Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-28 / 4. szám
I. évfolyam. 4. szám. Í917. január 28. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ára fél évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb (=> 40 mm.) széles és egy-agy milliméter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 u/o engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tiszacsécse. Szatmármegye. Posta: Tiszakóród. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. — Levélváaszt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. KRIX-KR AX, A többtermelés láza. Szaklapokban mind, mind többet lehet ol-, vasni a többtermelésről. Nem is csoda! A milyen ez a szépséges mai élet az ő anyagiasságával, kell is, kénytelen is az ember minden lehetőt elkövetni, hogy anyagi erejét növelje. Mert ki és mi ma a becsületes, de zöldágra vergő'dni nem tudó kisebb s nagyobb családu ember? A társadalom Sa- nyaró Vendele, a kinek bár ne is volna alkalma látni az akárcsak látszólagos avagy a tényleg bőségben úszókat. Mert igy csak jobban fáj az élet neki. Erre a voltaképen nem is méhészethez tartozó kérdésre egy rövidke kis közlemény késztetett, a cime: Lelketlen kapzsiság. Ebben a közleménykében az van megírva, hogy voltak méhészek, akik ként gyújtottak kaptáraik alá s leölték méh családjukat, hogy a mézet a mai csábítóan nagy árért piacra vihessék. Ezért az embertelen eljárásért a cikkecske Írója megrovásban részesítette a lelketlen kapzsikat. Ez a lelketlen kapzsiság sem más, mint a „többtermelés“-nek egy módja. Sajnos az ily lelketlen kapzsiság sem alapul máson, mint a mai szertelen anyagiasságon. Vájjon hányán nem találják ki az olvasók közül, hogy hát ezt az őszitő és sorvasztó háborút mi élteti ? ! Ezt is a lelketlen kapzsiság. Van egy méhész nemzet, amely a szorgalmas, békés, munkálkodó nemzetkaptárak alá gyújtott ként, hogy vagyonuktól, létjoguktól megfossza. A világméhész nemzet és a méhcsaládjait lekénező méhész között azonban az a különbség, hogy az egyik csupán hatalmi féltékenységből szeretné le- kénezni nemzettársait, mig a lelketlen szorult méhészt anyagi szorult helyzete késztette a lehangoló elhatározásra. Én meg vagyok győződve, hogy az, vagy azok a lelketlen kapzsi méhészek nem örömtől sugárzó arccal mentek kaptárjaik felé kénnel a kezükben. Lehet, hogy valamennyi sajnálja még ma is leölt családjait. A szükség, a szükség! A többtermelés problémája csak tökéletes méhészeti képzettséggel, jó méh- legelővel és nem egy kaptárfajjal oldható meg. Akadhat sok méhész, a ki a többtermelés nyitját csak kaptárrendszerben véli feltalálni. Fontos az is, de még fontosabb a jó vidék, a melyen a tökéletesebb kaptárral és tudással határozottan könnyebb a „többtermelés“, mint olyan helyeken és vidéken, ahol csak a boldogtalan méhész tudása és kaptárja a kitűnő, a méhlegelő pedig nem. Ily helyen többet termelni még a méhészek ördöngős atyamestere Ludvig Ede méhésztársunk se tudna. Vizkelet. Uhlárik Sándor. Lapunk legközelebbi száma február 4.-én jelenik meg.
