Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-04 / 5. szám
36-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP he idő következik be még pedig tartósan, nem csak egy-két napra. A vadludak ezen időjelzésők már hozzá tartozik a Chórus által felhozott »előre látáshoz*. Hogy ennek mi a valódi indító oka, azt majd alább kifejtem. A vadludak észak-dél felé való repülését már évek óta figyelem. Most lássuk a méheket! A múlt év nyarán (1915) kezdetben alig volt valami hordás, ennek következtében a fiasitás is megcsappant. Mikor a hordás megindult, a méhek ennek dacára sem igyekeztek a fiasitást fokozni, fejleszteni, hanem abban az állapotban hagyták, mint az a hordás előtt volt. Az alsó keretsoron fiasitottak, a középsőbe mézet raktak, a felső sort pedig üresen hagyták. Én kényszeritettem a méheket, hogy a középső sorban is fiasitsanak. A mézöket a felső sorban raktam. Már 10 mázsa pergetni való mézem volt, mikor a hordás hirtelen megszűnt és a mézet a fiasitás és a fiatal méhek emésztették fel. Nem hogy pergettem volna, hanem még a téli ele- ség sem volt elég. Kénytelen voltam a törzsek 20 százalékát feloszlatni. Az idén (1916) mindent a méhekre hagytam; az akác mézet nem pergettem ki. Különben ezt más években is megcselekedtem. Ennek a mostani nyomorúságos időben meg is lett a haszna, mert mikor a méheknek nem volt mit hordaniok, és igen sok méhész csapkodta a tenyerét, hogy cukrot honnét szerezzen? A boltban nem kaphat, legfeljebb egynegyed kilót, utóbb még annyit sem akkor az én méheimnek meg volt nem csak a szükséges hanem a bőséges eleségük. ószi hordásra egyesítettem a törzseket, de a fiasitás fokozására nem kényszeritettem őket, a fiasitást teljesen rájok hagytam. Az eredmény az lett, hogy a méhek a téli eleséget behordták. A mint tudjuk, a hordás az időjárástól függ; az időjárás változásait a méhek előre megérzik, még pedig jobban, mint azt hinnénk. Pl. ha zivatarra készül az idő, a hőség fokozódik, a mé- j hek feltűnően dühösek, sőt néha megközelithetetle- nek. Emlékszem egy esetre, mikor a hetesemet a nléhek kiüldözték a kertemből és a mintegy 100 lépésnyire levő magtár épületbe szorították, pedig ő nem piszkálta a méheket, csak egyszerűen 10—12 lépésnyire állott egy igen népes kaptár közelében. Emlékszem egy esetre, mikor a méheknél a legényemmel dolgozom, a méhek szép nyugodtan viselkedtek; de egyszerre mint a villámcsapásra megváltoztak, oly dühösek lettek, hogy kénytelen voltam e munkát félbenhagyni. Az időjárás változásait előre megérzi nem csak a méh, hanem minden szerves lény, sőt egyes megfigyelők szerint a növények is. Most érkeztem Chorus barátom mesgyéjébe ; mert ő a szerves lényeknek a légköri hatásokkal szemben való viselkedését és azoknak az időjárás változásait, alakulásait előre való megérzőképességeiket tanulmányozza, igy a többek közt a méheket is. A szerves lényeknek az időjárást előre megérző és azt jelző képességeit nemcsak Chorus Iván, hanem tanulmányozták azt már sok előkelő természet barátok is. Méhészek köréből felemlítem Göndöcs Benedeket. Ott van a magyar óvári gazdasági akadémia volt igazgatója dr. Masch Antal, a ki az »időjárástan“ cimü tankönyvében egy külön fejezetben tárgyalja a szerves lények viselkedését a bekövetkező időjárás változások előtt. Müvéből csak a következőket idézem, mely a 128-ik oldalon áll: ,Az eső megeredése előtt a piros lóher felegyenesedik; a kis szulák, orvosi peremér, csil- laghur virágkelyheiket bezárják. A vadzab kalászai száraz időben elfordulva lehajlanak, ha a levegő nedves, kiegyenesednek, hasonlót mondhatni a gerely virágairól is“ »Téves azon feltevés, hogy gazdag dió és makktermésre erős tél következnék. Valamint az is, hogy korai levélhullás gyenge telet, késői pedig hideg telet jelentene“ „Az állatok még érzékenyebbek az idő változások iránt mint a növények, s a benyomást jellemzőbb és feltűnőbb módon adják tudtuk“ Rendkívül fontosak a következő sorok: Hogy vájjon az állatokat sajátságos magukviseletükre a légnyomás, vagy az időváltozások valamely más tényezője, vagy végül valamely nem ismert légköri ok ösztönzi-e, nem tud íatni.“ Ezt az ismeretlen erői ismerjük mi ketten Chorussal. Ő a szerves lények viselkedését tanulmányozza ezen erővel szemben, én meg időjárási tanulmányokat folytatok, s azt időjelzésre használom fel. Micsoda erő ez? Ez nem egyéb, mint az a villamos vonzás, mellyel az égitestek, a naprendszerek egymásra hatnak és egymást a nagy min- denségben fönttartják. Ezt az erőt immár 30 év óta kutatom, s Minden vérbeli méhész járatja i „Méhészeti Hetilapot", mert ez az egyetlen és legtartalmasabb hetilap.
