Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-09 / 49. szám
MÉHÉSZETI HETILAP 389-ik oldal. Már három éve, hogy egy este a telep kijáró nyillásai előtt elsétáltam és régi szokásom szerint a méheknek tudtokra adtam: „A ti atyátok meghalt!“ A elkerülhetetlen szultán cigarettából, a mely ajkai között volt, G. barátom utolsót szívott és ez volt utólsó lélekzése. Ha a hosszú téli estéken feljegyzéseim között lapozgatok, akkor az ő alakja emlékezetemen át átszellemülve megint szemem elé lép, az elmúlt képek ismét felébrednek, a melyek közül egyet megrajzolni a fentiekben megkíséreltem. (Leipzieger Bienen — Zeitung. F HUTTER) i Tiszántúli Méhészegylet hivatalos közléseiből. kiadott rendeletekben foglaltak szerint uj egyesületek alakítása további rendelkezésig tilos és mert az egylet célja sem a hadviselésnél, sem a hadijótékonysággal kapcsolatban nincsen, igy az egyesület megalakulása a m. kir. minisztérium által 1916. évi 1442. M. E. sz. a. kiadott rendelet alapján sem engedhető meg. Fentnevezett egyesületté csoportosult méhészeknek méhek őszi etetésére cukor engedélyezésen iránti kérelmét illetőleg pedig értesítem Méltóságodat, hogy azt a cukor őszi használatának veszélyes voltán kivül már azért sem teljesíthetem, mert az igen előrehaladott időben rendelkezésemre bocsátott cukor még a kevésbbé veszélyesnek bizonyuló tavaszi etetésre nem lesz elegendő. Budapest, 1917. október 18. A miniszter rendeletéből: Ragányi s. k. miniszteri tanácsos. Fontos értesítés. A háborús állapot miatt a nyomdai költségek állandóan és szertelenül emelkednek. Ebből folyólag az Erdélyrészi Méhész- Egyesület kénytelen a Méhészeti Közlöny árát a jövő esztendőre fölemelni. Az emelés tagdijukhoz viszonyítva olyanfoku, hogy azt egyesületi működésünk megbénulása nélkül nem fogadhattuk el. Sajnálattal jelentünk tagjainknak, hogy a Méhészeti Közlöny, melynek fejlődése szivünkhöz nőtt és amelyet szeretettel vettünk mindig a kezünkbe, a folyó év végével megszűnik hivatalos lapunk lenni. Gondoskodtunk azonban, hogy tagjaink ezentúl se maradjanak szaklap nélkül: 1918-ban a tagsági dij fejében, ingyen és bérmentve, fogják kapni id. Boczonádi Szabó Imrének Újpesten kiadott „Méhészet“ cimü lapját. A cukorügy és a Tiszántúli Méhészegylet a saját részünkre kért méhetető cukorügyében újabb felterjesztést intéztünk a földmivelésügyi kormányhoz, melyet védnökünk, gróf. Széchenyi Miklós vbbt. megyéspüspök és Ember Géza nagyvárad városi főispán is a legmelegebben támogattak. Említett fölterjesztésünkre a következő meglepő elintézést kaptuk a főispán úrhoz intézve. Másolat. M. kir. földmivelésügyi miniszter. 103.533—1917. XI. 3. fő... szám. Folyó évi október hó 9-ikén 1417. sz. a. kelt felterjesztésére felkérem Méltóságodat, szíveskedjék a Tiszántúli Méhészegyesület elnevezés alatt csoportosult méhészeket értesíteni, hogy az egyesület megalakulását sajnálattal tudomásul nem vehetem, mert a m. kir. minisztérium által 1914. évi 5479. M. E, illetve 5735. M. E. szám alatt Fönt meglepőnek jeleztük ezt az elintézést és pedig azért, mert annak első része olyan kérdéssel foglalkozik, melyet sem mi, sem pedig a főispán, sem írásban sem szóban ezzel az üggyel kapcsolatban föl nem vetettünk. Azt a körülményt, hogy alapszabályaink a háborús állapot miatt nem voltak eddig megerősithetők, ezen figyelmeztetés nélkül is tudtuk. De tudjuk azt is, hogy ha valamely egyesület alapszabályait az előirt idő alatt nem intézik el, az az egyesület, ha kötelességét teljesiti, hivatásának megfelel, — jogszerű alapon áll és nyugodtan bevárhatja ügyének eldöntését. Sajnálattal kell megvallanunk, hogy a fenti leirat első részében foglalt leintést nem érdemel- meltünk meg. Egyesületünk lélekzetvételének első percétől kezdve szeretettel, odaadással és lelkesedéssel végeztük dolgainkat, — és hogy nem rosz- szul végeztünk, a tekintetben nyugodtan utalhatunk egyesületünk fejlődésére és a magyar méhészvilág elismerésére. Nem kívánunk arra hivatkozni, hogy az e szóban levő fordulat azért is jneglepő, mert hiszen a földmivelésügyi minisztérium eddig, tiz hónapon át, szívesen elismerte létezésünket, levelezett velünk, sőt alapszabályaink megerősítését — a dolog természeténél fogva pártolta is, — azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy ezt a váratlan leckét a cukorügyben elfoglalt egyenes és meg nem alkuvó álláspontunknak köszönthetjük, amely a méhészeti ügyosztály és vezetőjének, most már közismertté vált felfogásával merő ellentétben áll. Feltevésünket megerősíti az a körülmény, hogy a dorgató- rium kelete összeesik azzal a nappal, amikor ügyvezető fjhiökünkaméhészetiügyosztálybanjá^ Gyújtsunk előfizetőket !
