli Bizottság. A Bizottság rengeteg erénye kö­zül a gyorsaság emelkedett ki, amely a gépfrónők munkatempó­jával állt összefüggésben. A Bizottságot munkájában nem akadályozták olyan formaságokkal, mint a vádlott elővezetése. A nagy­méretű tisztogatások Idején újra és újra bebizonyosodott a Bizott­ságok minden előnye. Az elítéltet azonnal lágerbe lehetett hurcolni, nem foglalta el a helyet a vizs­gálati börtönökben, egyből ment a Gulágba és hozzákezdhetett a ko­moly termelőmunkához. Volt itt egyéb előny Is. Például az, hogy a Bizottságok ítéletei ellen fellebbezésnek nem volt helye, nem volt felsőbb fórum, azaz az Igaz­ságszolgáltatás malmai nagyon gyorsan őröltek. A Bizottságnak csak Sztálin adhatott utasításokat, továbbá a belügyminiszter, ami ugyanaz. Gyakran volt úgy, hogy az ítéletet csak akkor közölték az elítélttel, amikor az már régen valamelyik lágerben tartózkodott. Előfordult olyasmi Is, hogy amint a fogolyszállítmány megér­kezett a rendelkezési helyére,még a vasúti állomáson, a töltés mel­lett letérdepeltették az egész tár­saságot (a szökési veszélyre való tekintettel) és ott közölték velük az ítéleteket. Sokan hónapokon át gürcöltek már a lágerben, amikor végre ítéletet kaptak. Létszámellenőr­zésre kellett felsorakozni, gyakran nem is akármikor, hanem ~ mint például 1938-ban — május elsején, vörös zászlók alatt, amint a sztállnól kerületben is történt. Az ottani Rendkívüli Bizottság, helyi trojka, tíztől húsz évig terjedő büntetéseket osztogatott az érde­kelteknek. Szlnyebrjuhovot, aki egy Időben az én brigádvezetőm volt nz egyik lágerben, még 38-ban Cselja­­binszkból egy Cserepovec nevű helységbe szállították. Hónapok teltek el, közben a rabok szorgal­masan termeltek. Egy fagyos téli vasárnapon aztán kiterelték őket a láger gyülekezőhelyére, felsora­koztatták őket és egy Ismeretlen hadnagy közölte: azért jött, hogy kihirdesse a Rendkívüli Bizottság határozatait. A hadnagy tisztessé­ges fickó lehetett, mert látva, mi­lyen rongyos, elnyűtt a társaság, aztán mert hideg Is volt, így szólt: — Emberek! Ne fagyoskodjanak Itt, rövid leszek. Valamennyiőtök­­nek tíz évet adott a Rendkívüli Bizottság, egy páran megúszták egy nyolcassal. ÉrtettemTNyomás, lelépni! — Az ítélet kihirdetésekor minden­ki nagyon komoly pofát vágott, persze tudták, hogy az egész nem más rossz komédiánál. Még az őrszemélyzet egyszerű katonái is megértették, miről van szó, — talán ők a legelőbb. A novoszibirszki vizsgálati bör­tönben még 4 5-ben átvettek egy rabszállítmányt. A rabokat egyen­ként szólították, be kellett mon­­daniok a paragrafusokat és a bün­tetést. Valahogy így: — X Y elítélt, kilépni! Hány éve van? — Jelentem, ^z 58-as törvény­cikk 1/a pontja értelmében 25 év! Az ó'rparancsnok felfigyelt. — Huszonöt év? Miért? — Jelentem, semmiért! — — Ne hazudjon! Semmiért csak tíz évet szoktak adni! — Ami a bíróságokat Illeti, hogyha sok a dolguk, rövidre fogják a tárgyalást. Van, amelyik csak egy percig tart. A bíróság bejön, az­tán kimegy. Aztán visszajön és kihirdeti az ítéletet. A tárgyalóterem előtti helység falait gyakran firkálták tele a ra­bok különböző feliratokkal: “ha­lálra ítéltek”, “huszonöt évet kap­tam”, “kiosztottak egy tízest”. A feliratokat nem törlik le, hadd ma­radjanak ott figyelmeztetőnek. Sejtse a delikvens, mi vár rá. A tárgyalás üres teremben zaj­lik, legfeljebb egy-egy nyomozó jön el. Ilyen körülmények közt azt bizonygatni, hogy ártatlan vagy, eleve hiábavaló. Ha sokat okos­kodsz, azt mindenesetre elérhe­ted, hogy a tízesből golyó lesz. Ha az ember ilyesmit talál mon­dani, hogy “mindahányan rohadt fasiszták vagytok; szégyellem, hogy valamikor egy pártban vol­tunk!”, nos, az Ilyesmi nem ta­nácsos. Egy Csavdarov nevű rabtárs el­mondta, hogy egyik ügyben vala­mennyi vádlott összebeszélt és visszavonta a beismerő vallomást. Az ügyész rövid Időre a tárgya­lás felfüggesztését kérte. A vád­lottakat visszavitték a börtönbe, jól összeverték őket és közölték velük, hogy ha sokat okoskodnak, akkor nagyon csúnyán alakul az ügyük, majd megnézhetik magu­kat. Aztán visszavitték őket a tár­gyalóterembe. A vádlottak értet­tek a jószóból. Amikor a bíró új­ra feltette nekik a kérdést, hogy bűnösek-e, nagysietve valamennyi igennel válaszolt. Karetnyikov, aki valami textil­ipari kutatóintézet Igazgatója volt, ravasz módszert agyait ki védel­mére. Mielőtt a Legfelsőbb Bíró­ság katonai kollégiuma összeült volna, azt üzente nekik, hogy pót­vallomást kíván tenni. Ez a hír nagy érdeklődést váltott ki a bí­rókból, és az ügyész elé vezet­ték. Karetnyikov megmutatta az ügyésznek az elgennyesedett vál­lát, a sebes hátát, amelyet egy előadó széklábbal vert szét. — Azért írtam alá a jegyző­könyvet, mert megkínoztak — kö­zölte az ügyésszel, aki átkozta az ostobaságát és a kíváncsisá­gát, de akkor már késő volt. Mert csak addig érzik magukat bizton­ságban ezek az igazságügyi legé­nyek, amíg a névtelenség, ismeret­lenség homályába burkolózhatnak, amíg a nagy gépezet részei és nem kell személyes felelősséget vál-' lalniok. Mihelyt ez történik, egy­szerre oda a magabiztosság és az illető illetékes rádöbben, hogy ő is csak egy nagy senki, aki pontosan úgy kihúzhatja adott al­kalommal a gyufát mint spkan má­sok. Karetnyikov tehát jól csőbehúz­ta az ügyészt és az ügyet akkor már nem lehetett eltussolni. Meg­kezdődött 9 tárgyalás, és Karet­nyikov a bírák előtt is elmondta a történteket. Most aztán tényleg tanácskozni kellett a katonai kol­légiumnak és a körülmények foly­tán az ítélet nem lehetett más mint felmentés, azonnal szabad­lábra helyezés. Ezért a hadbírók úgy ítélték meg a helyzetet, hogy egyáltalán nem kell ítéletet hozni az ügyben és nem is hoztak. De itt még nincs vége a tör­ténetnek. K aretnyikovot visszavit­ték a börtönbe, egy ideig elfeled­keztek róla, míg aztán, vagy há­rom hónap múlva, beállított egy nagyon szívélyes modorú nyomozó és egy újabb letartóztatásl paran­csot töltött ki a számára. Az új előadó a régi előadó kérdéseit tette fel és Karetnyikov már-már úgy érezte: fújdogál a szabadság szellője s csak az a fontos, hogy kitartson ártatlansága mellett. Nem vallott egyetlen vádpontban sem. És mi lett az ügy vége? Nyolc év kényszermunka, de ezt nem a bíróság, hanem a Rend­kívüli Bizottság osztotta ki neki. Ilyen kényelmetlen ügyek azon­ban nagyon ritkán zavarták az igazságszolgáltatás munkáját, plá­ne, amikor sietősek voltak az ügyek. Egy elektromérnököt 1937-ben valósággal futólépésben vitt fel két smasszer a negyedik emelet­re, ahol a tárgyalást tartották. Felfelé menet, futtukban, egy el­ítélttel találkoztak, akit szintén futólépésben vittek vissza a tár­gyalásról. A katonai kollégium annyira sietett, hogy annak tagjai még csak le sem ültek; azt is alig várták be, hogy a vádlott el­dadogja a nevét. Rövid suttogás, aztán Ulrik hadbíró már közölte is az ítéletet: húsz év. A mér­nököt futólépésben elvezették és már jött az újabb vádlott. Ugyan­csak futólépésben. A NAGY TISZTOGATÁSOK Bocsánat, kedves olvasó. Az események krónikása eleddig nem tudta, mi a félelem; nem gyö­törte aggodalom, nagyobb lelki vál­ság nélkül siklottunk át tizenöt esztendőn, met tudva tudtuk, hogy a törvényes forradalmiság és a forradalmi törvényesség egyaránt jó kezekben van, ugyebár. De mostantól kezdve más a hely­zet. Az olvasó jól emlékszik, hi­szen Hruscsov óta olyannyiszor elmondották, hogy a törvényesség lenini normáit valamikor 1934 kö­rül kezdték megsérteni. A perek, amelyekről szó lesz, annak Idején a világközvélemény érdeklődése közepette zajlottak le és vezető személyiségek voltak a vádlottak. Ezekről a perekről tu­domást szereztek mindenfelé; ezekről az ügyekről írtak, beszél­tek; ezeket értelmezték, magya­rázták. Ezek a perek még^soká emlékezetesek lesznek. Számunk­ra csupán az a feladat marad, hogy a TITOKRÓL ejtsünk né­hány szót. A nagyvilág szeme előtt három monstre-szfndarabot játszottak le és a színpadon a félelmet hírből sem ismerő párt prominens vezetői botladoztak; olyan szemé­lyek, akiknek pártja megváltoztat­ta' a világ egy részét, akik ret­tegésben tartottak milliókat. Nos, ezek a személyiségek úgy viselkedtek, mint a megrémült bá­rányok, azt bégették, amit jóelöre a szájukba rágtak; egymást köp­ték szemközt, egymást és önma­gukat alázták és gyalázták meg, olyan bűnöket vállalva magukra, amelyeket el sem lehet kö­vetni. Ilyesmire nem volt nagyon rég­óta példa, ha egyáltalán volt. Azért is volt különleges hatása, mert akkor még mindenki jól em­lékezett a pár évvel korábban le­zajlott lipcsei Dimitrov-perre, amely során Dimitrov nagy bá­torsággal mondogatott oda a náci bíráknak. (Szolzsenyicin az 1933- as perre utal, amely során Di­­mitrovot és társait a berlini Reichstag, a parlament felgyújtá­sával vádolták az éppen hatalom­ra került nácik. A per felmen-Feli.x Dzergiiisky, téssel végződött. — A szerk.) De mi történt itt nálunk? Dimitrov szovjet elvtársai ugyebár ugyan­abból a félelmet hírből sem is­merő, különleges emberanyagból voltak gyúrva, és nem is akárkik­ről volt szó, hanem a leninista élgárda tagjairól, ők álltak a bírók előtt, nyakig a pácban. Az ember azt hihetné, hogy a tisztogatások óta sokminden tisz­tázódott, ám a nagy Titokról még mindig gyakran esik szó. Van, aki ázsiai csodafüvet emleget, amely megbénítja az akaratot, mások úgy tudják, hogy a foglyokat hipnoti­kus kezelésnek vetették aiá. Ezeket a magyarázatokat sem lehet csak úgy félretolni, mert ha ilyen eszközök rendelkezésük­re álltak, az állambiztonsági szol­gálat emberei biztosan nem riad­tak vissza az alkalmazásuktól. Mert erkölcsi skrupulusaik aztán tényleg nem voltak. Az is közismert, hogy már a huszas években számos hipnoti­zőr, aki addig a cirkuszban pro­dukálta magát, felcsapott csekis­­tának. Biztos adatok vannak arra, hogy a harmincas években az NKVD különleges hipnotizőr isko­lát tartott fenn. Kamenyev felesé­ge például megfigyelte, hogy mikor közvetlenül a tárgyalás előtt pár szót válthatott férjével, az telje­sen el volt tompulva szellemileg és érzékszervei is feltűnően las­san reagáltak. (Az asszonyt hama­rosan szintén letartóztatták. A Titok megfejtése azonban mé­giscsak egy magasabbszintű, lélektani magyarázatban rejlik. Leginkább az a teljesen érthe-r tetlen, hogy a vádlottak mind­ahányan régi, félelmet nem is­merő, edzett forradalmárok vol­tak, cári börtönnel és tapasztala­tokkal a hátuk mögött, mondja a fáma. Csakhogy ez egyszerűen nem igaz. A vádlottak ugyanis nem azok a régi forradalmárok vol­tak, akikre illenek a fenti Jelzők. (folytatjuk)- A SZERKESZTŐ JEGYZETEI Eheti Gulág-folytatásunk legérdekesebb része az u.n. vizsgálatok és ki­hallgatások gyors és sommás lebonyolításáról szól. Kevesen tudják, hogy Magyarországon 1952 tavaszán minden politikai ügyet felülvizsgáltak. Ez ügy történt; hogy a már elítélt vagy internált foglyok büntetSintézetébe ávős nyomozócsoportok érkeztek, és fiatal tisztek mindenki ügyében el­kezdték újból a vizsgálatot. A politikai letartóztatottaknak feltűnt, hogy kihallgatóik semmiféle feljegyzést, aktát nem használnak. A hivatalos ma­gyarázat az volt, hogy a kiküldött tisztek az igazságot akarják megtudni, s így a régi jegyzőkönyvek csak akadályoznák őket. A kihallgatások kétféleképpen zajlottak. Mivel fizikai erőszak ezüttal seholsem volt, a vádlottak egy jelentős része visszavonta korábbi beismerő vallomását, be tudta bizonyítani ártatlanságát, s ezt az ávős tiszt jegyző­könyvbe is vette, azzal az ígérettel, hogy az ügyben rövidesen intézkedés várható. A vádlottak egy másik része azonban elég szkeptikus volt ahhoz, hogy ne reménykedjék semmiben. A legképtelenebb feltevésekre Is igennel vá­laszolt, mindent aláírt. így fordult elő például az egyik táborban, hogy egy hetvenéves szakszervezeti munkás — aki talán életében sem mozdult ki Csepelről — bevallotta, hogy öt tetten érték embercsempészés közben és a nála talált fegyvereket az amerikai CIA adta át neki szabotázs céljaira. Mindent bevallott. A botrány akkor derült ki, amikor anyja nevét Kovács Rózának mondotta be, holott a nyomozó ügy tudta, hogy az anyát Weber Lujzának hívták. Természetesen névcseréről volt sző,- az öreg szociál­demokrata egy hasonló nevű, 23 éves határcsempesz bűnét vallotta be (valóban önszántából, minden kényszer nélkül^ A fiatal ávós kihallgató így fakadt ki: "Hülye maga, öreg? A szabotázst bevallja, pedig azért fel­akaszthatják, és az édesanyja nevét nem akarja bevallani, pedig az nem olyan nagy bűn?” A későbbiekben kiderült a felülvizsgálat oka. Az ÁVO üj nyomozó tiszti­kar! generációt képezett ki, s az ifjü nyomozóhadnagyok vizsgafeladatul kapták a felülvizsgálásokat. Hiába keltett az eljárás nagy Izgalmat a büntető­­intézetekben, ennek nyomán egyetlen ember az országban nem szabadult, s az újonnan lefektetett vallomások nem is érdekeltek senkit. Az ávós had­nagyok vizsgadolgozatát összegyűjtötték és szekrényekbe zárták anélkül, hogy valaki elolvasta volna őket. Ez volt az 1952-es "nagy felülvizsgálat . Margaret Kozmetika Európai arcápolás, masszázs. Szeplőt, folto­kat, ráncokat eltüntetem. Arcát fájdalom nél­kül szőrtelenítem. Tartós szemöldök és szem­­pillafestés. Quartz arcra és egész testre. Krémeket készítek megrendelésre is és elküldöm. Mrs. Margit Benova 994 Barthust St. Toronto, Ont. Telefon: 534-3128 MIÉRT Sl'TNE OTTHON? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVOKRA - PARTYKRA-ÍV»»...ROYAL PATISSERIE Tel.; 651-7689, 732 St.Clair Ave., W. Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ & BAKERY-NEE. ICOHTWEHTM- Re* „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star «és a Globe and Mail HA JÓ HÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . s»auran1.-LI MENNI 5 PÉNTEKEN: halászlé, tilróscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. ^ VASÁRNAP: töltött borjú, töltött csirke ESPRESSO Uj tulajdonos:Mr. és Mrs. CSESZKO 5?1 Bloor St.,W. Tel: 531-587? és 531-0081 charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 103 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416)752-1590 Charles Knapp PAVILLION CATERING LIMITED Kalman Wieder Catering szolgáltatás Esküvőkre, Bankettekre, Partykra. 210 Wilson Ave. Tel.: 481-5161 ZSIDÓPIACI ARAK A SPADINÁN! Elsöreriou rvnoscgu GYÜMÖLCS, ZÖLDSÉG es SZABOLCSIFUSZERARU 0 GROCERY STORE-ban 176 SPADIN A Ave Tel EM8-2240 Magyar borok és likőrök ONTAR1ÓBAN, MANITOBÁBAN, SASKATCHEWANBAN, ALBE RT ÁB AN ÉS QUEBECBEN KAPHATÓK * Jászberényi rizling, zamatos, nagyon olcsó * Szekszárdi vörös * Egri Bikavér, vörösbor * Tokaji aszú, a bor király * Badacsonyi szirtebarát, zamatos pecsenjwboi * Debrői Hárslevelű zamatos fehérbor * Barack pálinka * Császárkörte * Hubertus. Esküvőkre, partykra engedélyét megszerezzük. Házhoz szállítunk. Cosmopol itan P. O. BOX 275 Terminal "A"» Toronto Wine AgentsLtd OPULAR BUTCHER 871 DUNDAS ST., W. Tel. EM3-9730 LEGKITŰNŐBB MAGYAR HENTESÁRUK. FRISS HÚSOK, NAPONTA FRISS FÜSTÖLT ÁRU. ' Az összes EIRÓPAI ház­tartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési helve FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO. 388 SPAiílVA W! lel 362-0162 BRONZ ES VÖRÖSRÉZ ANTIK TÁRGYAK UJRABEVONÁSA SPECIALITÁSUNK Nikkel és króm táblák, motorok, motorcsónakok számára is. CHADWICK PLATING CO. 368 - 4091 CSÁNJI ATTILA GYÓGYBETÉTES , NŐI- és EÉRFICIPŐK iEXTRA SZÉLES LÁBAKRA IS. * 480 Bloor St. West 533-8122 Elizabeth Delicatessen & Meat Market Tulajdonosok: (MAKI.It* os 1.1/ V Dedik és Kocsis Sándor MINDENNAP FRISS ÁRI' Saját üzletünkben magyar módra készült felvágottak hentesárúk. — Importált élelmiszer különlegességek. Díjmentes parkolás az üzlet mögött. Restaurantokat és viszonteladókat is kiszolgálunk. 410 Bloor St. W • 921-8644

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom