Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-01 / 26. szám
1 Előfizetési ára fél évre — 5 — korona. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : MÉHÉSZ JENŐ. Hirdetési díjszabás: Apróhirdetésnél minden szó 12 fillér. Üzleti hirdetéseknél egy-egy hasáb- ( 40 mm.) széles és egy-egy milliméter magas területért 10 fillér fizetendő. Előfizetőknek 50 0 o engedmény. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tiszacsécse. Szatmármegye. Posta: Tiszakor ód. — Szakkérdésekben díjtalan tanácsadás. — Levélvá ászt kívánó levelekhez válaszbélyeg csatolandó. Méhészkedő rokkantak. A rokkant katonák méhészekké való képzése folyik gőzerővel. Tanfolyam tanfolyam után nyillik, hogy a reményvesztett béna hadfiaknak vissza adja önbizalmát, életkedvét. A 18 napos tanfolyamok bizony méhészet megkedvelésére is alig elegendők, az ott szerzett elméleti és gyakorlati tudás pedig oly kevés, hogy az ha további fejlesztésére alkalom nem adatik, lassanként semmivé válik a feledés folytán. Hogy ezek a 18 napos tanfolyamok hasznosak az kétségtelen, különösen fontosak abban a tekintetben, hogy itt a rokkant futólag megismerkedik a méh természetével s elvégezvén a tanfolyamot, határozhat a felett, hogy egyéni természetével megegyezik-e a méhtenyésztés. Ennyi és semmivel sem több az, a mi az ily rövid tanfolyamtól várható. Az pedig, hogy a rokkant majd ha saját méhvel rendelkezik, csak ábránd, hogyan dolgozzék kaptárokkal, mikor még a parasztkas kezelésében is járatlan ? Ne akarjunk hát erővel fából vaskarikát csinálni! Hiszen még a gödöllői szakiskolából kikerült méhészek tudása sem teljesen tökéletes, pedig azok éveken át tanulnak! Az a kérdés most már, hogy mi a czél ezekkel a tanfolyamokkal? Am éhek iránti szeretet felébresztése! Ha ez sikerült, úgy a tanfolyam vezetője megérdemli az elismerést. Mi történjen tovább a rokkanttal ? Az a párcsaládra való üres ingyen kaptár, s az a pár darab méhészeti eszköz semmit sem ér méhek nélkül. De méheket is hiába kapna a rokkant, úgy sem tud velük bánni. Ez a programm tehát igy nem helyes. Helyesen akkor járunk el, ha a tanfolyamon csak a méhek iránti szeretetet ébresztjük tel, s akik aztán annyira megszerették a méhészetet, hogy azzal állandóan foglalkozni akarnak, azoknak a tovább képzésről kell az államnak gondoskodni. Úgy de a tanfolyamok tartása sokba kerül. A gödöllői iskola mintájára nem lehet csak úgy máról holnapra ilyen telepeket elővarázsolni, de még felesleges is volna, mivel ezek a telepek csak pár évi igénybevételre számíthatnának. Lehetetlennek látszik a dolog megfejtése, pedig nagyon lehetséges. Hány és hány nagy méhészet van hazánkban, s hány méhész szívesen fogadna telepére rokkant katonát, adna neki teljes ellátást, némi fizetést is, s ezeken felül még ki is tanítaná méhésznek. Egy évi kihelyezés teljesen elegendő. Egy év alatt a rokkant elsajátítja a kaptár kezelés fogásait, s aztán saját maga is berendezheti a telepét némi állami támogatással. Újítsuk meg slftfizetésunket!
