Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-24 / 25. szám
a magyar méhészet nevében. Mért a mi diadalunk a magyar méhészeté is. Sajnos, hogy még mindég nem jutottunk ahnyira, hogy lapunk terjedelmét növelhessük, de ha továbbra is ilyen sürjen jönnek az uj előfizetők; mint eddig, úgy a jövő évben hisszük, hogy vágyunk teljesül. Addig is a mig ezt elérhetnénk, mint eddig, ezután is minden héten útnak indítjuk lapunkat, melyet Fedorocskó Gyula méhésztársunk már el is keresztelt „Kis Fürge“ nevet adván neki. Sajnos, hogy fürgeségében olykor a mai háborús posta akadályozza, de hát ez ellen nem tehetünk semmit. Majd ha leszáll a béke fehér galambja, helyre áll minden. Majd akkor nem fog elő fordulni az a bosszantó állapot, a melyet egyik előfizetőnk igy jellemzett: „Milyen lap a Méhészeti Hetilap“? Volt már heti, volt két heti és most éppen napilap lett. Tegnap kapom a 22-ik számot ma jön a 23-ik. “ íme igy valósítja meg a háborús posta azt, a miről még Méhész Jenő sem mer álmondni, megvalósítja a, napilapot, sajnos hogy csak egy alkalommal. Addig is, míg a béke áldott korszaka bekövetkezne, s szemvédő méhész véreink hazatérnének, hogy erősítsék növeljék táborunkat, kérjük az itthon lévő méhész- társainkat, hogy jóindulatú szeretetüket ne vonják meg tőlünk, Támogassanak bennünket. Tegyék erőssé lapunkat, hogy majd hazatérő méhészvéreinknek megtudjuk mutatni azt, hogy nem pihentük mi sem, hogy megfogyva bár, de mégis tudtunk alkotni olyat a háború alatt a milyet a békés időszak alig álmodott. Sz. Az időjelzés haszna. 1917. május 16. Cl.órus Iván. Kisérik-e figyelemmel méhész társaim Ludvig Ede mehésZtársunk havonként eddig leadott időjelzéseit ? ■ r,z azon való eligazodás és magára a méhé194-ík odai. MÉHÉSZETI HETILAP Méhek élelme a vonaton. Irta: SCHILLING A. A méheknek vonaton vdó szállítása < lyan dolog, hogy mint egy méhésztársam mondani szók- j ta : Aki ebben még el nem kontáikodott semmit, az eredményt sem tudhat felmutatni“. Igaz, saját kárunkon tanulunk. És épen a méheknek vasúti szállításánál a feladó legnagyobb ügyessége és elő- vigyázata mellett is történhetnek veszteségek, a nélkül, hogy az illető okozta volna azokat és mégis a feladót vonják a kárért felelősségre és neki kell azokért bűnhődni. Tőlem is egy népnek vonaton történt tönkremenésekor annak bizonyítását követelték, hogy a drótszövetes ráma tényleg a vasút egyik alkalmazóijának jelentésében lett e felerőssitve? Tehát az is szükséges, hogy legyen tanunk, a ki a vasútra való feladáskor fefü; vizsgál ja azt, hogy rendben van e minden, hogy tényleg, „élő méhek“ let ek e feladva,hogyha szelőző rács nak nincsen-'e valami hiánya. Ha a méhész az előírásoknak vágy modernül kifejezve az „etikettnek eleget nem teli, akkor a kárért ö a felelős, ha mindjárt masok okozták is a kart. Méhésztársamnak is bizonyára volt kellemetlen ügye, mert említette, hogy a vasutal tu! a rendjén sok baja vátit ÉOS^U! kéii ’állam! Rosz- szai ugvan nem akar, de rászedni Szeretné a vasutat.- És mi történt? Messze a Rajna mellett nagy méhészeti kiállítás volt, Barátom kitüntetést akart olt szerezni. Hogy két dijat is nyerhessen, gyorsan bejelentett egy méhcsaládod és pergetett mézet is. Fgy kitűnő anyával biró erős rajra volt szükség, mert csakis egy jó anyával rendelkező méh családnak lehet kiállításra való költőfészke. A kaptár újra lett festve sőt lakkozva is, hogy ünneplő ruhában állhasson társai közé. A kiállítás ideje gyorsan közeledett. A mézet Ajánljuk lapunkat ismarőseinknak ! TÁRCA
