Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-11 / 10. szám
L MÉHÉSZETI HETILAP 75-ik oldal. Még egy pár szó a kijáró kérdéshez. Irta: Balogh Bálint a Nyimne titkára. Chóius ur válaszára feleltem ugyan már, mi- u‘án azonban közben Sipos István ur is bele szólt a vitába, kénytelen vagyok pótlólag még néhány megjegyzést tenni, dacára annak, hogy Sipos ur nem annyira a dolog érdeméhez szólt hozzá, mint inkább a cikkemben foglalt állítólagos ellentmondásokra tartott hajtó vadászatot. A hangyasavra vonatkozó fejtegetéseimre azt írja Sipos ur, hogy ebben a kérdésben felesleges cáfolgatnia, mert önmagamat cáfoltam meg. Hát igy minden esetre kényelmesebb Sipos ur szempontjából, az bizonyos. Én azt állítottam s ezen a nézeten vagyok ma is, hogy mivel a hangyasav úgy a felső mint az alsó kijárós kaptárban termett mézben feltálalható, még ha elpárolog is, nem baj. Ezzel nem mondtam azt, hogy a hangyasav — mely egyébként folyékony test, de mint ilyen természetesen párolog — szükségtelen. Arról azonban, hogy miképen kerül ez a mézbe, ma is a legnagyobb bizonytalanságban vagyunk. Sajó egyetemi tanár szerint részben a fulánkkal, részben a szájukkal teszik bele a méhek, Schönfeld szerint a nyármirigyekből kerül a mézbe. Reidenbach szerint a bepetézett lépekben keletkezik. A mint láthatjuk, a kutatással foglalkozó természettudások nem értenek egyet abban, hogy miként jut a hangyasav a mézbe, azt azonban egyik sem mondja, hogy a levegőből veszi fel. Sőtér ugyan ezt sem tartja valószínűtlennek, de nagyon tartózkodóan ir e kérdésről. A hangyasav szükséges a mézben, de a fent idézett — természettudósok kutatásai szerint — ha egyetértésre nem is jutottak, bizonyosnak látszik, hogy nem a levegőbőt kerül bele s igy, a hangyasav párák, — ha elillannak is a felső kijárón — biz ez nem baj. Ha Sipos ur ezt a részét is aposztrofálta volna fejtegetésimnek, mindjárt kiderült volna, hogy itt nincs ellentmondás. A kilehelt levegőre pedig a következőket tartom szükségesnek megjegyezni. Chórus ur azt állította, hogy a méhek széndioxidot lehetnek ki s az nehezebb lévén a levegőnél, le száll. Hogy a tiszta s a levegővel egyenlő hőmérsékletű széndioxid az ür alján foglal helyet, ez régi igazság. Tapasztaljuk a bor erjedésénél is. A tévedés csak ott van, hogy a méhek nem tiszta széndioxidot lehelnek ki, a mint Sipos ur — nagyon helyesen — ismételt is a cikkemből, — ha — nem levegővel kevert széndioxidot, a széndioxid tartalom azonban csak 126 egyötödrésze a levegő oxigén tartalmának vagyis 44 százalék mig 16.04 százalék mint oxigén távozik. Hogy ez az elhasznált levegő csekély hő különbözet mellett is könnyebb a levegőnél, ez kézenfekvő, s természetes, hogy fölfelé törekszik, legegyszerűbb és legkeveltebb faja. Igen egyszerű és praktikus. Az összesöpört müraj készítése. Az összesöpört müraj befogadására szolgáló mobil kaptár pontosan úgy lesz előkészítve, mint korában leírtuk. Az anyatörzs, amelynek a műrajt adni kell, szét lesz szedve és azt a lépet, amelyben a királynő van, az összas rajta ülő méhekkel együtt az üres lakásba állítjuk. Az összes méhekkel fedett lépeket a lépbakra tesszük, ezen nyugtalanitás következtében a méhek a nyitott mézes sejteknek nekiesnek és teleszivják magukat mézzel és a mürajjal is igy legyen, amely a természetes rajhoz lehetőleg hasonló legyen. Azután a kaptár összes méhei, úgy azok, amelyek a lé- peken ülnek, mint ‘azok is amelyek a kaptárfalakon a födődeszkákon stb. vannak, le lesznek söpörve és az uj kaptárba hozzuk azokat. Ha a müraj befogadására való kaptár felülről vagy alulról kezelhető, akkor a méheket könnyűszerrel abba egyenesen besöpörhetjük, de az oldalról kezelhető, akkor legjobb a méheket üres ládába vagy szalmakasba söpörni és utóbb az uj lakásba be engedjük szaladni őket. A lesöpört lépek most viszavándorolnak az anyakaptárba, ameiybe ugyanazon sorrendben beállítjuk, amilyenben a kaptárban azelőtt voltak. Az összesöpört műraj előállításánál nem feltétlenül szükséges, hogy a királynőt előbb megkeressük és kifogjuk. Némi gyakorlattal biró méhész nagyon könynyen fog összesöpört morajokat előállítani tudni anélkül, hogy a királynőt az anyatörzsből ki kellene fognia, csak a lesöprésnél szigorúan arra kell ügyelni, hogy az anyatörzs összes méhei az uj kaptárba jussanak és hogy méhek a földre essenek és ott tönkremenjenek. A királynő véletlenül az anyatörzsben visszamaradhat vagy a földre eshet és ott összetiporhatjuk, azért a méhek lesöprésénél nagy elővigyázatot kell tanúsítani. Maga a lesöprés legjobban egy erőteljes tollol, a gólya, a túzok vagy a páva egy evező tollával történik kevésbé jó szolgálatot tesz a ludtall. Egy egész ludszárnyat nem jó használni a lesöprésre, a méhek megmérgesednek és az eljáró méhészt gyakran megszurják. Ellenben ruganyos méhész- kefe a méhésznek egészen jó szolgálatot tesz.
