Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
54-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP szerű teendőket. Felőleti a méhészkedés lényeges pontjait s kezdők részére nélkülözhetetlen útmutató gyakorlatok számára hasznos emlékeztető és feljegyzési zsebkönyvecske. A szerkesztők munkáját Gál Imre, Nemes Győző, Donáth Aladár neves szak embereink munkái egészítik ki. Képekben, megfelelő szövegkisérlettel mutatja be Boczonádi 42-es kaptárát és napviasz olvasztóját ; az Erdélyrészi Méhész-Egyesület műhelyét az iskola és kis gazda méhest. Táblázatos kimutatásban tájékoztat a méhek- re, valamint a méhlSkásokra és méhészetre vonatkozó összes tudnivalókról. Felöleli a mézelő növények, állami méhészeti intézmények, szakoktatás és törvényes intézkedések ismertetését. Kiterjeszti figyelmét az uj postai és bélyeg illetéki díjszabásra s más, a méhészet körébe vágó hasznos tudnivalókra. Hinni merjük, hogy e kis könyv hasznos szolgálatot tesz a magyar méhészeknek és megfogja nyerni a magyar méhész társadalom osztatlan tetszését és párfogását. Ára 1 kor. 50 fillér. Az Erdélyrészi Méhész- Egyesület tagjainak 1 korona. Megrendelhető a „Méhészeti Közlöny“ szerkesztősége utján (Kolozsvár Pap-u. 6 sz.) Az alkalom befolyása az anya petézőképességére. A nagyméretű kaptárak föltünése óta, már elég alkalom nyílt a tapasztalat szerzésére is. Ügy látszik a nagy kaptáros méhész kedélye is el-el bérül néha néha. Amióta figyelem a nagy mérétü kaptárokkal elérhető eredményeket — több panaszt hallottam az elányátlanodásra vonatkozóan. Ugye bár — a kis kaptár gyakorta rajzik— s igy az anya is hamarabb s többször pusztulhat el, mint á nem rajzó nagy kaptárban. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a nagy kaptárban sem ritkább ha ugyan nem gyakoribb az elaftyátlanodás. Ugyanezt a kis kaptárnál ismert oknak tartjuk, és pedig majdnem kizárólagos oknak — az anyák gyakori kivonulása alkalmával előálló eshetőséget az elpusztulásra — mig ezen okokat a nagy kaptárok anyásra általában vonatkoztatni, nem lehet, különösen nem a nem rajzó családok anyásra. Mi lehet tehát az ok mégis ami a nagy- kaptárak elanyátlanodását okozza vagy okozhatja ? Egyelőre bizonyossággal nem állíthatom, hanem csak következtetni lehet, hogy a nagy kaptárok elanyátlanodásának legvalószínűbb oka az anya kimerültsége a petézésben. Ha az anya elpusztulást a gyakran rajzó kiskaptároknál az anya kirepülése okozza — ezen ok nem jöhet szóba a nem rajzó nagy kaptároknál is, ha ezek mégis meganyátlanodnak — nem gondolhatunk másra, mint az anya kimerülésére. A valószínűség legalább emellett a körülmény mellett szól. Lehetséges azonban, hogy a nagy kaptárokban fejlődött anya petézőképessége idővel fokozódni fog, s csak most ez átmeneti időben nem bírja még a túl bő petézést. Azt is tudjuk, hogy a tulbő szaporodásnak a nyomában igen sokszor megcsökkent termelési képesség jár. Ez a körülmény játszhat közre a nagy kaptárak gyakori meganyátlanodássnál is. Vizkelet. Uhlárik Sándor. Különfélék. % _ Ol áh vandalizmus, lfj. Józsa Sándor gyer- gyóditrói tanító egy levélben ecseteli az oláhoknak az erdélyi méhészetekben elkövetett pusztításait----Egy szemtanú elbeszélése szerint a 3 cs oportban elhelyezett méh családainkat meg rohanták az oláh katonák, szét hordották kertünk különböző részeibe és felnyitva a kaptárak ajtait, az otthon hagyott saját fehérneműnkkel, ruhánkkal, párnáinkkal lefüstölték mind egy szálig. Ez évben Gyergyóban kitűnő mézelés volt, kaptáraink tele voltak mézzel. Legtöbb kaptár 4-6 soros volt, utóbbi 2 éve alakítva át. Én csupán a széthordozott kaptárak egy részét találtam meg üresen, de már ajtójuk, kereteik elégetve, tüzelésre felhasználva. Mivel nappal végezték e műtétet, iszonyú
