Menora Egyenlőség, 1970. január-május (9. évfolyam, 293-310. szám)

1970-03-28 / 302. szám

1970. március 28. 3. oldal BE ttv HÁZ ÁS HAST MAS nil.I.OS. UNION SIU.LIIIIIFS and GO. a in-ti yorki tőzsde tagja Telefonáljon vagy keresse fel-Norman ALELNÖKÖT ONE C HASE MANHATTAN PLAZA, NEW YORK 10005 TELEFON: 770-8285 VÁMMENTES IRKA CSOMAGOK MEGRENDELHETŐK CSAKIS SZABAD VÁLASZTÁSRA, MAGYARORSZÁG TERÜLETÉN ÉLŐ CÍMZETTEKNEK. CSEHSZLOVÁKIÁBAN LAKÓK RÉSZÉRE IS FELVESZÜNK T U Z E X CSOMAGOKRA RENDELÉSEKET. MINDENFÉLE CfYÚCfYSZJElR IS RENDELHETŐ. U.S. RELIEF PARCEL SERVICE, w. 245 EAST 80th ST. New York, N.Y. 10021 (Bejárat a 2nd Avenue-ról) Tel: LE 5 -3535 BRACK MIKLÓS, igazgató EGY BIZONYOS KORBAN Rossz álom. Így van az, ha nem tartom be a jó Öreg Grosz doktor bácsi előírását, vagyis hogy ” Egy bizonyos korban az ember legyen óvatos és tartsa be a három "k” betűvel kez­dődő esti étkezési módot - éspedig ” korán, keveset, könnyűt”. KI nem tudja, hogy az a bizonyos kor az öre­gedés kezdetét akarja jelenteni. Talán éppen azért nem tartjuk be. Ezen a lldércnyomásos estén éppen a ’’bizo­nyos korba” való belépésem első napját ünne­peltem és teljesen elfelejtkeztem a három ”k”-ról. Azaz, ha betűrendben be is tartottam, de lényegében mégis eltértem kissé tőle, mert korán helyett későn, könnyű helyett kolozsvári káposztát (két k ) és kevés helyett sokat, de ko­nyakot ittam utána, a harmadik k betű kedvéért. Akkor győződtem meg a doktor bácsi igazá­ról. Egész éjjel forgolódtam az ágyamban. Reg­­gelfelé nyomott el az álom. Borzalmas álom volt. Azon a bizonyos napon egyedül akartam lenni legalább egy órát az említett nehéz vacsora előtt. Beszélgetni akartam magammal zavar­talanul. Számot akartam kérni saját magamtól, ma, amikor belépek a "bizonyos korba”, leper­getve emlékezetemben azt a sok-sok eseményt, amelyek az eddigi életemet széppé, vagy csú­nyává tették. Kimentem a város határába, ahol nem zavar­nak tülköld" autók, csendet akartam magam körül. Elgondolkodva lépkedtem a keményre taposott gyér füvei benőtt homoksövényen. Az ilyen utakat szegélyező megszokott bog­­ráncsok helyett ott a várostól levetett, eldobott ruhatárak maradványai díszítették az egész lá­tókört. Eldobott cipők az égnek fordulva, a talp helyen tátongó lyuk. Kitaposott gyerekcipők se­rege minden színben. Divatjamúlt női cipők, ala­csony és magassarkúak oldalukon feküdve néz­tak egymással farkasszemet. De voltak Itt ócska ruhadarabok is bőven. Nem messze tőlem egy fehér selyemzsebkendő fosz­lánya. Egyik oldalán még rajta csüngött a valaha gondos, finom női kezekkel horgolt csipkeszél, a kétbetűs monogrammal. Ki tudja, kié lehetett va­laha 7 Ki adta, kinek? Kicsorbult, megrozsdá­sodott edényekben sem volt hiány. Behorpadt konzervdobozok. Némelyiknek felfelé állott a csak háromnegyed részig felszakitott fedele és a fenekén még ott fénylett a tegnapi esőtől meg­maradt sárgás víz. Szomorú látvány volt ez a sokszínű, ócskahol­mikkal teleszórt mező. Szentimentális érzelmű vagyok. Gondolatom máris átkapcsolt az ócska, elhasznált, eldobott tárgyak sorsára - és azon vettem magam ész­re, hogy a saját problémáim helyett, az előttem fekvő cipők, rohadarabok, zsebkendők és bádog, vagy alumínium edények életútját látom magam előtt lejátszódni. Hiszen valamikor kivétel nél­kül szívhez nőtt, megbecsült tárgyak voltak ezek itt. Mind egytöl-egyig. Ott az a lukastalpú cipő, milyen szomorú lát­vány, Pedig valamikor biztosan örömmel húzta lábára valaki, aki talán a szájától vonta meg, hogy új cipőt vehessen magának. Aztán viselte csak jó Időben, majd később, amikor már kopni kezdett, felvette sáros Időben is. A cipő kopott, kopott, elkopott, eldobta. Szemétre vele. De akaratlanul is elkezdtem a párját keresni. Sehol a párja, pedig egy cipőt csak féllábú em­ber nyühet el. Es ekkor tapasztaltam, hogy egyet­len eldobott holminak sincs mellette a párja. Balos cipők jobbas nélkül, vagy fordítva. Kabát­maradványok, nadrág nélkül, és Így tovább. Va­jon hová tűntek a párok. Érthetetlen volt. Ott egy kis fehér-fekete lakkbetétes baby-clpö. Elgon­doltam, hogy milyen boldog volt vele valaha egy anya és egy apa, amikor Imádott kis lányuknak legelőször a lábacskáira húzták. Hiszen ebben tette meg az ö szemükfénye életének első lépé­seit. A mama ott guggolt a szoba jobb sarká­ban, a papa a bal sarokban és biztatták a szőke­fürtös kis bébit - jár a baba jár. Azóta biztosan sokat járt már a baba. Sok já­rásától félretaposódott a kis cipők kérge - no meg legyünk őszinték - a sok pipi is elősegítette korai romlásukat. A baba nőtt, a cipő kicsi lett, kiszolgált, szemétre vele. De hol a párja? Lehet, hogy megtartották em­léknek. Vitrinbe került az egyik, hogy majd le­gyen, amikor a baby már nagylány lesz és tű­­sarkú cipőt fog viselni hosszú-hosszú spiccel, amikor a szoba sarkában guggoló mama, papa helyett, az öreg parkban egy zöldre festett pá­don türelmetlenül várakozó Ifjú várja majd ha­sonlóan tárt karokkal, Igen, akkor látja majd meg a gyerek, hogy miben Indult az életnek. Az a selyemzsebkendö darab, ott a konzerv­doboz mellett. Valaha egy gondos leánykéz dol­gozhatott rajta, emlékül egy Ifjúnak. Biztosan a legfinomabb francia parfőmmel lett meglocsol­va mielőtt szemlesütve átnyújtotta élete leg­­höebb szerelmének. Ott Is viselte bizonyára az ünneplő sötét ruha balfelsö zsebében, úgy, hogy a szélei kilátszottak. így viselhette addig, ameddig egy másik lány­nak lett még hűségesebb lovagja, A csipke-zseb­kendő helyébe egy másik került, csipke nélkül, Irta FÁBIÁN ANDOR (Diamona) modernebb. A szemétre a régivel. Ki tudná meg­mondani, hogy azóta hány szemétdombon vannak képviselve hősünk hűségének biztos jelképei. így az edények és ruhadarabok is. Mintha szakértelemmel osztályozták volna ezeket az eldobott holmikat, különös figyelemmel arra, hogy semmi ne kerüljön a párja mellé. Talán egymás Iránt érzett szánalomból ván­szorogtak el egymástól? Talán nem tudták néz­ni egymás dísztelen sorsát? Azon vettem magam észre, hogy a két óra lejárt. Amit Itt láttam nagyon elszomorított. Feizaklatta amúgyis rozoga idegzetemet. Közben rám esteledett. Indulnom kellett ha­zafelé. Mégegyszer végigmentem tekintetemmel az eldobott holmik felett. Mintha szólni akartak volna hozzám. Mintha megértették volna gondo­lataimat. Úgy képzeltem, hogy ezer és ezer könnybe­­lábadt szem könyörögve kér, hogy maradjak ve­lük, mert én megértem sorsukat, nekem van szivem. Elérzékenyülve indultam el. A lemenő nap lila-vörösre festette a láthatár szélét. Ha vásznon látnám, azt hinném, hogy va­lami kezdő festő szánalmas festékpocsékolása. De itt ez valóság. De alig ért hozzá a cipőm, amikor egy hang ütötte meg fülemet, mintha a mélyből, a földből jött volna. Azt hittem, halucinálok. De nem I Egy hang, egy siránkozó, rimánkodó hang. Emeljen feli Kérem, emeljen fel 1 Nem va­gyok fertőző. Igaz, rongy vagyok. Mint látja, két­felé téptek. Valaha női kosztüm voltam, de ki­dobtak. Nézzen rám. A baloldalon) hiányzik. Igen, éppen ezt a részt szakították ki belőlem. Éppen ahol a szivem volt, pedig ha látta volna, tiszta selyem voltam ott belül. Kérem, ne rúgjon belém. Emeljen fel és ás­son el a homokban jó mélyen. Tegyen rám sok­sok homokot. Ne hagyjon csavargó koldusok prédájává, hogy majd mint ócska ruhára, ócska folt kerüljek idővel ide vissza, a szemétdombra. Már megkértem másokat is, de megijedtek, mert ki látott még beszélő rongyot és tovább rohantak.­Magam is meghökkentem egy pillanatra. Azt hittem, hogy túlfeszített idegeim mondták fel a szolgálatot. Éppen ezért, saját magam ellenőr­zésére, lehajoltam, hogy jobban szemügyre ve­gyem a cipőmre akadt ruhadarabot. Meggyőződ­tem, hogy igen, ö beszél hozzám. , A Jt Sajnálom, hogy távoznom kell, de éppen ma tartom azt a bizonyos napot, melyen búcsúzni vagyok kénytelen a legszebb férfikortól és bele­zuhanni - tehetetlenül - abba a "bizonyos kor­ba" , amelyik az öregség kezdetét jelenti. Talán még ez is hozzájárult keserű hangula­tomhoz, hogy az utón bandukolva párhuzamot vonjak a tárgyak, az ott látott elhasznált, ki­öregedett, eldobott tárgyak és magam, az em­ber sorsa felett. Talán túlzottan pesszimisztikus hangulatban voltam aznap este, de mint mondom, pont akkor ütötte el az elsőt életem öregedését jelző gong­ja. Sietni kezdtem. El Innen, odahaza vendégeim lesznek, vidám hangulat. Csak a szivem mélyén éreztem egy nyomást, mert ismerem magam, tudtam, hogy nyomot hagy lelkemben az ott látott, eldobott, kiócskult, meg­unt holmik temetője. A vacsora megtörtént, utána lefeküdtünk. Már virradt, amikor elaludtam, de mindigfelébresz­­tett valami zuhanási érzés, mintha magasból es­tem volna alá. Megrázkódtam és megtapogattam magam, hogy egy darabban vagyok-e még ? így egy jó párszor. Egyszerre ott találtam magam az ócskaságok között. Ott, a letaposott gyalogösvényen. Efe most nem volt szép az idő. Hatalmas szélvihar kereke­dett. A tárgyak mintha sikoltoztak volna segítsé­get kérve a szél kíméletlen durvasága ellen-hi­szen összevissza dobálta őket. - Talán ezért is sodródott el a párjuk? Ki tudja. Egy pillanatra ,meg kellett állanom, hogy eltá­volítsák egyik lábamról egy rácsavarodott rongydarabot. A szél hordhatta az útra, mert az este még nem volt ott. Kézzel megérinteni nem akartam, igy szaba­don lévő lábammal próbálkoztam. cX-c-w Alig két lépésnyire volt ott egy hatalmas ter­méskő. Leültem rá. Közben mintha elállt volna a szél. Csendes, csillagos éjszaka lett. Teljes hold. Romantikus hajlamú embernek ajándék­­idő. De én nagyon fáradt voltam, de még annál is kíváncsibb. Magam mellé vettem a beszélő ron­gyot és hangomat lehallkitva szóltam hozzá. Megkértem, mesélje él, hogy ki ő? Honnan ke­rült ide ? Es elmesélte. Nem is olyan régen, jól szabott és a legfino­mabb anyagból készült női kosztüm voltam egy elegáns dlvatáruház kirakatában. Közszemlére tettek oda. Mondom a minőségem kitűnő, a sza­básom kifogástalan. Modell darabnak lettem osztályozva. Rám akasztottam egy cédulát, hogy "Kirakat darab, nem eladó”. Rengeteg ember haladt el a kirakat előtt. Sokan megbámultak. Legtöbben azonban csak a külsőmet nézték. Be­lül, ahol selyem voltam, nem Is láthattak. Ami­nőségemet pedig nem nézték, mert talán leg­többen nem Is értettek hozzá. En mereven néztem vissza az ilyen bámulők­­ra és megvetettem felületességüket, hozzá nem értésüket. Mindig csak a külsőt nézik. Naponta alkudoztak rám. Egy nő mindenáron meg akart vásárolni, mert a színem tetszett ne­ki. Belül rám se nézett. Túl hosszúvoltamneki, már mint a szoknyám. így is akart, legfeljebb egy kis alakításon megy keresztül - mondta. Mellettem egy téli sportruhába öltöztetett baba állott a kirakatban. Boldogtalan lettem vol­na elhagyni. Nagyon megszerettük egymást. Ha hideg volt éjjel, rámakasztotta bundáját. Nappal, ha odasütött a nap, az árnyékába húzódtam. Ugyanezt tettem, ha nőket láttam közeledni, nehogy megtetsszem valakinek és megvásárol­jon. Még ha modellnek is vagyok kitéve, legfel­jebb túlfizetnek, mert ilyen is akad. Pénzért pedig mindent megtesznek az emberek. Egy nap azonban rajtacsipett a kirakatrendező, észrevette, hogy elhúzódom, pont amikor legjob­ban büszkélkedhetnék részükre. Irtó haragra lobbant, első sorba tett. Lábaimra selyemharis­nyát húzott, jobbkezemet derékszögbe hajtotta,- majdnem kitörte dühében, - és egy divatos hosszúszárú ernyőt akasztott rá. Fejemre parókát, majd arra egy nagyszélű kalapott helyezett. De el voltam keseredve. Még be sem fejezte öltöztetésemet, amikor a kirakat előtt megállt egy nő, végignézett raj­tám, majd elmosolyodott. Ezt a mosolyt nem felejtem el soha. Tekintetünk összeakadt. Meny­nyi melegség áradt a szeméből, mennyi jóság. Milyen szép volt. Szinte a kirakatüvegnek ro­hantam, hogy elkiabáljam, igen, te vagy akire várok. De erre nem is lett volna szükség, mert már be is jött. Kivétetett a kirakatból, megnézte a minőségemet. Simogatta finom ujjával a se­lyembélésemet. Igen, legjobban a minőségem tetszett neki. Amikor olyan szeretettel húzta végig rajtam kezeit, szinte kiáltozni akartam, A tiéd akarok lenni, vegyél meg engem I Meg­látod, milyen hűségesen foglak szolgálni. Meny­nyi melegséget tartok majd számodra. Ne nézd majd, hogy a mintám kimegy a divatból, A bel­sőmet nézd, A belsőm az tiszta selyem. Lélegzetfojtva figyeltem, hogymlfogtörténní. Megvásárolt. Igen, selyempapirba csomagoltak és ő maga vitt haza a karján. Nagyon tetszettem neki, mert amint beléptünk az ajtón, magasra­­emelt és megcsókolt. Úgy fáj, hogy éppen azt a részt tépték ki rólam, ahol megcsókolt. A ruha­tárba tett, meglocsolt finom, jólllatú kölnivíz­zel, Milyen boldog és büszke voltam akkor. Másnap ragyogó napsütés. Kivet a szekrény­ből és megsimogatott. Alig vártam, hogy magára öltsön, hogy kimen­jen velem az utcára, a déli korzóra, hogyha le­het még csinosabbá varázsoljam, hogy vele le­hessek egész nap. Hogy melegséget adhassak számára. Úgy képzeltem, hogy Irigyelni fogják majd a többi nők miattam és mindenben rászol­gálok megbecsülésére, így is történt. Én lettem a gáladarabja. Becs­ben tartott, beszélt hozzám. így egészítettük ki egymást. O szeretett, mert jól állottam alakjá­hoz, meleget árasztottam magamból. En sze­rettem, mert éreztem, hogy szeret. Hiszen min­dig csak mosolygott, ha rám nézett. De a boldog­ságom nem tartott sokáig. Talán a'mintámat unhatta meg, vagy már meg­szokta, unalmassá váltam örökös hódolásommal,- nem tudom magam sem -, hiszen színemet el nem vesztettem, minőségem finom maradt, ta­lán mégis a minta. Látja, mondja tovább a rongy, én olyan csikós vagyok és talán most már kockás a divat. Hogy fájt nekem, amikor egy sétánk alkalmával talál­kozott a barátnőjével és elmesélte neki, hogy lá­tott egy kockás kosztümöt és szeretné megvenni. Másnap újra magáraöltött és odasétált velem a kirakat elé. Ott bámulta egy darabig a kockás ruhát, amelyik a helyemre került, oda a kirakat­ba. Pedig hol volt annak a minősége az enyém­től. Legalább is azt hittem. Tülbecsültem ma­gam, meg a gazdám ízlését, mert még aznap megvette a kockást. Lekerültem a legjobb roha­­akasztóról s helyemet a másik, a rossz minőségű foglalta el. Azután az egyik lomtárból a másikba dobott. Egy borzalmas reggelen a padlót mosta fel velem. Majd utána, úgy csuromvizesen kidobott. Igen, ide jött velem, idedobott a mocsokba. Pe­dig láthatja, hogy a minőségem még mindig mi­lyen jó. Most már megcsonkítva fekszem itt. Előbb arra vártam, hogy talán felszed majd valaki, hogy tovább melegítsek. De nem jött. Ehelyett kétfelé téptek. A selymet kiszakí­tották belőlem. Most már én nem vagyok sem­mire jó. De nem is akarok. Meggyfllőltem az embereket. Hálátlanok, gyengédtelenek, nem érdemelnek meg egy finomabb ruhadarabot. Rájöttem, hogy a szeretet és a gyűlölet kö­zött csak árnyalati differencia van. És már­­már gyűlöletté változott volt gazdám iránti sze­retetem, de éppen tegnap este, naplemente után idejött. Igen, ö, a hálátlan.. Keresgélni kezdett a földön körös-körül. Idegesen járt fel-alá. Azonnal tudtam, mit akar. Engem keresett. Talán úgy gondolta, hogy mégis jó leszek va­lamire - foltnak. Talán éppen arra a kockásra, aki miatt kidobott, mert az biztos rongyos is már azóta. ("folytatás a 8 oldalon) Szép esténk lesz 1 [ Te vagy a lány J HORVÁTH JENÖj a legnépszerűbb magyar zeneszerző — zongoraművész, minden este kizárólag a TABÁN (VOLT MONKEY) Restaurant — Cocktail-bárban lép fel, ideevarázsolva dalaival a régi Pestet. DINNER - S IIP PER - LATÉ SUPPER PARTYK RENDEZÉSÉT VÁLLALJUTí Nyitva: déli 12 órától éjjel 3-iq. REZERVÁCIÓ; 734-9620 1593 Second Avenue (82 és 83 utcák között) Járom az utam Barack nyílás ideje'i. HUNNIA-B ARÁTOK TÚRÁI AZ Ó ÉS ÚJ VILÁGBAN BUDAPEST - NEW YORK - BUDAPEST N áGY EGYEDÜLÁLLÓ HATHETES ÚJVILÁGI TÚRA, PAN AMERICAN JUMBO-JETTEL. NEW YORKBA $295.“ (plusz szabadon választott kirándulások) NEW YORK-BÉCS-BRÜSSZEL­­-MILÁNÖ-PÁRIS-ZÜRICH 114 különféle 21 NAPOS EURÓPAI TÚRA EGÉSZ NYÁRON ÁT (legalább egy csoport hetenként) „BULK FARÉ“ a legújabb és legolcsóbb lehetőség igénybevételével. “Életét a széles Földön nem kell unnia Bárhová elröpíti az édes HUNNIA!' OVERSEAS HUNNIA TRAVEL 1592 Second Avenue, N.Y.C. Tel. REqent 4- 6900 - 01_______ The T .mellow Hungarian Gieyfriar Szurkebarat Wine Dry sauterne-like. Excellent chilled with fo dishes. Imported by International Vinl San Francisco, Sole Agents, U. S. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom