Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-05 / 31. szám
242-ik oldal. MÉHÉSZÉT! HETILAP Talán ez is volt egyik oka annak, hogy az utóbbi 4 hét alatt a méz ára 900 koronáról 1200—1400 koronára emelkedett s ez az áremelkedés úgy látszik még fokozódik. Hogy ezt a kellemes helyzetet előfizetőink kihasználhassák, méterméküknek minél magasabb áron való értékesítésénél szívesen díjtalanul közben járunk. Elegendő egy válaszos levelezőlapon kérni azoknak a címét, a kik legmaga;abb áron vásárolják meg a mézet, s mi azonnal adunk pár címet, a kikkel a vásárt aztán az illető előfizető megcsinálhatja. Mivel pedig szeretnénk mi is tudni, hogy ezzel szolgálatot teszünk-e előfizetőinknek, köszönettel vennénk, ha a vásár létrejöttekor értesítést kapnánk arról, hogy kinek milyen áron és mennyi méz adatott el, mivel év végével statisztikát szeretnénk készíteni erről a dologról. Saját érdekükben is felkérjük tehát előfizetőinket, hogy méhtermékeink eladásánál bizalommal forduljanak hozzánk. Riportok. A debreceni Ferencz Snlvátor katonai kórházban a méhészeti tanfolyam hallgatói julius hó 20-án vizsgáztak. A vizsgálaton Okolicsányi tábornok ur nagy mérvű hivatalos elfoglaltsága dacára is volt szives az elnöki tisztet elvállalni. Mit érthet egy tábornok a méhészethez? Kérdi az olvasó. Nem úgy kedves méhésztársam. Csalódol, ha azt hiszed, hogy a katonai fényes öltözet alatt rideg szív dobog. A látszat e tekintetben kellemesen csal. A fiuk természetesen lámpalázasok eleinte. Nem is csoda. Egyszerű földmives emberek és katonák, (közlegények) — eleinte keresik a szavakat, hogy a kérdésekre megadhassák a feleletet, később azonban bele melegednek, s beszélnek bátran, fesztelenül. Miért is félnének ? A tábornok ur jóságos tekintete, szives — nyájas modora megtéveszti az embereket. Nem tábornokukat, nem rideg feljebbvalójukat, hanem atyai jó barátjukat látják benne. ___________________________ És a mi ámulatba ejti a fiukat, az a tábornok ur alapos méhészeti tudása. Elméleti, gyakorlati kérdéseket tesz fel. Felelteit a műlép alkalmazásáról, az ingó és ingatlan szerkezetű méhla- kásokról. Boldog az, a kihez kérdést intéz csillogó tekintettől, kisérve adja le a feleletet. Véget ér a vizsga, következik a tábornok ur befejező beszéde. Egyszerű modorban követlenül beszél. Méltatja a méhészetet, buzdítja az embereket arra, hogy a háború után méhészkedjenek. Nem egyszerű száraz szavak ezek, hanem szívből jövők. így csak mi méhészek tudunk beszélni azt hittem ez ideig, pedig talán nem is úgy van. Nem úgy van, mert nem okvetlen szükséges az ilyen beszéd tartásához méhészeti praxis, de szükséges a méhészet szeretete. Terhes bizony a mi munkánk, tanfolyam vezetőké. Munkánk nincs megfizetve, úgy hogy köplalunk vagy ráfizetünk, de ez nem baj. Fő, hogy hazai méhészetünk fellendüljön. Ezért a szép, nemes célért érdemes fáradni és nélkülözni. És fel is lendül ! A harmadik tanfolyamra százával jelentkeznek az emberek, Hiába ! Ennyi embert felvenni nem lehet, ennyit egy magam forma gyenge testi szervezetű ember képtelen egyszerre tanítani. Vigasztalom a kimaradókat : Ne búsuljanak; Szabad bejönni hallgatni bárkinek és lessz még negyedik tanfolyam is. Valahogy mégis megnyugod- ! nak. De dologhoz kell fogni. Még fényesebb eredményt ke 1 felmutatni, mert a jövő vizsgára — amint Ígérte a tábornok ur: elfogja hozni a főispánt alispánt és polgármestert is Ti szürke méhészek, egyszerű emberek, emeljétek meg velem együtt kalapotokat, ha az Okolicsányi nevet halljátok. Egy ilyen lelkes pártfogó, a ki úgy lent, mint fent a méhek szerete- tére buzdít, megérdemli, hogy tisztelettel hajtsuk meg fejünket előtte és nevét a jővő számára feljegyezzük. Méhész Jenő. Rokkantak képzése. Sokszor irtunk már a rokkant katonák méhészeti tanfolyamairól, most ez alkalommal bemutatjuk olvasóinknak azt a tanítási tervezetet, a mely szerint a rokkantak oktatása folyik. Ajánljuk lapunkat ismarőseinknak!
