Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-14 / 2. szám
14-ik oldal. MÉHÉSZETI HETILAP MŰHELYBEN. Rovatvezető: Méhész Jenő. Kaskötés. (Folytatás.) Ha a kas alsó széle nem illene hozzá mindenütt az alj vagy fenékdeszkához, azon úgy segítek, hogy a kas alsó részét úgy egy arasznyira vizbe áztatom, s 24 óra múlva a vízből kivéve az aljdeszkára teszem, s a kast felülről súllyal (téglával) megterhelem, igy a kas alja a fenékdeszkához fog idomulni. A szalmakas készítése ugyancsak az elmondottak szerint történik, megjegyezvén, hogy itt varróanyagul vagy hasított füzvesszőt, vagy a mi jobb, spanyol nádat használunk s itt már füz- vesszőhöz tű helyett lyukasztó szeget, a spanyol nádnál pedig vékony nád varrótűt használunk mely utóbbi házilag is előállítható a gyékény va- rólű mintájára, csakhogy annál jóval keskenyebb kivitelben. A gyékény — általában a paraszt kasokat sárral szokás betapasztani, hogy tartósabb és melegebb legyen. A tapasztáshoz agyag, fahamu és marhatrágya keveréket használunk. Ennél és sokkal célszerűbbnek tartom, ha a kas külsejét vagy két sorral közönséges olajos festékkel bemázoljuk, mert ezáltal a kas tartóssá és tetszetőssé válik, s az olajfesték betömvén a kas lukacsait, emeli annak melegtartósságát. Hátránya a parasztkasoknak, hogy idők múltával a méz súlya alatt, különösen ha toldalék ládikával is dolgozunk, megrogynak, s igy a bentlevő sejtek elformátlanodnak. Helyesen cselekszünk tehát, ha ezt megakadályozandó a következőképen járunk el. Veszünk 20 — 25 cm. hosszú fapálcikákat, azokat egyik végükön kihegyezzük s alulról a kas falába beverjük, a fapálcikók a kas falában végig haladván, azt oly erőssé, keménynyé és tartóssá teszik, hogy egy emberéleten keresztül javításra nem szorulnak. A parasztkason kivül minden méhészeti eszköz elkészítése vagy az asztalos, vagy a kovács, vagy pedig a bádogos mesterség körébe tartozik. 2. Az asztalos szerszámok és kezelésük. Asztaloszerszám igen sok van, de nekünk méhészeknek csak néhány darabra lévén szükssé- günk, csupán ezek ismertetésére szorítkozom. Legfontosabb asztalos szerszám gyalupad. E nélkül tisztességes munkát előállítani szinte lehetetlen. Nem egyéb ez, mint egy vastag kemény- fatábláju asztal két szorító készülékkel felszerelve. Alsó része, tehát a lábszerkezet lehet puhafa is. Házilag a gyalupadot előállítani szinte lehetetlen, ezt csakis ügyes tanult mesterember készítheti el, s még annak is nagyon vigyáznia kell, mert itt a legkisebb elszabás megbosszulja magát. Ne sajnáljuk hát a pénzt egy jó gyalupadért. Kifizeti az magát előbb-utóbb, s az értéke alig csökken, s vevőt minden füttyentésre tizet is kaphatunk rá, tehát a befektetett pénz nem holt tőke. Gyalupad vételénél a következőkre legyünk különös tekintettel. Kemény fa-e a felső lapja (a puhafa itt alig ér valamit.) Milyen fából készült a a csavarja (legjobb a gyertyánfa), csavarmenete élesen és tisztán van e kivágva, nincs-e letörde- Iőzdve, pontosan szorit-e. A jó gyalupadba a legvékonyabb cigaretta papirt is be kell tudni szori- ritani természetesen ez utóbbi kívánságot csakis az uj gyalupadnál támaszthatjuk. A tábszerkezetnél az a fontos, hogy az oly szilárdon álljon, hogy munka közben a gyalupad ne mozogjon, mert mozgó gyalupadon nem lehet pontos munkát készíteniA gyalupad alig kiván valami gondozást, legfeljebb olykor-olykor a csavarjait egy kis faggyúval megkenjük. Szükséges a gyalupadhoz egy pár rendes és egy pár hegyes gyalupadvas és egy fiók, mely annál jobb, minél nagyobb, hogy a szerszámok benne elzárhatók legyenek. A gyalu alig nélkülözhető. Szükségünk van legalább is 3 db. gyalura. u. m. egy db. nagyoló, egy db. dupla simító és égy db. falcoló gyalura. A nagyoló gyalu elég egyszerű és olcsó eszköz ezzel a deszka külső érdes, sokszor poros réteget gyaluljuk le. A dupla simító gyalunak már az a rendeltetése, hogy a deszka felületét tükör simára gyaluljuk. Gyalulásnál a következőképen járunk el. Balkézzel fogjuk a gyalu szarvát, jobb kézzel annak hátsó részét, s oldalt állva a deszkához annak szá- lamentén kezdjük végezni a gyalulást. Gyalulásnál balkézéi nem szabad nyomni a gyalut, ez a kéz csupán csak a gyalu vezetést végzi, a nyomást jobb kézzel végezzük. Gyalulás, különösen simítás közben sokszor meg kell vizsgálni különösen a kezdőnek, hogy jól dolgozott-e. Csakis akkor dolgozott jól, ha a gyalult deszka nem lett dimbesdombos, hanem szép sima, tehát minden átvizsgálás után a mutatkozó dombokat le kell gyalulni. A vizsgálat következő- képen történik. A gyalu fájának alsó egyik élét a deszkán keresztbe fektetem, s huzom végig a deszkán, s ott ahol a deszka e gyalu élét nem
