Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-24 / 25. szám

a magyar méhészet nevében. Mért a mi diadalunk a magyar méhészeté is. Sajnos, hogy még mindég nem jutot­tunk ahnyira, hogy lapunk terjedelmét nö­velhessük, de ha továbbra is ilyen sürjen jönnek az uj előfizetők; mint eddig, úgy a jövő évben hisszük, hogy vágyunk teljesül. Addig is a mig ezt elérhetnénk, mint eddig, ezután is minden héten útnak in­dítjuk lapunkat, melyet Fedorocskó Gyula méhésztársunk már el is keresztelt „Kis Fürge“ nevet adván neki. Sajnos, hogy fürgeségében olykor a mai háborús posta akadályozza, de hát ez ellen nem tehetünk semmit. Majd ha le­száll a béke fehér galambja, helyre áll minden. Majd akkor nem fog elő fordulni az a bosszantó állapot, a melyet egyik előfizetőnk igy jellemzett: „Milyen lap a Méhészeti Hetilap“? Volt már heti, volt két heti és most éppen napilap lett. Tegnap kapom a 22-ik számot ma jön a 23-ik. “ íme igy valósítja meg a háborús posta azt, a miről még Méhész Jenő sem mer álmondni, megvalósítja a, napilapot, saj­nos hogy csak egy alkalommal. Addig is, míg a béke áldott korszaka bekövetkezne, s szemvédő méhész véreink hazatérnének, hogy erősítsék növeljék tá­borunkat, kérjük az itthon lévő méhész- társainkat, hogy jóindulatú szeretetüket ne vonják meg tőlünk, Támogassanak ben­nünket. Tegyék erőssé lapunkat, hogy majd hazatérő méhészvéreinknek megtudjuk mutatni azt, hogy nem pihentük mi sem, hogy megfogyva bár, de mégis tudtunk al­kotni olyat a háború alatt a milyet a bé­kés időszak alig álmodott. Sz. Az időjelzés haszna. 1917. május 16. Cl.órus Iván. Kisérik-e figyelemmel méhész társaim Lud­vig Ede mehésZtársunk havonként eddig leadott időjelzéseit ? ■ r,z azon való eligazodás és magára a méhé­194-ík odai. MÉHÉSZETI HETILAP Méhek élelme a vonaton. Irta: SCHILLING A. A méheknek vonaton vdó szállítása < lyan dolog, hogy mint egy méhésztársam mondani szók- j ta : Aki ebben még el nem kontáikodott semmit, az eredményt sem tudhat felmutatni“. Igaz, saját kárunkon tanulunk. És épen a méheknek vasúti szállításánál a feladó legnagyobb ügyessége és elő- vigyázata mellett is történhetnek veszteségek, a nélkül, hogy az illető okozta volna azokat és mé­gis a feladót vonják a kárért felelősségre és neki kell azokért bűnhődni. Tőlem is egy népnek vo­naton történt tönkremenésekor annak bizonyítását követelték, hogy a drótszövetes ráma tényleg a va­sút egyik alkalmazóijának jelentésében lett e fel­erőssitve? Tehát az is szükséges, hogy legyen ta­nunk, a ki a vasútra való feladáskor fefü; vizsgál ja azt, hogy rendben van e minden, hogy tényleg, „élő méhek“ let ek e feladva,hogyha szelőző rács nak nincsen-'e valami hiánya. Ha a méhész az előírásoknak vágy modernül kifejezve az „etikett­nek eleget nem teli, akkor a kárért ö a felelős, ha mindjárt masok okozták is a kart. Méhésztársamnak is bizonyára volt kelle­metlen ügye, mert említette, hogy a vasutal tu! a rendjén sok baja vátit ÉOS^U! kéii ’állam! Rosz- szai ugvan nem akar, de rászedni Szeretné a vas­utat.- És mi történt? Messze a Rajna mellett nagy méhészeti ki­állítás volt, Barátom kitüntetést akart olt szerezni. Hogy két dijat is nyerhessen, gyorsan bejelentett egy méhcsaládod és pergetett mézet is. Fgy kitűnő anyával biró erős rajra volt szük­ség, mert csakis egy jó anyával rendelkező méh családnak lehet kiállításra való költőfészke. A kap­tár újra lett festve sőt lakkozva is, hogy ünneplő ruhában állhasson társai közé. A kiállítás ideje gyorsan közeledett. A mézet Ajánljuk lapunkat ismarőseinknak ! TÁRCA

Next

/
Oldalképek
Tartalom