Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-18 / 7. szám

MÉHÉSZETI HETILAP 55-ik oldal. méhzugás töltötte meg a falut. Védekeztek mé- heink, szembeszálltak az ellenséggel, de ugylátszik nagy részük vagy a kábítás után, vagy a munka közben elmenekült; azt onnan következtetem, mi­vel elpusztulva fölötte kevés méhet találtam meg. A levél felemlíti az elpusztított 398 kaptár tulajdonosainak nevét, valamint azt is, hogy ezen­kívül még mintegy 300 paraszkasos törzs is ál­dozatul esett. Azt hisszük, hogy az ilyen szinte állatias bru- tálitáshoz kommentárt fűzni felesleges. Kérelem a méhészekhez. Tisztelettel ké­rem azon méhésztársakat, a kik eladó méhcsalá­dokkal rendelkeznek, szíveskedjenek a családok számát — a kas, kaptár megjelölésével — és az ela­dási árat velem sürgősen közölni. Esetleg azt tudatni, hol, milyen áron és hány családot lehetne venni ? Kolozsvár, Ferenc József-u. 81. sz. Méhésztársi üdvözlettel DONÁTH ALADÁR, XII. méhészeti kér. vezetője. Téli teendők. (Folytatás.) Minél népesebb és minél több élelemmel rendelkezik egy csálád, annál nagyobb arányok­ban kezdheti a fiasitást ha eléggé petézőképes anyával rendelkezik. Egy anya állítólag naponta 3000 petét is képes lerakni. Olyan helyen, hol kora tavasszal bő hordás kínálkozik a gyümölcsökből és repcéből, tagadhatatlanul az volna az ideális állapot, ha április 1-re már teljesen kifejlett családokkal ren­delkeznénk. Az én vidékem ilyen. Kísérleteztem is, hogy minként lehetne e méhcsaládot olyan kö­rülmények közé juttatni, hogy már január folya­mán a fiasitás teljesen kiterjeszthető legyen. Első gondom az volt, hogy a család fészke oly nagy legyen, hogy a petézéshez szükséges 63000 sejtet magában foglalja, számításaim alapján alkottam meg egy próba kaptárt, melybe 24 db 40-20 cm-es méietü lép volt behelyezhető csupán a fészekbe, igy a fészek belvilága minden irányban 40 cm. kiterjedésű kockát alkotott, melyben a telelő méh­csomó 40 cm. átmérőjű gömb alakot alkothatott s eme gömb alakban 63000 sejt található fel. Célt azonban nem értem. Dacára igazán monstrumnak nevezhető kaptáramnak, a család bizony nem fej­lődött ki a gyümölcs virágzásra, nem pedig azért, mert a fiasitási kedvet nem fokozza a családnak a kaptár bősége, hanem csupán a hordás, Ha a spekulativ etetést már januárban megkezdhetem volna, úgy fényes eredményt érek el, de mivel a spekulativ étetés mellett tisztuló kirepülésre alkal­mas meleg napokra is szükség van a milyenekre pedig januárban épen nem, februárban csak elvet­ve számíthatunk, igy kísérletem megbukott. Szük­ségesnek tartottam ezt azért e helyen felemlíteni, hogy kisérlettevő méhésztársaimat az etéren való hiábavaló munkától megóvjam. A téli időben bár a méhek nem sok dolgot adnak a méhésznek, mindazáltal a pihenésre most sincs idő. Legalkalmasabb a téli idő a viaszfőzésre. Nincs oly kicsiny méhészet, hol egy év fo­lyama alatt egy kis lép készletet össze ne Kerülne. Ezeknek a kiolvasztását tanácsos télen végezni. Viaszolvasztásra sok különféle viaszolvasztó készülékek vannak forgalomban. Hogy melyik a jobb, bajos megállapítani azért, mert tökéletes munkát egyedül csak a napviaszolvasztó végez, ezzel azonban a munka lassú, de meg nincs is minden nyáron olyan meleg, napfényes idő mit az utóbbi évek nyara bizonyít, hogy nagyobb készlet lépet alkalmunk lenne napviaszolvasztón kiolvasztani. Ezért kénytelenek vagyunk a téli viaszolvasztáshoz folyamodni. A viaszolvasztó készülékek közül jobbak azok a melyek préssel vannak ellátva, bár ezek sem végeznek kifogástalan munkát. Ne költsünk hát ilyenekre, hanem folyamodjunk egy egyszerűbb és olcsóbb viaszolvasztási módozathoz, mely kis- sebb méhészethen megfelelő. Az egész műveletnél két dologra van szükségünk, még pedig egy ci- nezett nagy bádog fazékia és egy ritka szövésű zsákra. Az edényt félig töltjük vízzel és a tűzhelyre tesszük. A zsákba belehelyezzük a sonkoly dara­bokat közé téve egy súlyos tárgyat is, pl. egy 5 kgrs sullyu terméskő darabot. Ezt az egész dol­got most bele tesszük az edénybe. Fontos dolog az, hogy a zsák ki ne lássék a vízből, sőt a fel­lett a viz 10-15 cm magasan álljon legalább is. Most megkezdjük a tüzelést s azt folytatjuk ad­dig, mig a viz nem forr, ha ezt elértük, a tüzelést beszüntethetjük. Természetesen ez alatt a zsákot egy fakanál segélyével sokszor meg kell forgatni az edényben. (Folytatása következik.) MÉHEK KÖZÖTT. Rovatvezető: SALAK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom