Méhészeti Hetilap, 1917. január-december (1. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-29 / 17. szám

130-ík o'dal. MÉHÉSZETI HETILAP kéthetenként jelent meg, h ívi folyóirattá ala­kult át, hasonlóan több német, francia és angol nyelvű félhavi folyóirat egész hónapos folyóirat lett, úgy hogy most tudomásunk szerint nem ismerünk hetenként megjelenő méhészlapot, félhavonként megjelenő is csak egy pár van. Ha mindezeket összefoglaljuk, akkor a „Méhészeti Hetilap“ megindulását érdekes kísérletnek tartjuk, mely a mai viszonyok között szokatlan, a melyhez a külföldi pél­dák nem nyújtanak sok bátorítást, de a mely esetleg a magyarországi tulmagas méz és viasz árak, a méhészkedők rendkívüli megsokasodása mellett megtalálhatná szá­mítását és fentmaradásának feltéteteit. Nem nagy számú havi lapjaink mellett mindenesetre kívánatos hogy ilyen lapunk is legyen. A mi pedig a Tiszántúli Méhészegyletet illeti, az valamennyi méhészeti szaklaptól ajánlatot kért, az egylet vezetősége körében komoly szó volt arról is, hogy vájjon épen stirü megjelenése miatt ne a Méhészeti He­tilap választassák e hivatalos lapul? Ez a lap hivatást teljesít sürü megje­lenésével azért is, mert havi lapjaink leg­nagyobb része nem jelenik meg pontosan, sőt sokszor csak két három hónapban, pe­dig a mi méhészeink ha előfizetés terén nem is érzékenyek és nem szeretnek pon­tosan fizetni, de a lapok késedelmes meg­jelenése érzékenyen érinti őket, szellemi táp­lálékra szükségük van és szeretik a szele- mi adagokat ideje korán pontosan bevenni egy hetilap pedig nem jelenhetik meg pon­tatlanul. Hogy a hetilap a rendes szellemi a- dagokat pontosan szállíthassa, óriási faladat elé állítja a szerkesztőt. Megkell állapodnia a szakírókkal a fizetendő tisztelet dijak tekintetében, hogy szabadon rendelkezhessék velük, nem le­het kiszolgáltatva a szakírók hangulatának, mert egy heti lapot nem lehet olyan eshe­tőségeknek kitenni, mint egy havi folyóiratot. A mi viszonyaink között egy heti lap megindítása azért is nagy vállalkozás, mert nincs méhész társadalmunk, méhészeink nincsennek megszervezve, s azt egy ember egy magán vállalat nem tudja megszerezni, már pedig egy méhészeti lapnak a méhész­társadalom szervezetéből kellene kisarjad- zani, méhészeti egyleteknek, méhészkörök­nek kellene sűrűn, nagy számban alakulni vagy ilyenek megalakítása iránt nagy sza­bású mozgalomnak indulni, s a megindí­tandó vagy meginduló szervezéshez egy tárogatóra, rövid idő közökben megjelenő lapra volna szükség s tagjai nagy létszá­mánál fogva egy ilyen nagyszabású szer­vezkedés megbima egy hetenként megje­lenő lapot is. Szóval a lap háta megett egy szervezetnek kellene állania. A lap csak egy eszköz és nem czél, minden szerveze­ten kivül egy lap nem vállalkozhatik siker- lel a sürü megjelenésre. Méhész Jenő sverkesztőnek a hetilap megalapítása körüli vállalkozása e mai vi­szonyok között hallatlan bátorságra mutat érdekfeszitő, hézagpótló, s nincs kizárva,., hogy az esetben ha a háta megett valamely hatalmas tényező áll, melyet mi nem isme­rünk és a mely vállalkozását nem teszi olyan koczkázatossá mint hisszük, hogy vállalkozása mégis sikerül. Kívánatos különösen a mai viszonyok között hogy sikerüljön is, bárha a méMé­hészeti társadalom megszerzése előtt jött is létve e lap. A méhészet a mai nagy mázára« mel­lett valóságos megélhetési forrás, különö­sen a készpénz fizetésű alkalmazásban le­vőkre nézve, a kik általános drágaság kö­zepette a nyomorral küzdenek és a kiket ez állapot ha még évekig tart, az anyagi romlás vezsélyébe sodor. Ilyeneknek, főként ha a méhészkedésben még járatlanok, min­den méhészeti szaklap, különösen ha az rövid idő közökben sűrűn jelenik meg út­mutatásaival, tanácsadásaival a teendők helyes elvégzésénél hathatós támaszt, segít­séget jelent, a mi a lap szerkesztésének i nehézségeihez mértem nehány koronával

Next

/
Oldalképek
Tartalom