Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-01 / 13. szám
MÉHÉSZETI HETILAP nektár gyorsan sűrűbb mézzé változik. A besűrítés rövid idő alatt történik meg, meri a méhek egyetlen éjjelen át 1 V2 liter vizet képesek pára alakban a kijárón át kihajtani. A nektárnak mézzé való átalakítása közben az vegyileg csak kevés változást szenved, leginkább csak fölösleges víztartalmát veszíti el. A nektárnak lenyelése és a sejtekbe való kiürítése közben a fejmirigyek váladékával érintkezik és azzal összekeveredik, mert a fejmirigyek a nyelőcsőbe tarkollanak. Ezen váladék fehérjenemü alkatrészeket tartalmaz, a melyek legfeljebb az esetleg jelenlevő nádcukornak kis részét invertálják, de más változást nem idéznek elő. A mézhólyagban a nektár épen semmi változást nem szenved, mert az belül khitin hártyával van kibélelve. A középbélből pedig a szeleptölcsér különös szerkezete folytán semmi sem juthat a mézhólyagba. A mézben még hangyasav keletkezik, a melyet nem a méhek fecskendeznek a mézbe, a mint régebben hitték, hanem a mely a cukor oxidációjából keletkezik, mint azt Reidenbach legújabban kétségtelenül bebizonyította. Tehát a méz vegyi tulajdonságai nem igen különböznek a nektár vegyi tulajdonságaitól. Egyébb tulajdonságoknál a helyzet ugyanaz. A tudósok bebizonyították, hogy az a méz, a mely a kaptárban gyorsan kikristályosodik, nektár alakjában ugyanazon tulajdonsággal bir. A nektár és méz természettani tulajdonságai szintén egyezőek. Olyan mézek, melyek a poláro; fénysikját balra csavaró nektárból származtak, mézalakjukban ezt a tulajdonságukat megtartják. Viszont az olyan mézek, melyek a poláros fénysikját jobbra csavaró anyagokból származtak — mint a mézharmat, vagyis levéltetvek után begyűjtött méz cukros méz — ezt a sajátságot is megtartják méz alakjukban. Ezek alapján tehát azt látjuk, hogy a mézelő méh tulajdonképpen nem készíti a mézet, hanem inkább csak összegyűjti azt, mert a behordott édes anyagok a mézben lényeges változást j nem szenvednek. Linné a mézelő méhet 1758-ban Apis melli- ferának nevezte el, a mi annyit tesz, mint mézbehordó. De három évvel később Apis mellifica névvel jelölte meg azt, a mi pedig mézkészitőt jelent, fentiek szerint bizony az eredeti elnevezés volt a helyesebb, épen ezért nektár helyett mézet is mondhatunk. Tehát ha itt-ott azt olvassuk, hogy az átvett méz nagyon hig volt és a szokványos mennyiségnél nagyobb arányban volt jelen a nádcukor, mert a nektárban levő nádcukor nem ment át kel99-ik oldal. lő invertáláson, természetes é-> valódi virágméz lehet-e az? Ha a begyűjtött mézet hamarosan kipergetjük, akkor az bizony hig. De ez magában véve nem baj és ez a mézre nézve semmiféle hátránnyal sincs, ha a mézet a mézeskamrában helyesen kezeljük. Erre nézve már vannak tapasztalataim. Ha tehát a méz hig, ebből még nem lehet következtetni arra, hogy az hamisított méz volna. De ha a hig mézben sok nádcukor fordul elő, az már sokat ad a gyanúra, mert a mint fentebb láttuk, a nektár cukra főleg invertcukorból áll. A méhek különben is a nádcukornak csak kis részét képesek invertálni. Az igaz, hogy a levéltetvek után begyűjtött méz a rendesnél több nádcukrot tartalmaz, de ez a méz nem hig, hanem sürü és nyúlós. Ha tehát azt olvassuk, hogy valamely méz nagyon hig, és azonfelül sok nádcukrot tartalmaz, ez annak a jele, hogy az illető méhész, a kinek ilyen méze van, vagy szükségből túlsók nádcukrot etetett úgy, hogy a méhek azt fel nem használhatták és igy a pergetőbe is jutott belőle, vagy pedig abból a szándékból etetett fel sok nádcukrot, hogy ezáltal méztermését fokozza. Ez pedig nem más, mint mézhamisitás. Egy egyszerű etető-itató készülékről. Irta: Chorus Iván. Ismerek méhészeket, a kik az eieteíés-ita- tásnak nem hivei, etetésre lépes mézet használnak és ajánlanak, itatást pedig nem végeznek. Helyes ez az esetben, ha, lépes mézünk van, ha itatásra szükség nincs. Nincs azonban minden méhes boldog vidéken, sőt boldog vidék is néha-napján a rossz időjárás miatt nagyot vészit a boldogságból, s ilyenkor jó az etetés itatásra gondolni. A legboldogabb vidéknek sincs a rossz időjárás esetén lépesméze, és ha nem etetünk, családjaink éhen vesznek. Sok éven át jó magam is vesződtem az etetés nehézségeivel, s az eddig ajánlott módokat végigpróbáltam kisebb-nagyobb veszedelemmel. Végül összeállítottam az önműködő etető- itatómat, a melyet a következőkben ismertetem. Készítek vékony deszkából egy dobozt, melynek feneke nincs és az egyik oldala üveg lap, vagy üveg betétes. A doboz tetején egy lyukat fúrok, még pedig olyan nagyot, hogy azon egy 3-5 .de- cis üveg palack nyaka beférjen, s a dobozba bele é
