Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 4!3-ik oldal. miért. Szerkesztő ur milyen kaptárt és keretméretet ajánl ? Sz- B. — Felelet. — Kapíárkérdésben legnehezebb a tanácsadás. Az újabb irányzat a felső kezelésű széles keretű Naptáraknak kedvez. Legyen a keret szélessége 40, magassága 30 cm. körül. Pár centivel kisebb vagy nagyobb, a mint tetszik, — A kaptár lehet fekvő vagy rakodó rendszerű, 70—100 liter űrtartalma. Ez teljesen megfelelő. Higyje el méhész- társ ur, hogy a kaptár nem olyan túl fontos valami, mint a milyennek egyesek szeretik fettín- tetni. A tni hazai újabb szabadalmazott kaptáraink nem használnak sem a méhésznek, sem a méhészetnek, csak a szabadalom tulajdonosoknak. Egyszerűség, oicsóság legyen a jelszava és boldogulni fog. • (m.) Az amerikai anyanevelés. Dadant után. (Folytatás.) A tiszta olasznak messze fekvő telepnek tiszta királynőivel való keresztezése által mézhozam tekintetében éppen olyan jó méheket kapunk mint különféle fajták keresztezése által. Az emberek épen szép királynőket akarnak, ha egyúttal jók is. 23. fejezet. Néhány kevés királynőnek tenyésztése. A méhész a királynőkért ne adjon ki pénzt, hanem maga neveljen ilyeneket, és pedig úgy, hogy a „fajta“ megjavuljon. Ha fedetlen fiatal fiasitást a feltétbe teszünk az anyarács fölé, akkor ott négy-öt nap múlva egy vagy néhány természetes anyabölcsőt találunk királyi tápnevvel stb. (Különösen, ha még a drótszövetes rámát is alátesszük. Erről később.) 1898, május végétől szeptember 10-ig egy néptől minden 3-dik napon 18 anyabölcsőt kaptam. Ha egy öreg királynőt a fiasitási űrben pótolni akarunk, tégy fölébe feltétet és ez alá anyarácsot, tégy ebbe egy lépet és a következő napon egy anyabölcsőt, ha az kikelt, akkor vedd el az anyarácsot. (Ez az eljárás talán még egyszerűsíthető. Lásd később.) Függelék : Lépes méz termelése. (Csak a következő mondatokat idézem.) Milyen sokszor találunk embereket* akik méheket tartanak azon fogyasztási tervvel, amellyel mézet nem kapnak. A méheknek a kellő időben itt kell laniök, különben csak fogyasztók lesznek, nem pedig termelők. Egy népnek tavasszal mintegy hat hét kell, hogy megfelelően kifejlődjék. Ezután a fiasitást korlátozzuk. A Revne 1900 évi augusztusi száma Dr. Miller cikkének fordítását hozta a Gleanings in Beeculture-ből, amelyben bebizonyítja azt, hogy ha egy anyátlan törzsbe petéket teszünk anyanevelés céljából, ezzel még koránt sincs megmondva az, hogy a méhek anyabölcsőket építenek, mihelyt a lárvák a megfelelő kort elérték hanem ezen körülmények között megtörténhetik, hogy az anyabölcsők csak akkor lesznek felépítve ha az álcák már tulöregek. Ez Doolitte módszerénél nem fordulhat elő. Az álcáknak királyilag való táplálása és ápolása a méhek részéről már elejétől fogva „befejezett lény“; azért nőnek az álcák gyorsabban, és a királynők jobbak is. A petékből való nevelésnél a királynők nem érnek meg egyformán. Tehát nymphák korát a Doolittle — féle müsejtekben jobban ismerjük fel. Doolittle — féle anyanevelés a Dadant Alberti féle kaptár fiasitási terében Giran Pahon módszere szerint. A Revue internationale d apiculture Nyon 1899 évi november havi számában Girand Pabon ur a Dadant — lapovnókaptár fiasitási terében való Doolittle szerinti anyaneveléséről számolt be. Miután Bertrand úrtól pontos címét megtudtam, összekötetést kerestem vele és tőle megkaptam Doolittle könyvének első kiadását és ezzel együtt Alley könyvecskéjét. A következőket írja neken : Sajnálom, hogy On nem volt Párisban a méhtenyésztési kongreszuson, nagy méhtenyésztőkkel ismerkedhetett volna meg, nevezetesen Carles Dadant ur fiával Észak-Ame- rikában, aki a kongreszuson a közönségnek tenyésztéseimet a következő szavakkal mutatta be : GySjtsfink előfizetőket ! IDEGEN ÍRÓK. Rovatvezető: Hutter Rezső.
