Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-01-06 / 1. szám (2. szám)
2-ik oídaí MÉHÉSZÉT! HETILAP finom csövecskék érnek a belső lágy részekhez, a szervekhez, ahol megtörténik a légcsere. — Tehát világos, hogy a méh lélegző szerveiben nagyon érzékeny s igy a füst rendkívül árt sőt halált is okozhat a méheknek. Dr. Krancher Oszkár szavaival legyen ez „intés“ mindazoknak, akiknél szokás, hogy méhtelepeiknél minden munka alkalmával annyi füstöt eresztenek, mint egy ócska kémény. — Szelíden bánjuk velük és kíméletesen, de határozottan legyünk tisztában azzal — mit akarunk s igyekezzünk azt gyorsan és biztos terv szerint végezni. Ne zárd el a levegőt méheidtől, mert ártalmára van. Napfényes időben kisérd figyelemmel kiröppenő méheidet, a melyek vigan röppennek kevés gondot adnak, — a ki nem szálló méhek hiányt szenvednek szorgalmasan vizsgáljuk meg alkalmas időben. Tuztulás után az aljdeszkát takarítsd íe, figyeld meg a le hullott maszatok között nincs-e az anya ? Óvd tartalék lépeidet, ha melegszik az idő a viasz molytól. Téli időben hozd rendbe eszközeidet készíts kereteket — apróbb eszközöket kap- tárakat, hogy készen várd a tavaszt. A kaptárok sokfélesége ne hozzon zavarba. Minden rendszerrel lehet méhészkedő, csak okosan észszerűen tudjon a méhész vele bánni, szélsőségekbe ne menj, kaptáraid méretét alkalmazd vidéked mézelő erejéhez. Ne ülj fel csudákat hirdető méhész-apostoloknak.,Szorgalmasan tanulj, lapokat járass, olvasgass és jó hírben levő méhészeteket látogass meg s rá fogsz jön- j ni, hogy „az a méhlakás a legjobb, a melyben méheidet helyesen és okszerűen kezeled.“ Egy vérbeli méhész méhesében töltött óra munkaközben gyümölcsözőbb tanulságot tár fel a tanulni vágyó előtt mint sok sablonos velőtlen előadás és könyvek kötetei. Itt tanulhatja megismerni a méhész a méhet, annak természetét, szokását. Igyekezzen tehát méhttartóból „méhész- szé" lenni, hogy ura lehessen kis bogarainak. Fedorocskó Gyula a nagyváradi 4. honv. gy. ezr. iábbadozó oszt. méhészeti tant. előadója. A jö áttelelés feltételei. Irta : Dr. Olufscn. Az Egyesült Államok mezőgazdasági osztálya Washingtonban egy a Dr. Philipps és G. Demuth által megszerkesztett értekezést jelentetett meg, amely a méhek jó áttelelési feltételeinek megvizsgálását tartalmazza. Minthogy az eredményeket gondos hőmérséklet mérések és megfigyelések által szereztek, azért különös figyelmet érdemelnek annál is inkább, mivel ezen tudományos módszerekkel végrehajtott vizsgálatok sok oiyant beigazolnak, amit a méhészeti gyakorlat már nagyjában helyesnek elismert anéikíil, hogy a miért felett mindig tisztában lett volna. Ezen az állam által megindított kísérletekre az okot a téli nagy veszteségek szolgáltatták, amelyek azE gyesült Államokban átíelelt összes népeknek legalább 10 százalékát teszik, sőt az ország egyes részeiben 50 százalékig emelkednek. Referens ezzel kapcsolatban egy körkérdésre akar rámutatni, amelyet a legújabb időben Norvégiában tettek és amely a következő szomorú képet eredményezte. Norvégiában az 1915—16. télen 1331 betelelt nép közül, amelyek 1144 kaptáros és 187 kasos népből állottak, 859 nép halt el és pedig az előbbiek közül 754, az utóbbiak közül 105 A halandóság kitesz itt 67 százalékot! A kasos népek valamivel kedvezőbben állanak mint a kaptáros népek. Mivel a számlálás az ország összes vidékeire kiterjedt, azért feltehető, hogy az sajnos az igazsághoz hü képet mutat. A két szerző azon véleményen van, hogy az Egyesült Államokban a téli veszteségek nagy nehézségek nélkül egy százaléknál kevesebbre leszállíthatok volnának, ha az áttelelésnél mindig néhány tényt szemelőtt tartanánk. A két szerző nézete szerint a téli nagy veszteségeknek csak két főoka van: 1. Hiányos téli készlet és 2. Melegtultermelés a téli csomóban. Ami azonkívül méhészeti könyvekben oknak fel Eriesiistik mindenről a szerkesztőséget!
