Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-25 / 12. szám
90-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP guk körül s lássák be végre, hogy az olcsó is lehet jó.. Hogy valóban lehet, azt ékesen bizonyítja két hires magyar méhész méhészete is, az Ambrózyé és Sőtér Kálmáné. Mig köztünk éltek, világítottak, nem vettük észre őket és most szemeinket dörzsölve úgy látszik, hogy álmodtunk szépet, gyönyörűt, kenyérrel, mint az éhes cigány, csak az a baj, hogy felébredtünk éhesen s most magunknak kell a kenyér után nézni. Hiába! Ha nem igy volna, nem volnánk igazi magyarok! Ne bántsátok egymást testvérek vagytok! Irta: Fedorocskó Gyula. Nem ülhet diadalt az igazság, mert mindég akadnak kerékkötők, kik a maguk vélt igazukhoz makacsul ragaszkodnak írja'Sipos méhésztárs Ur! „És bővebben taglalja Balogh Bálint és Chorus ur által leadott állításokat s mikor befejezi cikkét e kellemes köszöntéssel: Béke velünk! Önkéntelen eszembe jut a következő anekdotta — Egy jó liumoru „paraszt“ elindul a vásárra az első korcsma közelében taláikózik egy komájával annak rendje módja szerint köszönnek egymásnak s kérdik egymástól, volt már früstök ? még nem feleli amaz.— Akkor jöjjön komám igyunk egy pohár kis üstit! — Nem leszek elrontója feleli amaz és betérnek csak úgy mutyiba ingen belül öntenek 1 — 1 dl. törköly kis üstit — aztán mint a kik jól végezték dolgukat mentek a vásár felé, ki érvén vásárt csaptak, vásár után betérlek a vásári. — „Csak cseppenkért“ ez. csárdába, ismét be öntöttek 1 — 1 deczi „seprű“ kis üstit. Aztán ki ki a maga utján megy hazafelé, — a mi parasztunk útközben találkozik egy régi ismerősével, ennek örömére, mivel épen a „Hó meg álj“ cimü csárdához értek, be tériek, kissé falatozván elkezdtek „borozgatni“! Borozgatás után a mi parasztunk '■ indul haza fele de bizony kissé őt megverte a jobb keze, elér egy ügyvédnek ablaka alá ott megál- ván neki támaszkodik a falnak, következő képpen beszélget magában : — Ne bántsátok egymást testvérek vagytok egyezzetek ki s nekem is jobb lesz — mert nyugodtan haladhatok célom felé" ! — E beszélgetést meghallván az ügyvéd ki küldi szobalányát mondván hívja be azt az embert, annak I bizony valamelyes nagy baja lehet. —A lány ki- j menvén sz-’p szóval be is hívja a mi parasztun; kát, leültette egy fotelbe az irodában; — belép: vén az ügyvéd, oda megy a jónak gondolt parasztA műrajkeszités Alfonzus Alajostól. A Méhészeti Hetilap számára németből fordította: Hutter Rezső. Eladás céljából való rajképzés. (Folytatás.) Sok méhész méhketeskedelemmel foglalkozik, méhrajokat adnak el. De a rajok nem mindig kívánságunk szerint esnek és a méhésznek azért mesterséges utón magának kell rajokat eladásra előállítani. Ezen célra készítsünk összesöpört műfajokat. A királynőt fogjuk ki, zárjuk azt anya zárkába, és erőtsitsük meg azt a szállitóládán. A szállitóládát állítsuk mérlegre és azon törzs fiasitásos lépeiről, amelynek a mürajt szállítania kell annyi méhet söpörjünk be, míg az előirt súlyt elértük. Azután a’ szállitóláda elzárható és a raj elküldhető. Természetesen a méhésznek az elküldésre kész lajnak élelemmel és vízzel való állátásáról meg*nem szabad feledkeznie, hogy az szállítás közben hiányt ne szenvedjen, vagy talán tönkre is menjen. Az anyatörzset, amely a söpört műrajt adta, magától értlietőleg megfelelő kezelésben kell részesíteni hogy minél előbb termékeny anyának a birtokába jusson. A rajok szétküldése. Ha a méhész méheinek feleslegét műrajké- szitésre felhasználja, akkor azokat vagy saját telepén felállíthatja vagy eladhatja. Megfelelő hirdetés a méhészeti lapokban mindig a kellő számú vevőt hozza, mert a méhtenyésztés barátai inég mindég szaporodnak. A rajok szétküldésére gyalulatlan, vékony deszkából való ládikákat használunk melyeknek belső nagysága a telepünkön alkalmazott keretek nagyságával egyenlő. A láda minden oldalán 8-10 IDEGEN ÍRÓK.
