Oshry, Ephraim rabbi: Mélységből kiáltok. Rabbinikus kérdések és válaszok a Holokausztból (Budapest, 2004)
1941 - Elszabadul az erőszak
Rabbi Ephraim Oshry 40 áll rendelkezésre orvosság, amely gyógyulást hozhatna neki. A németek, hogy még jobban megzavarják a betegeket, felcsillantották előttük a remény egy kicsinyke szikráját. Bejelentették, hogy kórházat létesítenek Kovnó Kis Gettójában. A Kis Gettó mellett volt egy nagyobb is; a kettőt fahíd kötötte össze. El sem tudjuk képzelni, micsoda élvezetet okozott a szadista németeknek ez az új kórház; a szándékuk ugyanis csupán az volt, hogy reményt keltsenek vele a leggyengébb zsidókban, majd, miután azok, elismervén betegségükét, besétáltak a csapdába, gyorsan lecsapjanak rájuk és megsemmisítsék őket. Egy alkalommal a következő problémával kapcsolatban kértek tőlem háláchikus döntést: Egy fiú, akinek a lábát a németek amputálták, a kórházban feküdt. Mivel arra vágyott, hogy naponta imádkozhasson Teremtőjéhez, zsidó csatornákon keresztül tudatta, hogy szeretné, ha beküldenének neki a kórházba egy tfilint. Az a makacs szóbeszéd járta a gettóban, hogy a németek a páciensek halálát vagy elbocsátását követően azok minden személyes holmiját elégetik. Tudva, hogy mi történhet vele, be szabad-e küldeni a tfilint a kórházba? Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy be lehet küldeni az ifjúnak a tfilint, hogy teljesíthesse vele a tórái parancsot, s Isten bizonnyal nem engedi majd, hogy a tfilinnek bármi baja essék. Az, hogy a németek elégetik a személyes holmikat csupán alaptalan szóbeszéd volt, egy a sok közül, amelyet a gettóban eluralkodott rettegés szült. Amennyiben ez nem csupán szóbeszéd, hanem ismert tény lett volna, semmiképp sem engedélyeztem volna, hogy beküldjék a fiúnak a tfilint. Egy puszta híresztelés azonban kevés volt ahhoz, hogy megfosszam azt az ifjút a tfilinnel való imádkozás micvájától. A tfilint egy megbízható küldött adta át titokban a fiúnak, hogy a németek ne tudjanak róla. Ráadásul úgy éreztem, hogy a tfilin inspirálni is fogja a fiút, aki nem sokkal azelőtt lett báál tsuvá, azaz vallástalan zsidóból vallásos zsidóvá vált. A tfilin, gondoltam, meg fogja erősíteni benne azt az érzést, hogy ő is a zsidó nép része. Dr. Davidovics, aki a kórházban dolgozott, tanúsította, micsoda hihetetlen örömöt okozott a fiúnak, amikor először öltötte fel magára a tfilint.
