Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-14 / 41. szám
322-ik oldal MÉHÉSZETI HETILAP tét, mely 100 kaptárra van berendezve, de csak 20 család volt benne. A családok száma egy év alatt megkétszereződött, s az én ismerősöm még szépen pergetett is. Elcsodálkoztam a dolgon. Meglepett az én uj ismerősöm tudása, méhészi tájékozottsága. Soha azelőtt méhészettel nem foglalkozott, egyszerre 20 kaptárral kezdett a munkához és még is úgy dolgozik csinos méhessében, mintha már legalább 10 évi gyakorlata volna. Egy jó ismerősömet, egy régi gyakorlott méhészt, ki épen abban a kórházban volt betegen mint katona, a melyikben én tanfolyamot vezettem, elvittem egy alkalo- mal a nevezett méhészetbe, s ötét is meglepte a tulajdonos alapos méhészeti tudásai s az a határozottság, bátorság a mellyel méheit kezelte. Azt mondják talán egyesek, hogy ez lehetetlen. Nem úgy van. Az illető méhész Buray József kereskedő, lakik Debreczen Baross u. 1 sz. Mindezt pedig azért mondottam el, hogy lássák azok, a kik látni akarnák azt, hogy müveit ember kellő tanulás mellett képes nagyobb méhészetet is kezelni a nélkül, hogy paraszt kassal valaha lett volna ügye, de ehhez szellemi fogékonyság, testi ügyesség szükséges. A köznép nem rendelkezik sem kellő intelligenciával, sem kellő testi ügyességgel igy nem csodálkozhatunk rajta, ha a kaptárban tenyésztett méhtörzsét vagy agyon gondozza, vagy helytelen kezelési módszerével munkájában megakadályozza, s igy az mindenképen kevesebb hasznot ad néki, mint a parasztkas. Tanitsuk meg tehát elősször a köznépet a parasztkas legjövedelmezőbb kezelésére. Az értelmesebbeket oktassuk ki. az átmeneti ládika alkalmazására, majd ha aztán már az átmeneti ládika minden méhesben otthont talált, akkor térjünk át a kaptáros méhészetnek a köznép közötti meghonosítására. _________________________ Ta gadhatatlanul sok idő telik ebbe, mig idáig érkezünk, de elfogunk érkezni egykor. Mig ez az idő eljön, addig — az én hitem szerint — méhészeti oktatásunk is nagy átalakuláson megy át. A méhészeti kerületek száma megsokszorozódik. A tanítóképzőkben a méhészet rendes tantárgy lessz, hogy a kikerült tanítók az ő helységükben a méhészkedőket úgy elméletileg, mint gyakorlatilag képesek lesznek oktatni — vezetni. Ma még alig. vagyunk túl a kezdet kezdetén. — Ne idegenkedjünk tehát a parasztkas kezelésének tökéletesítésétől. Kérem hazai szakíróinkat, hogy ezt a területet is vegyék munka elé, ne engedjék elvadulni. Ebből fejlődött, ez volt alapja méhészetünknek, tegyük erőssé, szilárddá ezt az alapot, hogy azon tovább épülhessen a-magyar méhészet. Ne nézzük le azt az egyszerű méhlakást, a mely oly sok nagy méhészethez szolgáltatta eddig is, bizonyára szolgáltatni fogja ezután is a méhanyagot és a mely a köznép kezében mégis több hasznot ad, mint az „üveges kaszli“ a melyikkel babrálni is kell olykor olykor. Miveljük hát újra ezt a parlagon hagyott területet. A királynő. Irta : MÖLLER ALFRÉD. Sneider Ferencz Schwarzburgban kezdő méhész volt és testtel lélekkel méhein csíiggött. Különösen érdeklődött az újítások iránt. Telepén minden megvolt a miknek beszerzését erszénye megengedte. Néki voltak a legújabb rendszerit kaptárai, ő nála volt látható az első megpörgető. Egyszer csak — már meglehetősen régen, — egy fiatal barna hölgy vetődött Olaszországból Schwarz- burgba, a ki nagyon szép lévén, az urakra külöErtesitsiík mindenről a szerkesztőséget! TÁRCA
