Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1942-1944 - A Holokauszt
83 Mélységből kiáltok E munkások segítségével némi ékszer kijutott a gettóból. Mivel azonban a németek a gettó elhagyásakor és a gettóba való visszaérkezéskor egyaránt levetkőztették a zsidó munkásokat, egy fülbevalónál, vagy egy karperecnél nagyobb tárgyat, nem lehetett kicsempészni. Csak az egészen apró holmiknak volt esélye, hogy elkerüljék a vizsla német tekinteteket, s még ez is komolyan vészélyeztette a csempész életét. Érthető módon a közvetítőként működő rabszolgamunkások is részesültek abból, amit visszahoztak. Tevékenységük valóban sokak túlélését segítette. Egy alkalommal egy zsidó férfi egy drágakövet adott át egy másik zsidó férfinak, hogy az adja el azt a gettón kívül. Miután a férfi elszökött kijelölt munkaterületéről, hogy kapcsolatba lépjen egy nem-zsidóval, levette kabátja ujjáról a gettózsidók által kötelezően viselt sárga csillagot. Majd elindult a járdán. A német előírások szerint a zsidóknak a gettón kívül tilos volt rálépniük a járdákra. Német őreikkel együtt az utca közepén kellett haladniuk, ezzel is mutatva, hogy ők rabok. Egy német katona felismerte, hogy zsidó, és lelőtte, amiért a szigorúan csak az árjáknak fenntartott járdán merészelt menni. A gyilkosságot követően a halott férfit visszavitték a gettóba, és átadták a zsidóknak, hogy szolgáljon intő példaként. A mártírt, ahogy az ilyen esetekben szokásos, abban a ruhában temették el, amelyben meggyilkolták. Csak később, amikor a drágakő tulajdonosa visszakövetelte tulajdonát a gyászoló családtól, a drágakövet, amely néhány nappal meghosszabbíthatta éhező családja életét, jutott eszébe valakinek, hogy a követ a mártír ruhájába varrták be. Megkérdezték tőlem, fel szabad-e felnyitni a mártír sírját, hogy visszaadhassák a drágakövet jogos tulajdonosának. Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy felnyithatják a sírt, és kifejthetik a követ a ruha béléséből, mert a drágakő tulajdonosa joggal jelentette ki: ״Tisztelem a halottat, de adjátok vissza a drágakövemet!” Azonkívül, mivel a tulajdonos a temetéstől számított három napon belül jelentkezett követelésével, a sír felnyitása még nem számított a halőtt megszentségtelenítésének. Ráadásul azt is figyelembe kellett venni, hogy a tulajdonos a vagyontárgyát élelem szerzésére és életek megmentésére akarta felhasználni.
