Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-03-10 / 10. szám
II. évfolyam. 10. szám. TI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 1918. márdus 10. Előfizetési ára fél évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb (— 40 mm.) szétesés egy-egy milli méter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 */« engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Tiszacsécse. Szaímármegye. Fosta: Tisza kór ód. — Szakkérdésekben d i j t a 1 a n tanácsadás. — Levélválaszt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. Aki haragszik, annak nincs igaza. Irta : Hartwiger Ágoston. Ha átlapozzuk méhészeti szaklapjainknak az utóbbi hónapokban megjelent példányait, azt látjuk, hogy azokban a várva- várt tanulságos szakcikkek helyét a cukor- etés kérdése körül kifejlődött éles vita foglalja el, mely sajnos, ma már annyira kiéleződött, a személyeskedés terére csapott át, hogy az erők oly sokat emlegetett egyesítéséről, a méhész társadalom összeforrasztásáról a megtörténtek után látszólag már alig lehet szó, remény. S e körülmény annál sajnálatosabb, mert ha a széttagolt méhésztársadaíom egyesítése mindenkor mindannyiunk legfontosabb törekvését képezte is, most különösen elsőrendű közös érdekünk az, mert a háború utáni időben sok nagy fontosságú kérdésünk vár elintézésre s ezek eredménye csakis akkor lehet kielégítő, ha a megszervezett méhésztársadalom s falanxként száll síkra érdekei megvédéséért. Tekintettel a felhozott körülményre, kérem tehát az érdekelt méhésztársakat s egyesületeket, hogy a nagy ügyhöz méltóan tegyenek le a személyes torzsalkodásokról, haragról s nyújtsanak egymásnak ismét baráti jobbot, mert hisz’ törekvéseik a hazai méhészet terjesztését és fejlesztését illetőleg azonosak és a megbocsátás — pláne mikor a nézeteltérést is csak az ügyszeretet szülte — a méhész legszebb, legnemesebb vonása. S a megbocsátás I nem is oly nehéz, mert a maguk szempontjából úgy a szegedi, mint a tordai vándorgyűlés szónokainak, ■ exponenseinek -igazuk van s csak a hozott határozatok értelmezése körül támadt félreértés volt a már-már elfajult vitatkozás okozója. A szegedi vándorgyűlésnek ugyanis az volt a célja, hogy az ország s különösen a nagy Alföld szép számmal egybe- sereglett méhészei, — kik közül igen soknak méhei az elmúlt év hideg, viránytalan tavasza és túlságosan aszályos nyara miatt téli élelmiszerkészletüket begyűjteni nem tudták s ebből kifolyólag a téien át vagy ; tavasszal éhínség elé néznek, — egységesen dokumentálják, hogy a méhek őszi s i illetve tavaszi szükségből való etetése fe- ; hát megmentése céljából cukorra égető szükségük van s jajszavuk a kormánynál meghallgatásra találjon. A szegedi gyűlést tehát a kényszer, a szükség hozta létre, hogy a méheiket megmenteni óhajtó méhészeknek ily ínséges- esztekdőkben hallatott vészkiáltása felsőbb helyre is eihailatszék s a jogosan elvárt segítség idejében megjöjjön. S a szegedieket e törekvésükért nem gáncs, hanem dicséret illeti, mert ínséges esztendők — miként a múlt bizonyítja Újítsuk ntea előfizetésünkett
