Menora Egyenlőség, 1973. július-december (12. évfolyam, 469-491. szám)

1973-09-08 / 477. szám

1973. szeptember 8. * MENÓRA 3. oldal OLVASÁS (Folytatás az 1. oldalról) tása alatt vagyok. Ha valaki­nek Injekciót adnak, kimegyek a szobából. Tehát igen nehéz lenne vérengző típusnak minő­síteni. Azt sem vállalnám semmi­lyen körülmények között, hogy zsűritagnak menjek egy főben­járó bűnben. Nem tudnék sze­mélyemben kimondani egyha­lálos ítéletet. Mégis azt hi­szem, hogy ilyenre szUkség van. Nem vállalnám a szenny­csatorna pucolást sem. Pe­dig szennycsatorna pucolóra szUkség van. És aki erre a munkára jelentkezik, attól el­várom, hogy rendesen takarít­son. Aki tehát bírói munkára jelentkezik, annak teljesítenie kell kötelességét akkor is, ha az esetleg gusztustalan. Vagy­is az én egyéni alkalmatlansá­gom az emberi selejttől való megszabadulásra semmieset­re sem lehet mérvadó az e­­gész társadalom számára. Ezért hiszem azt, hogy az amerikai kontinens két nagy országának döntése a halál­­bUntetés eltörléséről nem volt szerencsés döntés. Mi a helyzet a kétfiatal fiú­val ? Rövidesen bíróság elé kerUlnek és nincs kétségem afelől, hogy a súlyos bűn meg­állapítása ellenére, számos enyhítő körülményt fognak ta­lálni. Aligha hiszem, hogy 10-12 év börtönnél többet kap­nának. Biztos vagyok abban, hogy a fogságban eltöltött idő­ben magatartásuk kifogástalan lesz. Három év, négy év, maximum öt év — és szabad­lábra kerUlnek. 22-23 évesek lesznek és ismét köztUnk jár­nak majd, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy gyógyul­tak lennének. Potenciális tö­meggyilkosok, a visszaesés­nek nemcsak lehetőségével, hanem valószínűségével. Márpedig, hogy egy ilyen szabadlábra helyezés bekö­vetkezik, az biztosnak tekint­hető. Éppen az előbb említett torontói példa a bizonyíték. A két ország törvénykezésének alapelemei egyformák. S a texasi " parole officer" nem lesz előrelátóbb, mintontariói kollégája; a jelenlegi börtön­­rendszer mellett nincs is le­hetősége erre. Persze, kínos helyzetbe hoz az, aki a bűnöző családjának, szüleinek lelki problémáit hozza fel ellenem. A gyilkos­nak is van anyja, aki szereti. Igaz. De vajon foglalkozhat-e ezzel a társadalom általános­ságban? Nemcsak azért, mert az áldozatnak is van anyja­­apja, hanem azért, mert az emberiség túlnövekedése kö­vetkeztében az emberélet a­­múgyis olcsóvá vált. A múlt században még arról beszél­tek, hogy az anyagyilkosnak is meg lehet kegyelmezni, mert kevesen vagyunk. Ma viszont szabályozni akarjuk az em­ber-szaporodást, mert félel­mesen közelít a malthusi rémkép; egyre kevésbé tu­dunk annyit termelni, hogy el­lássuk az egyre növekvő em­beriséget. Az egészséges em­bertermelést csökkenteni a­­karjuk, de a selejttől — er­kölcsi okok miatt — nem kí­vánunk megszabadulni. Az egyéni kisipar korában a mes­ter megőrizhetett minden munkadarabot, még akkor is­­ha ez nem jól sikerült. Neki kedves volt, benne volt a mun­kája, a verejtéke. De mit mon­danának a Ford gyár sza­lagmunkásának, ha az aminő­ség ellenőrzésen keresztül próbálná erőszakolni a hibás munkadarabot azzal, hogy az neki kedves. Ugye, lehetetlen? A hibás munkadarab további súlyos károkat okozna; a tár­sadalom érdeke az, hogy meg­szabaduljunk tőle. Bármennyire fájdalmas is tehát, nem tudok más erkölcsi ítéletet, mint hogy két 17 éves fiatalember megérett a "beol­vasztásra". Hogy ez mégsem történik meg, — mert persze nem fog megtörténni, — azzal magyarázható, hogy büntető­­rendszerünk hármas céljában bizonyos konfúzió áll fenn. A büntetés célja minden esetben hármas. Egyrészt a társada­lom bosszúállása ( az egyéni bosszúállás helyett) , a másik a megelőzés, a harmadik a bűnöző megjavitása illetőleg meggyögyítása. A modern kri­minológusok szándékosan ki­dobták az ablakon a bosszúál­lást, arra való hivatkozással, hogy az nerp méltó a kifinomo­dott emberiséghez. Csakhogy nem vették észre, hogy ezzel együtt kidobódik a megelőzés is. Igaz, egy súlyos ítélet nem lesz hatással az eljövendő bű­­nözőkrp. Ebben a kérdésben kénytelenek vagyunk elfogadni a lesújtó statisztikákat. Egy halálos ítélet nem fog vissza­riasztani senkit hasonló bű­nök elkövetésétől. De az, akit egy ilyen ügy miatt kivégeztek, még biztosabb, hogy nem fog elkövetni újabb gyilkosságo­kat. Igaz, az sem, aki élet­fogytiglani börtönbüntetést tölt, de tudomásul kell ven­nünk, hogy életfogytiglani bün­tetés sincs — a gyakorlatban. Veszedelmes gyilkosokat he­lyeznek szabadlábra óvadék ellenében még a vizsgálati pe­riódus alatt, miközben évekig húzódik perük, vagy néhány hónap múltán szabadon enge­dik őket. Vagyis, a büntetés hármas céljából ma már csu­pán egyetlen egy áll fenn, a javítás célzata. Hogy is viszo­nyulunk ehhez a kérdéshez? Erős felindulásban elköve­tett emberölés valóban nem büntethető halállal. Nem va­gyok a halálos ítélet híve sem­milyen ügyben, ahol személyi motívumok játszanak közre. Féltékenység, családi vagy baráti viszálykodás, esetleg egy kisebb ügy ( rablás, betö­rés közben elkövetett gyilkos­ság), van lehetőség arra, hogy ez a jövőben ne ismétlődjék meg, tehát a halálos ítélet meghozatala nem lenne okvet­lenül megelőző szándékú. O- lyan esetekben azonban, ahol a gyilkosság, vagy pláne gyil­kossági sorozat egy veszélyes aberrációs folyamat követ­kezménye; sőt szinte ideo­lógiai megtámasztást nyer ( Manson-ügy), a halálos íté­let kimondásának hiánya tár­sadalmunk egész felépítését veszélyezteti. Térjünk csak vissza az el­ső pontra, a társadalmi bosz­­szúállásra. A bíróság a társa­dalom egyedei helyett hozza meg a büntető ítéletet, azzal a céllal, hogy a társadalmon belül valamilyen egyensúlyt biztosítson a jó és a rossz megkülönböztetésére. Ha ez az egyensúly megbomlik, ettől a bosszúállás még nem szűnik meg. Éppen ellenkezőleg. A bíróság szenvedélymentes, hűvösen mérlegelő bosszú ál­lásának helyét az elfogult és személyes bosszú veszi át szükségszerűen. Ez pedig igen súlyos — a halálos ítéletnél sokkal súlyosabb eltorzulá­sokhoz vezet. Nem biztos, hogy így lesz, de próbáljunk elképzelni egy szemléltető példát. Néhány év múlva a két fiatalember szabadlábon lesz. Azt min­denki tudja róluk, hogy gyen­ge akaratú, bizonytalan jel­lemek, akik homoszexuális szadista alkatukat nem képe­sek fékezni. Egy texasi apa, akinek gyermeke áldozata lett a szörnyűségeknek, egy nap azt látja, hogy másik gyerme­ke beszáll egy kocsiba, amit egy idegen férfi vezet. Való­színű, hogy egyszerű szives­­ségről van szó. De az apa agya elhomályosodik; eszébe jut több évvel ezelőtti gyásza s az újabb veszély, amiráles­­kelödik. Rendőrt nem lát a közelben, neki kell valamikép­pen cselekedni. Esetleg az egyéni bosszúállás gondolata is eszébejut, természetesen helytelenül, elfogultai s való­színűleg a nem megfeleő sze­méllyel szemben. Mindenkép­pen valami újabb tragédia következik be. Ki lesz az ál­dozat és kileszabűnös?Nem­­csak ebben a képzelt esetben nem tudhatjuk, de nem tudhat­juk az egész társadalom sík­jára kivetítve sem. Az egyet­len, ami biztos, hogy ez az újabb tragédia egyenes foly­tatása az l°68-1973-ig lefoly­tatott texasi szexuális gyil­kosság-sorozatnak, amely nem a megfelelő társadalmi bosszúval ért véget. A gondolatmenet helyessé­gére van egy bizonyíték, ami­vel — éppen köreinkben — igen gyakran találkozunk. Embe­rek, akiknek családja elpusz­tult a náci szörnyűségek során vagy akik maguk szenvedtek, természetesen még harminc év után sem tudják túltenni magukat a borzalmas emlé­keken. A bűnösök egy részét elérte a társadalmi bosszú, de New York központjában, a világ üzleti életének Cent­rumában, pont a Broadway közepén van a ABBEY VICTORIA HOTEL A magyar szívélyesség és előzékeny­ség, s a? amerikai nagyvonalúság ve­zérli ezt a gyönyörű szállodát, fé­nyes éttermét, a világ minden részé­ről Amerikába érkező magyarok e központi találkozóhelyét!» ßuckdaum Cnter/ti-iieJ Vasárnap 1973. Szeptember 16.-án d.u. 3 órai kezdettel ROBERT WAGNER HIGH SCHOOL SZÍNHÁZTERMÉBEN 220 EAST 76Hi STREET (MANHATTAN) (a 2.-ilc é* 3.-ik Avenusk között) PETRESS ZSUZSA A BUDAPESTI OPERETTSZINHÁZ PRIMADONNÁJA, A NEW-YORKI "EMKE' ' ÉTTEREM VENDÉGMÜVÉSZNŐJE EGYETLEN SZÍNPADI SZEREPLÉSEI A MŰSOR UTÁN: A legújabb 1973-as színes, filmvigjáték. EMBERRABLÁS MAGYAR MÓDRA SZEREPLŐK: KÁLLAI FERENCZ - GARAS DEZSŐ - PIROS ILDIKÓ - MENSÁROS LÁSZLÓ - MOOR MARIANNE - SOMOGYVÁRI RUDOLF, és sokan mások. EGYSEGES HELYÁRAK $4.00 HELYFOGLALÁS ÉRKEZÉSI SORRENDBEN Jegyok kaphatók és telefonon is megrendelhetek* BUCHSBÄUM ENTERPRISES.INC.1563 SECOND AVENUE (81. utca sarok, Manhattanban) Telefon: 628-5771 (Bérmikor hívható) SZÍNES CSAK EGY ELŐ ADAS KEDVEZMÉNYES AUTO PARKOLÓHELY! SZÍNES nem mindenkit. Idős hittestvé­reink közül sokan még ma is — ritka esetben okkal, de legtöbbször ok nélkül, — fel­ismerni vélnek valakit, aki őket bántalmazta vagy hozzá­tartozóikat kiirtotta és retor­ziókat követelnek. Majnem lehetetlen megnyugtatni őket. Az egyéni bosszú gondolatuk­ban torzító folyamatot Idéz elő, mert úgy érzik, hogy a társadalmi bosszú nem volt kielégítő. Társadalmunk ön­védelmi szervezeteinek i­­lyennemű csődje hasonló ese­teket fog produkálni nemcsak zsidó körökben, hanem min­denkinél, aki valamilyen szisztematikus és kegyetlen gyilkosság következtében el­vesztett valakit. És ez csu­pán első lépése a folyamatnak; az önbíráskodásnak — ha nem is valóságos bekövetkezése, de vágya kisebb jelentőségű ügyekre is át fog terjedni, s a végén már mindenki önmaga kíván majd igazságot szol­gáltatni akár egy zsebtolvajjal szemben is. S a társadalmi bosszúállásnak előbb-utóbb mégis életbe kell lépnie, a dolog természeténél fogva ép­pen azzal szemben, aki arra legkevésbé szolgál rá. Azt hiszem ehhez a téma­körhöz tartozik egy mostaná­ban elharapózott, fájdalmas jelenség. Nyílt utcán, felhá­borító, erőszakos, személy elleni bűncselekményeket kö­vetnek el, rablást, nemi erő­szakot, súlyos testi sértést, vagy gyilkosságot. Az embe­rek közömbösen odébb sétál­nak, senkinek nem jut eszébe a megtámadott védelmére kel­ni. Mi ez? Ennyire lezüllött volna közmorálunk, vagy eny­­nylre érdektelenek vagyunk más ember bajával szemben? Azt hiszem, egyik sem. Inkább a köz általános letargiája a túlságosan enyhe büntető­rendszerrel szemben. " Mi­nek avatkozzam bele, miért tegyem kockára egészségemet és életemet, mikor a törvény­végrehajtás nem áll az én oldalamon? Szétválasztok ve­rekedő párt, kockáztatom ma­gam, a bűnös órákon belül szabadlábon van s én további órákon belül az ö áldozata le­hetek". És hasonló módon gondol­kozhatnak a rendőri szervek is. Hiába tartóztatják le so­rozatosan a különböző Eper Lászlókat, azok hetekkel, hó­napokkal később ismét sza­badlábon járnak, sőt fegyver­rel válaszolnak. ítélkező- és börtönrendszerünk tehát egy­részt felbontja a társadalmi együttélés nemcsak írásban lefektetett, de természeti sza­bályait is; másrészt az em­berek hiányérzetét kielégíten­dő, előbb-utóbb visszavezet a lincskorszakba. Nem szeretek végleges konklúziókat levonni. Jól tudom, hogy emberiségünk problémái sokkal összetet­tebbek annál, semhogy egyet­len újságcikk biztosan állít­hatna bármit vagy bárminek az ellenkezőjét. De azt tudom, hogy aki arról kíván meggyőzni hogy á halálos ítéletek ki­mondása mindenképpen káros, erkölcstelen és egészségtelen a társadalom szempontjából, az az eddig elhangzottaknál sokkal erősebb érvekkel kell hogy rendelkezzék. magyar hentes J.MERTL NEW YORK, 1508 Second Ave., (78-79 St. között) Tel. RH 4-8292 Hazai szalámi és minden más jó hazai ízű HENTESÁRU kapható. JOCHANAN CARMEL HELYZETMAGYARÁZATA A NAGY VARÁZSLÓ Az izráeli politikai élet nagy varázslója nem más, mint Arik Sáron, vagy hivatalos nevén Ariel Sáron szol­­gálatonkívüli tábornok. Azt, hogy Arik az ország egyik legnagyobb katonája, eddig is tudtuk; azt azonban, hogy két hét alatt, mint a mesebeli “sziklás hegyek varázsló­ja”, meg tudja változtatni az egész izráeli politikai éle­tet, azt még róla is aligha tételezte volna fel valaki. Amikor ezeket a sorokat írom, még nem fejeződtek be a tárgyalások a “Likud”, az új politikai tömb megalakí­tására, bár a hisztadruti választásokra már beadták a közös listákat. Legyenek azonban a közeli napokban bár­milyen nehézségek ezeknél a tárgyalásoknál, akár abban a. teljesen valószínűtlen esetben, hogy a tömbből vala­milyen csoport a végén kimarad, egy bizonyos: az izráeli politikai élet nem lesz többé ugyanaz, mint Arik Sáron fellépte előtt volt. A legérdekesebb az egészben, hogy amennyiben Arik Sáron kezdeményezését mikroszkóp alatt vizsgáljuk meg, arra a meglepő felfedezésre jutunk, hogy* nincsen benne semmi világot rengető újítás, vagy bármi olyan, amit előtte már számosán ne állítottak volna. Mi is történt alapjában véve? Arik Sáron — egyáltalán nem jószántából — befejezte katonai pályafutását, és csak­nem pontosan száz nappal a választások Időpontja előtt katonából polgár lett. Ennek a száz napnak azért is van jelentősége, mert az Izraeli törvények szerint állami alkalmazottnak, tehát hivatásos katonának is, legalább száz nappal a választások előtt le kell mondania állá­sáról, hogy jelölhető legyen a választásokon. Ez a száz nap azonban azt is megmutatja, hogy az összes esemé­nyek mennyire szinte stopperórával a kézben zajlottak le. Arról, hogy Arik Sáron, amennyiben otthagyja a had­sereget s a politika felé fordul, már évek óta beszéltek az országban. Sőt az is szóbeszéd tárgya volt, hogy a Gáchál (a Chérut és a liberálisok blokkja) felé tendál, és ezen belül is a liberális párt lesz működésének szín­tere. Eddig minden a várakozásoknak megfelelő volt. A meglepetések ott kezdődtek, amikor Arik egy nappal polgárrá változása után már megjelent egy sajtófogadáson, ahol bejelentette, hogy meggyőződése szerint az ország szempontjából létfontosságú alternativ erőt teremteni a jelnlegi uralkodó párttal szemben, és céljául tűzte ki az összes erre szóbakerülő erők összefogását, még hozzá azonnal, már most, a küszöbön álló választásokon. Amennyire Arik Sáron követelése logikus és csaknem természetes volt, annyira abszurdnak és reménytelennek tűnt a lehetőség annak megvalósítására. A fő akadály a szóba jövő erők közötti múltbeli súlyos politikai és sze­mélyi ellentétek sorozata volt. Gyakorlatilag a Gáláchon kívül két párt került szóba, a Ben Gurlon alapította Mámláchti-lista, és a Smuél Támlr vezetése alatt álló Szabad Központ. Két probléma is volt. Az egyik hogy Ben Gurlon tanítványai együtt tudnak-e menni Menáchem Beginnel, aki vagy másfél évtizeden keresztül Ben Gurlon fő ellenfele volt. A másik, sokkal nehezebb kérdés azon­ban az volt, hogy egyáltalán miként lehet egy asztalhoz, leültetni Begint és Támirt. Ne feledjük el, hogy Támir pártja a Chérutból vált ki, és a két párt vezetői között sokkal inkább személyi gyűlölet, mint politikai ellentét uralkodott. Hogy mennyire reménytelennek tűnt Sáron tervének megvalósítása, arra jellemző az, hogy a másik volt tá­bornok, aki a politika mezejére ment, Ézer Welzman, már évek óta igyekezett ugyanennek a tervnek megvaló­sításán, és nemcsak hogy nem volt sikere, de csaknem beletörte a fogát. Még inkább megnehezítette a problé­mát a választások fenyegető közelsége. Kétséges volt, hogy marad-e egyáltalán Idő egy új blokk megvalósítá­sára. Szerintem a közvélemény döntötte el a kérdést Arik Sáron javára. Napok alatt világos lett, hogy ha a funkcio­náriusok viszolyognak is, az utca embere akarja, hogy legyen alternativa a mai kormányhoz, és a funkcionáriu-’ sokat az a veszély fenyegette, hogy amennyiben Sáron javaslatát visszautasítják, büntetésüket meg fogják kapni a választópolgártól a szavazófülkékben. A fő érdem azon­ban nyilván Beglné von, aki — a legnagyobb megiepeies­­re — felülemelkedett a személyi ellentéteken és kiállt Sáron mellett. Ézer Weizman, az ö megszokott stílusában így Jelle­mezte a történeteket: “A légierő megpuhította az erő­dítést, és az ejtőernyősök elfoglalták azt.” (Welzman a légierők parancsnoka volt, Sáron pedig ejtőernyős.) Nem vállalkoznék most megmondani, hogy az új poli­tikai összefogás milyen sikert ér el a következő válasz­tásokon. Lehet, hogy a közvélemény lelkesedése komoly, sikereket hoz neki, azonban az is előfordulhat, hogy ép­pen az összefogás következtében lemorzsolódnak róla olyan szavazórétegek, amelyek az egyik alkotó politikai erőt támogattak eddig. Ennek ellenére, és bármi is legyen a választások eredmenye, az uralmon lévő "Munkapárt vezetőinek ezentúl mindig figyelembe kell majd vennlök, hogy legalább is potenciálisan van az országban még egy politikai erő, amely alkalmas arra, hogy a kormány élé­re álljon. Az összefogás első eredménye az volt, hogy a Munkapárton belül Szapir és társai messzemenő en­gedményeket tettek Dáján követelései irányába. Tudták, hogy Ha most Dáján netán mégis otthagyja a Munkapártot, az valóban évtizedes uralmuk végét jelentheti. A másik tanulság Arik Sáron sikeréből az, hogy Ismét bebizonyosodott:^ mennyire rászorul az izráeli politikai elet egy kis vérátömlesztésre. Erre a legjobb bizonyf­­tek, hogy egy kívülről jött dinamikus embernek sikerült hetek alatt megvalósítania azt, amire tapasztalt politiku­sok evek óta képtelenek voltak. ^Remélhető, hogy Sáron, Weizman és társaik sikerrel járnak a jövőben is, amikor friss levegőt hoznak a poli­tika dohos folyosóira.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom