Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
84-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP anyátlanná vált család mig álanyássá nem vált, a beadott fiasitásos kereten anyát nevel, s megteszi ezt kora tavasszal is, a mikor még a családnál egyetlen fiatal méh sincs. j Ugyancsak köztudomású dolog az is, hogy a koratavaszi fiasitás táplálását vén méhek végzik. A mindeneknek alkotója tökéletlent nem alkotott. Ha az öreg méhek nem volnának tökéletesen alkalmasak a fiasitás táplálására, úgy a hasítást nem szüntetné be teljesen a méhcsalád télen, csakis talán korlátozná. Ha az öreg méhek , nem képesek teljesen megfelelöleg táplálni a hasítást, akkor azokból kevésbbé fejlett méhek fejlődhetnek. Ha ez igy lenne, úgy a tavaszi első nemzedék fejletlenebb lenne, s igy belátható időn belül a méh teljesen kipusztulna. Ámde a mikor az öreg méhek képesek a- nyát is nevelni, tehát különlegesen finom táppépet készíteni, mi okon kételkednénk abban, hogy a dolgozók neveléséhez szükséges durvább anyagot képesek előállítani. Igenis határozottan állítom, hogy az öreg méhek is képesek előállítani a táppépet, s képesek dajkálni a fiasitást. Hát az anyanevelést? Itt is határozottan kimondhatjuk az „igent“-1. Az, hogy egyszer egyszer satnya anyát nevelnek, vagy hogy az anya hibás, kicsi, gyenge, rövid él- letü és gyenge petéző képességű, nem eshetik nagy sulylyal a mérlegbe, mert hiszen elő fordul ez a fiatalméhek által nevelt anyáknál is. építményen esetleg még csüngő méhek kiessenek. Jó ha a kasokat széna vagy szalmaalátétre vagy a puha gyepre ütögetjük egyrészt azért, hogy az ütések erejét leszállítsuk, másrészt azért, hogy a kast és viaszépitményt a károsodástól megóvjuk. A kidobolásnál arra vigyázzunk, hogy a lépek széleire és nem azok oldalaira kopogjunk, hogy a lépépitmény össze ne törjön. A kasok leütögetése után a kapcsokat és a kendőt eltávolítjuk és a kidobóit kast oldalra a kidobolt rajt pedig előbbi álló helyére állítjuk, hogy a röpméhek a műrajhoz húzódjanak. A kidobolt kas, ha további rajokat el akarunk érni egy erős törzszsel helyet cserél és 16 nap múlva erős utórajt ad, ellenkező esetben a kidobolt kas rendes állóhelyét megtartja, mig a kidobolt raj uj helyet kap. Magától érthetőleg előnyös, ha a kidobolt törzset gyorsan királynőhöz segítjük megint vagy anyabölcső vagy fiatal megtermékenyített anyának a beadása által. Ha a kidebolás alkalmával a királynőt meg akarjuk fogni akkor azt a kasok szétszedésekor könnyen megtalálhatjuk, mert a méhek a kasban szétosiolnak. Olykor megtörténik, hogy a királynő nincsen a A dolgozó méheken kívül részt vesznek a fiasitás ápolásban a herék is azáltal, h gy a fias lépeken ülvén, melegítik azokat. Természetes dolog, hogy a herék eme munkáját a dolgozó méhek is kifogástalanul képesek elvégezni. Határozott véleményem szerint teljes meggyőződéssel állítom, hogy a vén méhek is képesek a fiasitást teljesen kifogástalanul táplálni, s ebben a tekintetben legfeljebb csak ali* megkülönböztethető csekély mértékben állanak a fiatal méhek mögött, ha ugyan állanak. Ezek után felvetődik a kérdés; miért ajánlják tehát a legnevesebb szakírók is, hogy a mürajkészités alkalmával a fiatal méhekkel neveltessük az anyát ? Ennek is megvan az alapja, mely abban keresendő, hogy a kijáró méhekből készített műraj egyedei öregek túlnyomó részben, s igy mire ezek anyát nevelnek, az anya megpárzik és fiasit, s a hasításból dolgozó méhek kelnek ki, oly hosszú idő telik el, hogy a vén méhek túlnyomó része elhull, a család elnéptelenedik. Mivel pedig az anya az első évben csak kis mértékben képes a peterakás kívánalmainak megfelelni, az ilyen család ha csak érett fiasitással nem segítjük, tetelő képessé alig. fejlődhetik. Hogy nevesebb méhészeink sem kételkednek az elmondottakban, bizonyítja amaz Útmutatásuk, a midőn a fajtenyésztéssel foglalkozó méhészeknek azt ajánlják, hogy a fajanyákat kora tavasszal a herék megjelenése előtt neveljék, s azokat alakidebolt rajban, a kidobolás munkáját azért meg kell ismételni, épen úgy akkor is, ha a méhek csak egy része hagyta el a kast. Utóbbi esetben a. kast a kidobolt méhekkel oldalt állítjuk és egyelőre bekötjük azt, hogy egy más üres kassal a műveletet újra megkezdjük. Egyes méhészek a szalmakasok kidobolásánál fadarabokat használnak, de ilyenek alkalmazása nem ajánlatos, mert közel az a veszély, hogy a viszaépitmény összetörik és azok által a kas falai is kárt szenvednek. A kidobolt rajok további kezelése ugyanaz, mint a többi műraj kezelése. A lüneburgi hangaméhészek a kidobolás megkezdése előtt szecskát szórnak a lép- utcákba, ez a kidobolás alatt a méhekre esik, azokat ezáltal nyugtalanítja és az építmény gyors elhagyására készteti őket. (Folytatása következik.)
