Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-25 / 47. szám
370-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP hogy nállam pl. 140 törzsből álló állományommal egyetlen rajom sem volt s igy természetes anyaujitás sem félő, hogy a tavasz sok anyátlan állapotot fog hozni, tehát minden kis törzset, a melynek életre való anyja van a lent leirt módon kell betelelni, hogy kitelelése biztosítva legyen. — Én ha egyesíteni volnék kényszerülve, akkor is úgy bánnék el a dologgal, hogy egyik törzset jól felerősíteném s annak mézterében teleltetném a fent maradt anyát, melyet aztán tavasszal — ha anyára van szükségem, könnyű elővenni, és vele anyátlan családot vele rendbe hozni,—árván maradt népét alsó törzszse! egyesíteni. — Ha szükségem nincs az anyára, dédelgetem és a főhordás előtt egy önálló törzset készítek vele, mely még abban az évben hasz- nothajtóvá válhat gondos kezekben. Mig ellenben az egyesítés, ha mindkét törzs szegény. A mellett, hogy egyik anya már a munkálatnál halálra van Ítélve — vajmi kevés reménnyel kecsegtethet, hiszen két üres kamrának a gazdája mivel lesz boldogabb egybe csapva mint külön-külön ? Egyesítsünk de legyen annak értelme! Ha egyik törzsnek elegendő méze van ahoz lehet népét adni, erősebbé tett törzs ha van fája t. i. „méze“ mert a méh télen ezzel füt, könnyebben fejti ki a kellő meleget lakásában s ennek fölében elhelyezett kicsike is vígan telel ám ki. Már késő az idő november, — de a kinek ilyen gyenge törzse van, nyugodtan helyezze el 5—6 lépen a fent elmondottak szerint — ne féljen, hogy ebből valamelyes baj támad. Felpakolás után ha 4 soros a kaptár, fedje be a kis törzset fedődeszkával úgy, hogy a felső léceken átmehessen a méh, az utolsó keret után szintén állítson egy fedődeszkát vagy paqun- deklit — borítsa be újságpapírral — ha már erős hideg van, helyezzen vagy a keretek felé vagy mögé egy jól felmelegitett téglát, — melynek melegárasztása alatt a kis törzs elrendezkedik. — Nekem volt egy esetem — erős fagyos időben loptak el egy parasztkasomat s elejtették kerítésem mellett, építménye leszakadt, úgy szedtem össze a fagyos göröngyök közül a méhet, 4—5 lépet adtam neki leírtak szerint — és kis törzsem a következő évben jó törzsé fejlődött. Igaz, hogy a méh nem jeges medve, azonban ha a szükség úgy kívánja, egyes munkálatokat eltűr ő szegényke decemberben is, csak gondozója értsen az elbánáshoz. — Most pedig amikor oly horribilis ára van a méhnek felette indokolt, hogy minden anya kiteleltessék, mert az tavasz- szal egy törzset jelent. Ne féljünk tehát novemberben is mentő munkát végezni, mert ha egy kis friss levegőt kap is a méh, Boczonádi bácsi a tanúm, hogy az nem árt nekiek. Nagyiéta, 1917. nov. 2. Fedorocskó Gyula. A méh vérkeringése és szive. Irta: Dr. O. KRAUCHER. A lélekzés és vérkeringés, mint ismeretes, szorosan összefügg egymással; mert a lélekzés lényege abban áll, hogy általa a vérhez ixi- gén vezettetik, hogy egyrészt a vérbe felvett táp- lálóenyagot a szervek, a sejtek és rostok felépítésére kedvezőbbé átalakítsa, másrészt a test használhatatlanná vált anyagait szénsav és viz alakjában abból eltávolítsa. Így a vér a bél, a légcsőhálózat és a szervek között tényleg a csereforgalmat közvetíti. Felveszi a bélben a feldolgozott táplálónedveket és ezeket leadja a szerveknek és sejteknek, de a légcsövek segítségével a levegőből oxigént is felvesz és helyébe átadja a légcsöveknek a szervekben képződött szénsavat. A használhatatlanná vált anyagoknak a vérből való kiválasztása egy égésszerü folyamat által történik, a belélekzett oxigénnel való oxidáció által és mivel ez folytonosan fel lesz használva, azért szükséges uj oxigénnek állandó bevitele, hogy az égés folyamatban maradjon. Ha ez megakadna, akkor a vérben, a testben azonnal a Értesítsük mindenről a szerkesztőséget!
