Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-11 / 10. szám
76-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP I de meddig? Az alsó kijárás kaptárban a meddig a zárt térség megengedi s csak lassú kiegyenlítődés után távozik el, de miután egyfelől folytonosan van kilehelt, elhasznált levegő, az alsókijárás kaptár légköre folytonosan elhasznált levegővel van keverve. A felső kijárón ellenben a rossz levegő elillan. Hogy ez nem megy fel a csillagokig — engedje meg Sipos ur — ezt én is tudom, az sem ismeretlen előttem, hogy a kiegyenlítődés hamarosan megtörténik, de viszont nem fogja Sipos ur se nekem, se egyetlen gondolkedni tudó méhésznek bebeszélni, hogy ez a hőkiegyenlités a méh- fészektől a felső kijáróig terjedő 10—15 cm. és rövtd utón megtörténik. A méz és vízzel való össze hasonlítás is nagyon sántít. A méz fajsuja 14, a vizé egy. A levegő fajsulya 1, a kilehelt levegőé kb. L022. Az arányok egymásmellé állítva 1: L4; 1: 1022 ez pedig egy kis külömbség. Sipos ur a.mézet nem tudja annyira hevíteni, hogy a víznél könnyebb legyen. Ez a hasonlat tehát felületes, erőszakolt s a megtévesztésre van szánva. Más kísérletet ajánlok Sipos urnák, Csináljon borszeszbői és vízből olyan keveréket, hogy a hideg viasz még leszálljon benne. Öntsön bele forró viaszt s meg fogja látni, hogy az a felszínen fog úszni. Azután vegye elő az óráját s olvassa türelmesen a perceket, hogy menynyi idő szükséges a kiegyenlítődéshez. Azon tanácsomat, hogy a keskeny kaptára- kat ne lássuk el felső kijáróval, a gyakorlatból felmerült sok panasz alapján írtam, mert nem egy méhésztárs irta már, hogy a felső kijárás keskeny kaptárban elfogyott télen a mézkoszoru s bár alól méz volt, a méhek éhen vesztek el, mert lefelé nem hajlandók menni. Ezen a bajon Sipos ur a „betelelés“-sel vél segíteni. Százat mernék egy ellen tenni, hogy ezt soha sem próbálta felsőnyilásu keskeny kaptárban. Mint öreg tapasztalt méhésznek tudnia kellene, hogy a méhcsalád mindenkor a kijáró közelében alkotja meg a fészkét s ennél a műveletnél többet veszítenénk a vámnál mint a mennyit a révnél nyernénk. Végül a Kardos-féle kísérletre csak azt jegyzem meg, hogy közel 200 méhcsaládom van felső kijárós kaptárban a kaptárak elejét minden nap végig járom, de soha sem tapasztaltam azt, a mit Kardos ur állít. De ha alapul elfogadnánk is Kardos ur kísérletét, ez akkor sem bizonyít semmit a felső kijáró ellen, mert az derül ki belőle, hogy ebből a szempontból Ítélve is, a felső kijáró legalább olyan jó mint az alsó. Sipos ur azt írja cikke elején, hogy „a vitatkozásoknak nem vagyok ellensége. Nem vagyok pedig azért, mert megvagyok győződve arról, hogy az igazságot csakis a vitatkozások szűrő rostáján áteresztve kaphatjuk meg tiszta állapotban. Cikkét pedig ezzel végzi: „Csak arra kérem méhész társaimat Írjanak olyan cikket, melyet támadni nem lehet. „Ne pedig olyan dolgokat, melyben önmagukat cáfolgatják“ Az összerepült müraj uj állóhelyet kap, mialatt a most méhüres, lesöpört anyakaptár régi állóhelyén megmarad. A röpméhek nem maradnak meg a műrajnál, hanem visszarepülnek a régi anyakaptárra, amely most az összes fiasitást az anya nélkül kapja. Két nap múlva a lesöpört anyatörzs érett anyabölcsőt vagy egy anyanevelö kaptárból fiatal megtermékenyített királynőt kap. A fiasitásból nemsokára sok fiatal méh kell ki úgy, hogy az anyatörzs rövid idő múlva megint fel van erősítve. Az összesöpört müraj néhány nap múlva röpülését erőteljesen meg fogja kezdeni. Minthogy az összesöpört műraj kizárólag fiatal méhekből áll, azért az szívesebben is épit, mint az összeröpült mürajok amelyek legnagyobbrészt öreg méhekből állanak. Az összesöpört műrajnak már 24 óra múlva élelmet lehet adni és különösen rossz hordáskor erősen kell azt etetni. Néhány nap múlva már az összesöpört műrajt is fiasitásos lépekkel kiadósán fel lehet erősíteni. Az összesöpört vagy összerepült műrajok későbbi kezelése egyenlő a természetes rajok kezelésével, amelyek a nekik adott teret már ki is építették. A költőteret csak egész mülépekkel bővítsük. Lépkezdetnek az alkalmazása a költőtérben hereépitményt vonna maga után, mialatt egész mülépekhez az alkalmazása az építési kedvet és a szorgalmat felkelti és másrészt a fiasitási tér számára szép dolgozásu építményt érünk el. — Ha a hordás szünetel, a mürajokat magától érthetőleg szorgalmasan etetni kell. Valamelyes takarékossági és kiméleti okoknak nincsen helyük, már Erenfels báró, a régi iskola legnagyobb praktikusa, azt mondta: „Akkor kapjuk mézünkért a legmagasabb árt, ha azt hordásnélküli időben rajainkkal feletetjük. (Folytatása következik.) Minden vérbeli méhész járatja a „Méhészeti Hetilapot“, mert ez az egyetlen és legtartalmasabb hetilap.
