Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-03-31 / 13. szám
/ MÉHÉSZÉT! HETILAP 98-ik oldal. nem panaszkodik hanem doígodk a méhé- ! szét előbbvítelééft és pártolják is a méhé- | szék szives örömes!, ínig az Erdélyi Mé- | hész egyletnek a kőzsímúltban tanúsított j magatartása egy cseppet sem alkalmas arra, hogy uj tagok győljenek a zászló alá. j És ez így van jói. A ki megtagadja a méhészek érdekeit azt a méhészek is tagad- j fák még!. A méhcsaládok egyesítéséről. Irta; GRICSE Elnök: Igyhát napirendünk ti var. merd ve. j A viszontlátásra t Jegyző: Még nem nyitottak ki a kérdések I szekrényét. Talán — igen US »an egy ? ' Elnök : Ígér, ran benot egy kérdés : Hogyan j járunk eí legcélsüerübben iia két méhcsaládot ! egymással egyesíteni akarunk Ez a kérdés igazán helyénvaló. Sokat keli egyesítenünk. Pl, tavasszal, ha az egres virágzik, van néhány gyenge népünk, amelyek alig négy lépufcát fednek el és ehhez még szétszórva is ülnek. Mi legyen ezekből? Későn fejlődnek ki, sok ^fáradságot okoznak, erőser, I kell őket etetni és sok gondol okoznak, a rablás és viaszmoly ellen védeni keli őket, És milyen ’ célt érünk el minden fáradsággal, minden költséggel, mindéin elő vigyázattal ? Még örülhetünk, ha maguknak kevés mézet behordanak, mi nem halászhatunk ki sémit, és rajt egyáltalában nem adnak. Nem, népgyengeség — elhibázott dolog. Mivel még a legjobb gondozás sem vezet célhoz, azért ezer, gyenge népeket nyakunktól le kell rázni és pedig minél előbb, azokat egyesíteni keli másokkal. Kevés számú erős néppel mindig tovább - jutunk mint nagyszámú gyengével. Minél korábban megszabadulunk tőlük, annál jobb, Akkor kevesebb a munkánk és fáradságunk és jövedelmünk mégis nagyobb lesz mig erősebb népeinkkel családaink j számát megint szaporíthatjuk, ha akarjuk. Kérem -önöket, nyilatkozzanak tapasztalatuk Jkincséből ezen kérdésről VossAbban egyetértek elnök úrral hogy j ezen gyenge népecskékst rázzuk te nyakunkról, í minél előbb. Némelykor persze előfordul, hogy j egy gyenge népet emez vág].’ amazokból meg akarunk tartani. Akkor ilyen népeeskéket a törnie- j léktől hetenként ki kell tisztítani, mert ók maguk j azt nem teszik meg és ez nagyon szükséges, hogy ! a via*?, molyok be ne fészkelődjenefc és a népek az ezekkel való harcban el ne veszítsék bátorságukat. Igen azükeh is kell őket tartani, csak any- nyi lépet szabad nekik meghagyni, amennyit jól ellepnek, a háíuísó szalma-vagy nemeztakarókat be kell tenni és minden sark és rés betömendő a kaptárokat felülről is védenünk kell inelleg takaróval. hogy í meleg el ne távozzék. Ha szép, meleg időjárás van, akkor hígított, meleg mézet adunk nekik, ettől erőt és bátorságot kapnak, A röplyukat mindig szűkén kel) tartanunk, Mihelyt egy erős nép saját fejlődésére veszélytelenül érett Hasítást vagy fiatal méheket nélkülözhet, akkor ilyennel, felerősítjük a gyenge népeket. Ez egészen egyszerűen megy. Har akarunk, egy méhekkel ellepett íépet minden népnek befüggeszthetünk anélkül, hogy csak egyetlen egy inéhet is leszúrnának, Persze a királynőnek nem szabad rajta lenni, De egy tengődő felerősítése csak kivételes esetekben történhetik' Én tavasszal a világért sem gyengítek v-gy népet sem azért, hogy gyenge népeket felsegélyezzek. Ilyen érvágás épetiséggel helytelenség volna Elhibázott volna az is, ha két vagy három ilyen gyenge népecskét összedobnánk ezáltal csak egy túlságosan széthúzott költőfészket kapnánk, amelyben hiányzik az egység, a kapocs, a meleg és a hajtó erő. Én még egy középerős néphez is csak abban az esetben adok egy gyenge népet, ha királynője egészséges és erőteljes. A felerősítendő népnek olyan népesnek és szervezetileg olyan erősnek kell lenni, hogy az idegeneket magába vonzani, felszívni, szinte magában feldolgozni képes. Egy hozzáadás, amely az erőset erősiti, az gyengíti a gyengét. Itt tehát az az alaptétel áll: „Annak adunk, akinek van hogy bőségben ússzon* Tehát: az erős népek kapják a gyengéket. Az egyesítés korán tavasszal és ősszel igen egyszerű és könnyű: én az egyik népet egyszerűen a másikhoz függesztem vagy seprem. Itt egyáltalában nincsen veszély. Ha több fiasitas van a népekben és a népek öntudatosabbá lettek, akkor a következő alaptételek szerint járok el: 1. A beadandó népnek anyátlannak és hasítás nélkülinek kell lenni és ilyennek éreznie is kell magát, 2. mindakét négnek „jólakottnak és zavart- nak* kell lennie, 3. mindakét népnek ideje legyen arra, hogy saját szaguk egymással megkeveredjen és hogy lassan megbarátkozzanak egymással. így az egyesítés mindig sikerül. Ha az egyesítendő népek közül az egyik egy idő óta anyátlan már, akkor lakosából kiveAjánljiak lapunkat ismerőseinknek 1
