Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-10-07 / 40. szám
1. évfolyam. 40. szám. 1917. október 7. MÉHÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára fél évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb 40 mm.) széles és egy-egy milliméter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 %> engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Tiszacsécse. Szatmármegye. Posta: Tisza kór ód. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. — | Levélválaszt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. Cukor beszerzés mint előfizetést gyűjtő eszköz. A „Méhész Ujság“-ból vesszük az alábbi közleményt: „Előfizetőink részére az ínségbe jutott családok téli betelelésé- hez cukrot fogunk kieszközölni. Akinek szüksége van cukorra, az az ide mellékelt nyomtatványt töltse ki, városokban a polgármesterrel, községekben a község elöljáróságával igazoltassa a bemondott valóságot és sürgősen küldje be hozzánk. — Cukrot csakis előfizetőinknek eszközlünk ki. Aki tehát nem előfizető és cukorra van szüksége, nyomban fizessen elő a »Méhész Ujság“-ra. hogy neki is joga legyen ezen előnyben részesülni.“ A „Méhész Ujság“-ot eddig komoly, tartalmas lapnak tanultuk megismerni, igy kissé különös, hogy egy ilyen komolynak elismert lap ilyen fogásokhoz folyamodik. Bár kételkedünk, de még sem tartjuk lehetetlennek, hogy a „Méhész Ujság“- nak sikerül a cukor kieszközlése, de hogy a cukor mikor jut az előfizető kezéhez, azt már meghatározni igen nehéz. A „Méhész Újság“ fenti cikket tartalmazó f. évi szeptember havi száma 10-én érkezett hozzánk. Valószinü, hogy az előfizetők túlnyomó része is ez időtájt kapta kézhez. Most már ha beérkeznek is a rózsaszínű lapocskák, a melyeken a cukrot kérő méhészek feltüntetik és az elöljárósággal igazoltatják éhező méhcsaládjaik számát, ez alig várható szept. hó 25-énél előbb. Tegyük fel, hogy szeptember 25-én a „Méhész Újság“ valóban felterjesztést tesz a cukor ügyben a kormányhoz, tegyük fel, hogy minden rendben találtatván, a kormány soron kívül átteszi a névsort valamelyik cukorgyárhoz, ez ismét igénybe vesz két hetet. A cukorgyárból a mig a cukrot a kérelmező méhész kézhez kapja, ebbe ismét beletelik két hét, a mi összesen 6 hét. Tehát a fentiek alapján a legjobb esetben is október húszadika táján érkezik meg a várva várt cukor, a mikorra az éhező méhek már ha úgy tetszik éhen is halhatnak, de ha éhen nem halnának is addig, csak ez a sors vár reájuk, mivel az október végén eszközölt cukoretetéstől nem sok jót várhatunk. Ezeket bizonyára jól tudja a „Méhész Újság“ szerkesztősége is és mégis helyet adott a fenti cikknek. Semmi kifogásunk az ellen, ha a „Méhész Újság“ czukorszerzésen fáradozik, sőt ezért köszönetét mondunk a méhész közönség nevében, de azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy tapasztalatlan kezdő mé- méhésztársainkat, a kik alig tudják a kellő pénzt előteremteni a cukor megvételéhez, ebben a mai drága világban egy lap előUjiteuk meg előfizetésünket!
