Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)
1973-09-29 / 480. szám
MENŐ RH »Mr.August J.Molnár P.O.Box lo34 New Brunswick, New Jersey o89o3 U • S • A • Second class mall , registration No. 1373 AZ ESZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA XII. Évf. 480. Szám. 1973. SZEPTEMBER 29. Ára 50 cent NÉMETORSZÁG AZ ENSZ-BEN Hosszú évek óta nem volt olyan szenvedélymentes, azt is mondhatnánk: unalmas illése az Egyesült Nemzetek közgyűlésének, mint az, amely múlt héten kezdődött. Az első ülésszakon, egy hétperces ünnepség során, a tagok sorába vették fel az új Bahamai Köztársaságot és a két Németországot. Németország az Egyesült Nemzetekben! Abban az E- gyesült Nemzetekben, amelyet a náci fenevad legyőzése hívott életre és amely azzal a célzattal alakult, hogy soha többé ne engedjék megismétlődni semmilyen formában a fasizmus szörnyűségeit. Nehéz Ítélkezni. Pontosan tudjuk, hogy a bennünk bujkáló bizonytalan rossz érzés végeredményben jogtalan. Talán egy kicsit még indokolatlan is. Mi magunk is számtalanszor leírtuk már: a mai németeket nem lehet felelőssé tenni apáik vétkéért. Azok, akik ma a németség produktív zömét képezik( mondjuk húsztól hatvanöt éves korig), legnagyobb részükben nem felelősek a hitleri korszakért. Vagy nem éltek még akkor, vagy annyira fiatalok voltak, hogy nem tehetők teljes mértékben felelőssé. A nyugatnémet állam teljes világossággal tagadta meg Hitlert és kárpótlást kívánt adni azért, amiért egyáltalán lehet adni kárpótlást. Még az a Keletnémetország is, amely ellenséges Izrlellel, és amely semmi jelt nem mutatott a zsidóság felé, szóban az is elitélte a hitleri örökséget. Az is igaz, hogy a két Németország fölvétele az ENSzbe pozitív jel, ha ebben a szervezetben egyáltalán lehet szó pozitívumról és közelebb hozhatja a világ két táborának békés együttélését, ha ilyen, békés együttélésről egyáltalán lőhet szó. Mindez így igaz — es mégis, mégis elfacsarodik az ember szíve. Nem okjektív okok miatt, nem is erkölcsi felháborodásból, csak egyszerűen abból az érzésből: irfiért volt ilyen sürgős?Miért nem lehetett várni addig, amíg egy generáció ( a gyilkosok generációja és a sebzettek generációja egyaránt) teljesen kihal ? Mert most elég az Egyesült Nemzetek U- léstermében egyetlen " jawohl"-t hallani a különben szimpatikus német külügyminiszter, Walter Scheel szájából és máris torkunkat szorongatja az a bizonyos kimondhatatlan érzés. Aztán abban, ami nem történt, abban is volt valami meghökkentő. Híre járt, hogy a két Németország felvétele ügyében csak egyetlen ország, Izráel fog nem-mel szavazni, az is csak Keletnémetország ellen, amiért az megtagadta jóvátétel! kötelezettségét. Az ülésen azonban négerre sem kerülhetett sor. A két Németország fölvételéről együtt döntöttek és Izráel ENSZ-küldöttje, Joszéf Tekoa elmondotta: nem áll módjában változtatást javasolni a beterjesztett felvételi javaslaton. Az eredeti javaslat sponsorai Az ENSZ közgyűlés ülésén a küldöttek gratulálnak a német delegátusoknak. Baloldalon Walter Scheel nyugatnémet, jobbszélen pedig Otto Winzer keletnémet külügyminiszter fogadja az üdvözléseket. ugyanis attól tartottak, hogy ha szavazásra kerül sor, az a Keletnémetország, amely a sztálini szellem utolsó európai hordozója, több igen szavazatot fog kapni, mint a nyugatnémet abszolút demokratikus államszövetség, A kis afrikai államok ugyanis nem bocsátják meg Bonnak, hogy olyan államokkal is tart fenn gazdasági és politikai kapcsolatot, amelyeket ők nem szeretnek, például a Délafri-Vallásunk szokása szerint az újév és az engesztelés napja között eltelő nyolc nap a számadás ideje. Minden zsidó ember kötelessége ilyenkor, hogy számot adjon önmagának és a felettünk lakó Erőnek: mit csinált, hogyan élt az előző év folyamán. Amikor tehát boldog újévet kívánunk minden óvasónknak, egyúttal visszatekintünk mi is, az újság munkatársai, az elmúlt hónapokra, sőt az elmúlt évekre is. A vallásos hívő hajlamos Ilyenkor arra, hogy a megbocsátás reményében bűneit helyezze előtérbe, és főleg azokról beszéljen Istenével. Mi, az újságnál, nem tehetjük ezt ilyen egyértelműen negatívan, hiszen olvasóközönségünk útmutatást, irányítást vár 'tőlünk; tudja, hogy nem egyetlen ember, hanem egy egész fölépített organizáció munkáját bíráljuk felül. Ezért kötelességünk az, hogy a negatívumok melleit elmondjuk azt is, ami a javunkra mutatkozik. Ez a tizenharmadik újévi száma a Menórának. Az első 1961 Ros Hásánáján volt, mikor lapunk 12 kistermetű oldalon jelent meg és 400 példányt nyomtunk belőle. Ha most olvasóink kezükbe veszik a vaskos ünnepi számot, úgy bizonyára osztoznak örömünkben. Ha beszorozzuk az akkori terjedelmet a mostanival és beszorozzuk az akkori olvasó-számot a mostanival, úgy meghökkentő számot kapunk. Az olvasó-oldal kapacitásunk a tizenhárom év alatt a kiindulásnak ezernégyszázszorosára nőtt. Lapunknak állandó munkatársai, sőt belső munkatársai vannak Torontón kívül Északamerika majdnem minden nagyobb városában, Délamerikában, Izráelben, Londonban, Münchenben,. Párisban. Bernben. Budapesten. Hétről-hétre a legfrissebb, legnívósabb anyaggal állunk barátaink elé, és különös örömet okoz még a számtalan reklamáció is, amely hetente befut szerkesztőségünkbe. Az északamerikai postaszolgálat használhatatlansága következtében ugyanis átlagosan 150-200 reklamáció érkezik. MEGHÍVÓ A BUDAPESTI ÉS DEBRECENI ZSIDÓ GIMNÁZIUM VOLT TANÍTVÁNYAI ÉS BARÁTAI SZERETETTEL MEGHÍVNAK MINDEN ÉRDEKLŐDŐT AZ 1973. OKTÓBER 14.-ÉN, VASÁRNAP DÉLI 12 ÓRAI KEZDETTEL TARTANDÓ ) ' / SZOKÁSOS, ÉVI TÁRSADALMI ÖSSZEJÖVETELRE A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE SZÉKHÁZÁNAK AUDITÓRIUMÁBAN (136 East 39th Street, New York, N.Y. 10016) Rendezőbizottság: Dr. TAUBER N. LÁSZLÓ, Dr. STRASSER JÁNOS, FARKAS IBY és SRÉTER ZSUZSA. Smorgasbord rituális felügyelet alatt. Hozzöjdrulas személyenként $10. kai Unióval. Ami aztbizonyítja, hogy bár a németek ezúttal nem viszik be a fasiszta szellemet az ENSZ-be, azért az különböző formákban és különböző álnevek alatt mégis él és ott van. Az újságot nem, vagy csak nagy késéssel kapják meg — így a reklamálók —, holott nekik nem is igazi ünnep a szombat, ha kedves Menórájukat nem olvashatják. Köszönjük ezeknek a reklamálóknak a türelmetlenségüket, (Folytatás a 2. oldalon) A FELSÓBBRENDŰ NŐK Ha az amerikai napilapok első oldalait kisérjük figyelemmel, ha a televízió hírszolgálatát hallgatjuk, minden világeseménynél feltűnőbben ötlik szemünkbe a "media7 a hírszolgáltató szervezet egyre rohamosabban fokozódó erkölcsi csődje. Feladata tudniillik az lenne, hogy — legalább is feltűnő helyen — a világ lényeges eseményeiről számoljon be. Még csak teljes tárgyilagosságot, pártatlanságot sem lehet követelni. Minden újságnak megvan a maga profilja, pártállása, filozófiai felfogása. Ezek mind befolyásolják, ha nem is a hír közlését, de tálalását. Mi a Menóra szerkesztőségében például teljes egészében elismerjük, hogy az Izráellel, a zsidósággal kapcsolatos híreket előtérbe helyezzük, és azt is, hogy Izrael és az arab államok viszonyában nem igyekszünk magunkat a semleges álláspont mellett tartani. Egyébként még azok a lapok, amelyek ilyen "teljes függetlenség" hangoztatásának igényével lépnek fel, is torzítanak. A lapszerkesztő talán nem is tudja önmagáról, de az eseményeket mégis sajátos szemüvegének szűrőjén keresztül vetíti. Tehát nem lehet megróni senkit azért, mert a hírmagyarázatok elfogultak, és a sajtó erkölcsi lezüllése nem is ebben látható. A hét legtöbbet emlegetett eseménye a texasi Houstonban zajlott le, — legalább is ezt a képet kapjuk a napi sajtóból. Ebben a városban van a világ legnagyobb fedett sportarénája, az Astrodom, ahol közel 40,000 néző jelenlétében vívta meg az ‘évszázad teniszmérkőzésének" behirdetett sportszempontból teljesen érdektelen ütögetö-találkozót Billie Jean King, a világ legjobb teniszjátékosnője és egy szikár, koros ( 55 éves) úriember, bizonyos Bobby Riggs, aki valaha neves teniszjátékos volt; ma már csak egy fölöslegesen és értelmetlenül szájaié, üres népszerüséghajhász. Ha valaki azt állítja, hogy minden teniszmérkőzés amúgyis jelentéktelen; hiszen semmi sem múlik azon, hogy ki üt át ügyesebben egy fehér gumilabdát egy kifeszített háló felett, úgy ezzel hajlandó vagyok komolyan vitázni, mert érve mindenesetre figyelemreméltó. De ha valaki azt mondja, hogy egy fiatal nő és egy öregedő ember labdajátékából végső következtetéseket lehet levonni a férfiak és nők egyenjogúságáról vagy fiziológiai különbözőségéről, úgy ezzel vitatkozni sem érdemes, — világos, hogy az illető bolond. Már pedig ezt az idiotizmust tartották az amerikai lapok, a televíziók a hét nagy eseményének. Riggs úr azt hirdette, hogy nincs a világon olyan női teniszjátékos, akit ő le ne tudna győzni, mert a nők kezébe csak főzőkanál és pelenka való, nem teniszütő. Félreértés ne essék: Riggset nem tartjuk bolondnak. Sokkal bolondabbnak tartjuk a televíziónak azt a sportkommentátorát, aki — miután Mr. Riggs simán elvesztette a mérkőzést, — arról beszélt, hogy micsoda megsemmisítő szégyen érte a kihívót, és milyen hatalmas lépés történt a női egyenjogúsítás harci ösvényén. Szóval a világbajnoknö jobban teniszezik, mint ez a Mr. Riggs. Következésképpen — így a sajtó — a nők jobban teniszeznek mint a férfiak, vagyis világos, hogy a "Women's Lib‘-nek igaza van: a nők különbek mint a férfiak: itt az ideje, hogy átvegyék a világ vezetését. Riggset valóban rémes szégyen érte. a három órás pötyögtetésért csupán százezer dollárt kapott, ami ugye meg sem közelíti a győztesnek juttatott kétszázezret. Arról már csak kevesebbet írnak, hogy az egész üzleti vállalkozás Riggsé volt.s a fönnmaradó tiszta haszon állítólag 800.000 dollárt tett ki. Jogos következtetés: Riggs kitűnő bohóc, aki ezt a cirkuszt végig játszotta, és kitűnő üzletember, aki a nézőközönség nevetéséből a maximális anyagi előnyt préselte ki. Jogtalan következtetés: a férfiak általában jobb üzletemberek, mint á nők. A sajtó erkölcsi immoralitásának következtében igen könnyű felkerülni a világlapok címoldalára. Minél nagyobb baromsággal áll elő valaki, annál biztosabb a siker. Nekem máris van egy biztos ötletem, amivel vagyonokat fogok keresni. Kebel-szépségversenyt rendezek. Rendes, szabályos női szépségversenyeken nem vehetek részt. Bár nagyon szép vagyok, de az ilyesmi kizárólag fiatal nők részére van fenntartva.Viszont ha én alkotom a szabályokat, az más. Kibériem vagy a houstoni Astrodomot, vagy a velencei Doge-papalotát. Versenytársnak kihívom Sophia Lorent és minden újságban nyilatkozom, hogy a versenyt fölényesen fogom megnyerni: Szofl keblei elpirulnak a szégyentől, mert hiszen a zsűri egyhangúlag engem fog győztesnek ítélni. Hogy miért? Mert a női kebel alacsonyabbrendű mint a férfiúi mell, megközelítőleg sem olyan időtálló. A női mell megráncosodik, ellankad, míg a "férfi-szű" a korral izmosodik. És így tovább ... A nagyszerű Loremek adok százezer dollárt, amivel a tízperces kebelmutogatás tisztességesen meg van fizetve. A győztes úgyis ő, ami rendkívüli erkölcsi siker, míg nekem nem marad más csak a szégyen, no meg a félmillió vagy egymillió. Aztán itt állok majd kivetetten, hiszen íme, a női kebel szebb, mint a férfié, a nők magasabbrendűsége Ismét bebizonyíttatott. A teniszmeccs végén a teniszbajnoknő és Mr. Riggs összeölelkeztek annak jeléül,hogy szent a béke. Én sem akarok haragot tartani; a verseny végeztével én is hajlandó vagyok ölelkezni Sophia Lorennel. Mondom, a szomorú az egészben az, hogy minderre a sajtó könnyedén kapható. Még kevésbé Ügyesen felépített mókákra is. A kanadai lapok például első oldalon számoltak be arról a bődületes és értelmetlen hazugságról, hogy három évvel ezelőtt, a québeci krízis idején, az Egyesült Államok tankhadosztályai felsorakoztak a québeci határon, hogy valamilyen komoly válság esetén megszállják Kanadát. Mindezt egy volt RCMP tiszt vallomására alapítják, aki állítólag amerikai kém volt. A hírhez kommentárra nincs is szükség. Múlt hét folyamán, mint mindig, a világban jelentős események történtek. Közel- és Távolkeleten, Európában, Afrikában, Délamerikában egyaránt. De azért az újságok szerint a két legjelentősebb esemény mégis az itt megemlített volt. Az újságírás 'mesterségét ma már egyetemeken tanítják. Jó lenne, ha a tanfolyamokra kötelező tárgyként felvennék az arányérzék és a híradás tiszteletét is. E. G.
