Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
44-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP megsértheti gondviselőjét; a szabót megszurja a tű, a kovácsot nem kíméli a szikra, sőt még a hideg kő is visszapattan a véső alól és kioltja szemevilágát a művésznek, aki remeket akart belőle alkotni; ki vehetné rossz néven a méhektől, hogy nem tűrik békével a háztartásukba való erőszakos beavatkozásokat ? Állítólag ugyan volnának praeservativumok is a méhek szúrása ellen, sajnos azonban, mi ilyeneket nem ismerünk; egyetlen biztos módja a védelemnek az, ha fej, arc, vagy szemvédőt, esetleg keztyüt is használunk a műveleteknél. Timm D. azt mondja, hogy a fulánk a laikusoknak félelmes, a kezdőknek terhes, a mesterekre nézve pedig szükséges rossz, a mivel meg kell alkudniok. Hogy sokan meg is alkudtak vele, a méhészettel foglalkozók roppant száma tanúsítja, nem ugyan mindnyájan máról holnapra — bár ilyenek is vannak, — de előbb-utóbb mindazok, akik meggyőződtek róla, hogyha nyugodtan és kíméletesen bánnak a méhekkel, teljesen elegendő védelmet ad ellenük a füst. Némelyek megfüstölik, mások bodzával, ürömmel, ecettel vagy görög szénával, erdei mályvával orvosi lestyánnal dörzsölik be kezeiket és nem lehetetlen, hogy ha valami türhetőbb, vagy megfélemlitőbb szagot adunk kezeinknek, tartózkodóbban fognak viselkedni a méhek : akik tehát igen félnek tőlük, ezekkel is kísérletet tehetnek. A méhszurás ellen legjobban biztosit az, ha szervezetünk megszokja a méhek mérgét és immunissá lessz az iránt ; ez azonban évekbe telhet, addig is szükséges tehát tudnunk, hogy mit cselekedjünk és használjunk, ha megszurtak a méhek. Minthogy a fulánk többnyire a sebben marad és a vele kiszakadt izmok rángatódzása következtében mindig mélyebbre hatol, első dolgunk annak eltávolítása, a nélkül mégis, hogy a bütykére — a mi a méregtömlőt tartalmazza, — nyomási gyakorolnánk, mert különben a mérget mintegy befecskendeznénk a sebbe; legjobb, ha körmünket, vagy zsebkésünket bele akasztván, kikaparjuk a fulánkot. A szúrás helyét ne dörzsöljük, ne vakarjuk, mert igy csak előmozdítanánk a méreg szétterjedését, hanem tűvel, vagy hegyes késsel tágítsuk meg a sebet és nyomjuk ki a mérget, a mi különben lehetetlen volna, mert a vele érintkező vér nyomban megolvad és berekeszti a parányi sebet. Ha van kezünknél lyukas kulcs, ezt, ha pedig nincsen, vágjunk el függőlegesen valami vastagabb tollat és nyomjuk a sebre, úgy, hogy élei gyűrű módjára vegyék azt körül, — igy nemcsak jobban kinyomhatjuk a mérget, hanem annak szétterjedését is megakadályozhatjuk. A seb orvosi kezelése rendszerint felesleges, elegendő, ha néhányszor megnyálazzuk azt, én sem használok egyebet: a kik azonban igen érzékenyek a méhek mérge iránt, temérdek mindenféle orvosság között válogathatnak. Már a XVÍII. században több mint 25 féle orvosságát ismerték annak a méhészek, azóta pedig folytonosan találnak újabbakat, mert a méhszurás is olyan, mint a fogfájás, a mi egynek használ, másnál hatása nincsen. A fájdalom enyhítésére alkalmas a hideg viz borogatás, de megfelel a hideg vas, kő, nedves föld, vagy friss fű is. A gyuladás és daganat ellen legrégebben használatos szerek: a reszelt torma, pálinka, szal- miák szesz, dohánylé, olaj, a kigyónyelvfü (ophi- oglassum vuig. L) vagy oltatlan mész szét morzsolva és megnedvesitve, a pasztinák leve, rózsavíz, babér vagy májva levél, démutka, úgyszintén az éretlen mák feje, a petrezselyem és kigyószisz gyökér (echium vulg. L) leve, a skorpió olaj, indigó, bodzalé, a famoha, fülzsir, a méz, sőt álli- lólag, sokaknak az is használt, ha a méhet szét dörzsölték a seben. Későbbi tapasztalatok szerint hasznos a le- venduba viz syiritus alcali volatilis, spiritus sa- lis amraon, dulcis, s piritus nitri dulcis, valamint a lenmag, rozmaring és momordica olaj, a kámfor szesz és az ólomfehérből készült orbáncz ellenes golyócskák (globuli erisepelas) egy koronányi ruhadarabra vakarva és a sebre borítva, a sós viz a jerichói lőne (Lonicera caprifólium) bogyóinak vedve és a foghagyma. Angol szakírók javaslatba hozták azt is, hogy tüzes vasat, vagy izzó parazsat tartsunk oly közel és addig a sehhez, mennyire és a meddig kibírjuk azt is azután kenjük be a sebet terpentinnel. Az újabban kipróbált szerek közé tartoznak még a sósborszesz, az úgynevezett vizüveg, a chloroform és a borszeszben feloldott salycilsav, a szappauoldat, csalán festmény, (tinct. űrt. ur.) és apiol — de kísérletek történtek a collodiummal, cárból és phoenolsav-oldattal, ólomecettel, petróleummal, hamuzsirral, a fémsók közül pedig a Minden vérbeli méhész járatja a „Méhészeti Hetilapot", mert ez az egyetlen és legtartalmasabb hetilap.
