Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
52-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP azután is csak kedvetlenül röppen el, alapos a gyanú, hogy a család valamelyes bajban van. — Ezt — lehetőleg mielőbb meg kell vizsgálni — válasszunk oly helyet tehát, a honnét az összes kaptárainkat áttekinthetjük pl. oldalt a méhes mellett, — és vegyük szemügyre azokat: oly kaptárokkal, melyekből élénken röpködnek a méhek, ne sokat törődjünk. Nagyobb figyelmet kívánnak azok, melyekből csak egyesével szálloganak, vagy nem is indulnak és lakásukat nem takarítják szorgalmasan, mert ezek vagy éhséget szenvednek, vagy gyengék, vagy akadályozva vannak a kiröp- penésben — esetleg anyátlanok. És mivel az anyátlanság a törzs megsemmisüléséhez vezet, itt áttárek pár megjegyzésre, mit figyeljen meg a vizsgálatot tartó méhész a kaptár belső megtekintésénél. A kaptár ajtaját óvatosan megnyitván, koppantsa meg az ablakot és ha nem egy gyorsan fel-felpezsdülő morajt hallunk, hanem vontatott, siránkozó hangot és a család nyugtalan — a kaptárt fölnyitván, a méhek el vannak széledve a lépeken, mintha csak az anyát keresnék, sőt a nyugtalanság fokozódik, ha anyanevelésre alkalmas fiasitás vagy pete nincsen a kaptárban. Ez esetben is készítenek kezdődő, úgynevezett pót-anyabölcsőket ugyan s ilyen bölcsők láthatók, biztos jele az anyátlanságnak. Van eset, ha hosszabb ideig anyátlan a család, némelykor kevésbé árulja el anyátlanságát, különösen ha valamelyes fedett fiasitása van és tévútra vezeti néha még a legtapasztaltabb méhészt is. Tehát a figyelésben nagy körültekintéssel kell eljárni, mert az anyátlan méheket nem tűrhetjük sokáig a többiek között, mivel ezek napról-napra gyöngülnek, rablók martaléka is lehet, tehát lehető gyorsan or- voslandó. Cikkem Sőtér megjegyzésével — hogy az anyátlan méheket minden „méhésznek“ aki csak számot tart a névre, már hangjukról meg kell ismerni, — azzal óhajtom befejezni — Massrice— Materlinckel szólva, fent elsoroltak és azok megismerése után. — Néhány év alatt a méhészetbeli jártasság útja egyengetve van, az ember valóban urukká lesz a melleknek, lappangó homályba burkolt urukká, ki kormányozza őket a nélkül, hogy parancsot osztogatna, a kinek engedelmeskednek anélkül, hogy felismernék. Pályázati hirdetmény. Az Erdélyi Méhészegyesület méhészeti szakcikkek írására a következő feltételek mellett ezennel pályázatot hirdet. I. dij: 50 korona. II. dij: 30 korona. III. dij: 20 korona. Feltételek: 1. Pályázhatik a magyar korona országaiból bárki. 2. A pályamunka csak magyar nyelven irható, terjedelme a Méhészeti Közlöny ivréte szerint 2 nyomtatott Ívnél (32 oldal) nagyobb, egy fél Ívnél (8 oldal) kisebb nem lehet. 3. A szakcikk tétele megválasztásában az egyesület szabad kezet enged a pályázóknak. A pályázatok idegen kézzel Írva, jeligés levélkével ellátva, az Erdélyrészi Méhész-Egyesület elnökségéhez küldendők be, 1917 év május hó végéig. A beérkezett pályázatok közül a három, a legjobb, a fentebb jelölt dijakat kapja. A többi pályaművek is, amennyiben a bíráló bizottság úgy határoz, jutalmaztatni fognak. A beküldött pályamunkák az egylet tulajdonát képezik s a nem díjazott munkákat is, jogában áll minden ellenérték nélkül tetszése szerint felhasználni. Az Erdélyrészi Méhész Egyesület elnöksége. Természet-szerinti méhészet. Irta: Chorus Iván. (Folytatás.) Bizonyosra veszem a felső röpnyilással dolgozó méhész társaimnak azon ellenvetését, hogy hát ugyan miért nem pusztulnak el az ő családjaik a szénoxiddal telitett kaptárakban. Válaszom ez: Addig amigamai kaptárakban méhészkedünk / nem is okoz nagy veszedelmet a szénoxid. Mai kaptárak alatt a készítés módot, az anyagot és az asztalos munkát értem. Mai kaptárral nincs megadva a tökéletes légmentesség, ami a család fő Minden vérbeli méhész járatja a" .Méhészeti hetilapot", mert ez az agyatlan ás legtartalmasabb hetilap.
