Méhészeti Hetilap, 1918. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1918-02-17 / 7. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 53-ik oldal. Az amerikai anyanevelés. Dadant után. (Fölytatás.) Ezt a fedelet a következő módon szerkesztem meg: Keretlécbő! keretet készítek ssgy, hogy a keretléc keskeny oldala fent illetőleg lent legyen. A keret belvilága olyan nagy, mint amilyen nagy az elzáró- iádika külsőleg! A ládikán kivül letolható. Keresztbe a kereten egy körülbelül 10 cm. széles deszkácskát szegezek a kerek 8 cm. széles etető nyílással valamint a fedéllel, amelyen dróttal kis fogantyút készítek. A mit a keresztdeszka a keretből el nem fed, azt a méhet át nem eresztő drótszövettel áthúzom. Magán a ládikán a fenék vagy az oldalak nagy részé drótszövetből áljon: az „üvöltő“ méhek sok meleget fejlesztenek. A ládika tulkicsiny sem legyen, illetőleg az abban levő méhek mennyisége nem tulnagy. —■ Helytelen volna azt gondolni, hogy egy népet learathatunk, néhány heti magára hagyás után talán esős időben is hirtelen minden további nélkül a nyáron át a feltétben Doolittle módszere szerint anyákat nevelhetünk. Nem ! A tenyész- népet szemmel kell tartani és serkentő etetéssel gondozni stb. különösen akkor ha a hordás teljesen cserben hagy. Nemcsak heréket, hanem heréfiasitást is bírjon, ami hevert fajtáknál sok esetben meg van. A következőkben Henri W. Brice „Anyanevelés“ cimü cikkének teljes fordítását adom, amely a Rciord 1898. évi augusztusi számában jelent meg: Három ut van, amelyen a királynőket nevelhetün: 1) Készítünk műanyasejteket és azok fenekére fiatal álcákat teszünk. Egy pálcára 9—12 ilyen sejtet teszünk, amely egy mézes vagy fiasitásos lépbe illik. 2) A népekből kifogjuk az öreg királynőket és a méheknek megengedjük azt hogy uj királynőket neveljenek, amit hordás idejében gyorsan megtesznek, mihely az álcák a négy napos kort elérték, azaz a pete lerakásának idejéből két nap eí telt. A műveletét végzőnek gondosan íépről- lépre kell mennie és leginkább eiőhaiadott anyabölcsöket el keil távolítania (nevezetesen a befedetteket,) csak azokat szabad meghagynia, amelyek a fiatal álcákat tar- talmazák. 3) A folyamat elvégzését teljesen a méhekre bizzuk. Utóbbi esetben olyan királynék lesznek felnevelve, amelyeket joggal feldolgo- i zók és félkirálynők sorába osztályozhatjuk. Az 1) alatti módszer szerint finom királynőket nevelhetünk, ha az álcáknak a müsejtekbe való átvitelénél kis gondossággal járunk el. De miután ezt a módszert az elmúl hét esztendő alatt gyakoroltam, meg vagyok győződve arról, hogy ez a feladat nem lesz mindig könnyűnek mondható, nevezetesen a czél elérésére szükséges különleges eszközökkel el nem vagyunk látva. Az ezen az utón való anyanevelésnél fontos kellék egy kis kunyhó vagy olyan tér, amelyben dolgozhatunk és amelyet mesterségesen körülbelül 80 Fak- renheit fokra (26—27 C fok) feimelegit- hetünk. (A 25 C fokos hőmérséklet) nyáron a szabadban sokszor előfordul, nevezetesen eső előtt. Magában a méhházban ez a hőmérséklet több óráig megmarad, ha kint süiyed is. Továbbá szükségünk van kipárnázott vagy kibéielt ládikára (kívánatos olyat, amelyet kimelegithetünk) és kellő nagyságú flanellzsákra, hogy a keretet a sejtekkel befogadja, ha a megmeíegitett dolgozóhelységből a méhkaptárba hozzuk. Sok részletet arról, hogyan nevelhetők a királynők ezen az utón, 1894. évben közöltem. Ha a kivitel helyes, akkor nem ismerek olyan királynőket, amelyek ezeket minőségben felülmúlják. De a tulajdonképen nehézség a.legtöbbnél akik ezt az eljárást próbálják, az a veszély, hogy az igen fiatal álcákat, amelyek feltétlenül szükségesek, hogy a legjobb eredményt elérjük, az álcázás műveletét megsértik. (Ez a veszély nem nagy. Meleg szoba csak hűvös időben szükséges. Számunkra a dolog azért kevésbé nehékzes, méheseink rendszerint lakásaink közelében vannak. Ha arról van szó, hogy sok királynőket terGyüjtsünk előfizetőket 1 IDEGEN ÍRÓK. Rovatvezető: Hutter Rezső.
