Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)

1942-1944 - A Holokauszt

Rabbi Ephraim Oshry

66

purimján (1942. március 3-án) a zsidók éppen készülődtek az ünnép megtartására a háláchá előírásai szerint - már amennyire ezt a körülmények lehetővé tették. Azonban a németek gyilkos dühvei betörtek a gettóba, rikácsolva és ordítozva, hogy ők majd gondoskodnak róla, hogy ez a zsidó ünnepnap a gyász és a gyötrelem napjává változzék át.

Rendszerint napi ezer gettólakót vittek el kényszermunkára különböző helyszínekre, a többségüket mindig a Kovnó melletti repülőtérre, ahol a munka jóval vesződségesebb volt, és a munkásokat sokkal többet zaklatták és heccelték a munkafelügyelők, mint máshol.

Amint az ezer munkás kora hajnalban elhagyta a gettót, a többi gettólakó minden egyes óra elteltével könnyebben lélegzett. Mihelyt a németek feltöltötték rabszolgamunkás-kvótájukat, a gettóban maradtak rendszerint kiengedtek kissé.

Ezen a purimon azonban a zsidók reménye, hogy egy kis ünnépi hangulatban lehet részük, szilánkokra törött, amikor a németek, mintegy három órával azt követően, hogy a kényszermunkásokát elvitték a munkába, betörtek a gettóba, rikácsoltak és ordítoztak, elkezdték összefogdosni a zsidókat az utcákról, a házakból, s közben ütötték-verték és gyalázták őket. A gettóban maradt összes többi rabot elvitték valamifajta rabszolgamunkára, hogy szándékoszín tönkretegyék a purimi ünnepi hangulatot, és hogy újra bebizonyítsák, hogy a zsidók számára nincs remény. Engem is elvittek az átkozott gonosztevők többi testvéremmel együtt, és késő éjjelig dőlgoztattak. Napszállta felé, amikor kaptunk néhány percnyi szünetét, hogy együnk, azt reméltük, hogy teljesíthetjük a purimi étkezés micváját. Döbbenten tapasztaltuk, hogy csupán egy csajka juszneket, fekete lócsontleves kaptunk, de hozzá kenyeret egy morzsányit sem. Rabtársaim megkérdezték tőlem, hogy ezzel a kenyér nélkül elfogyasztott fekete levessel teljesíthető-e valami módon az ünnepi purimi étkezés micvája. Mert mi végtére is azt akartuk, hogy a purimról való ünnepi hangulatú megemlékezéssel borsot törjünk a német gonosztevők orra alá, akik szándékosan azon voltak, hogy tönkretegyék a mi örömünket.