Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1914-02-06 / 6. szám

4 lomért küzdve, azon hatalomért, -amellyel élni, mint uralkodásuk mutatja, nem tud­tak, megpecsételvén sorsukat a kétszinségüség, hogy mig lefelé rendíthetetlen 48-as haza­fiak voltak, felfelé 67-eseknek kellett mutatni magukat. Mindent, mit azelőtt kárhoztattak, hazaárulásnak tartottak, be- szo gáltatták egyik oldalon ezek a ren- ueilenesség, a botrányokozásnak fegyverével, a másik oldalon áll egyenes nyíltságával, puri­tán jellemével, erős fajszeretetével, kétségbe nem vonható hazafiasságával, minden sze­mélyi hiúságtól ment s nem a hatalomért, de a hazáért küzdő azon férfiú, aki a mai parlamenti többségnek vezére. Én szentül megvagyok győződve, hogy ily körülmények között a választás eldöntéséie elég a haza- fiság, hogy e hazának minden polgára, aki­nek hazája sorsa a szivén fekszik, akinek még veszteni valója van s akit nem a tehetetlen bosszú vezérel, aki nem kívánja, hogy e hazában minden fenekestül felforduljon, hanem, hogy országunk továbbra is fennma­radjon, hogy Széchenyi mondása, hogy Ma­gyarország nem volt, hanem lesz, beteljesül­jön, siessen támogatni gróf Tisza István minisz erelnök politikáját. Nagy ő mindenképp, de még nagyobb ha ellenfelei kicsiségével hasonlítjuk össze. Az egységes nemzeti állam fejlesztése és megerősítése, a parlamenti rend biztosítása, a nemzeti állameszme ellen harcoló nemzeti­ségeknek a nemzeti államhoz való csatolása, a gazdasági válságok által teremtett bajok cívcslísa, a politikai jogoknak okos, cél­szerű kiterjesztése, szóval minden kormány­zati elve, kormányzati ténykedése az ő nagyságát, az ő hazafiasságát hirdeti. És most, mielőtt összejövetelünkön ősi magyar szokás szerint poharat ürítünk, azt hiszem mindnyájunk szivében rejlő érzel­münknek adok kifejezést, ha ezt az első po­harat gróf Tisza Istvánra, Magyarország miniszterelnökére ürítem, az ég áldását kérve, azt kívánom, a jó Isten adjon neki egészsé­get, erőt, hogy megkezdett müvét sikerrel fejezhesse be. Éltesse őt a magyarok Istene sokáig a magyar haza javára. F. hó 31-én gróf Tisza István a kö­vetkező sürgönynyel köszönte meg üdvöz­lését: Mándy Géza Válaj. Fogadja és tolmá­csolja kérem a Mátészalkai Nemzeti munka­párt igen tisztelt tagjai előtt a szives üdvöz­lésért hálás köszönetemet. Tisza István. A magyar baromfi- tenyésztés dicsősége. Ifj. Péchy Lászlóné urhölgy, kinek ne­mes fajbaromfi-tenyészete most már országos hirü lett, a Wieni Nemzetközi Barcmfikiálli- tásra több fehér orpington, vörös izlandi és plymuthi kakast és tyúkot küldött. Vállalkozá­sát teljes siker koronázta, mert az általa kiál­lított minden baromfi második és harmadik dijat nyert, úgy, hogy az elért 16 ponttal az össz- verseny harmadik diját nyerte el. Ez az ered­mény kiváló azért, mert Európa minden ré­széről vettek részt hires baromfitenyésztők s némelyik több száz darabot küldött a kiállításra. ■ j Hirdetések jutányos áron felvétetnek a „Mátészalkai Újság“ kiadóhivatalában. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG HÍREK. Tisztelettel felkérjük vidéki ol­vasóinkat, hogy előfizetési dijaikat beküldeni szíveskedjenek. Nehogy a lap szétküldése akadályt szenvedjen. Virághullás. Súlyos csapás érte Dr. Kiss Antal fehérgyarmati orvost s feleségét, sz. Franki Katalint. Egyetlen gyermekük, «jz alig hat éves Józsika január 31-én difteri- tisben meghalt. Több helybeli úri családot is gyászba döntött a gyönyörű, aranyszőke fiúcska haiála. Tyuktclvajok, Vitkán f. hó 2-ikán éjjel ismeretlen tettesek feltörték Neuländer Kain kamaráját s elloptak 9 tyúkot és 2 libát. A csendőrség nyomozza a tovajokat. Téli fürdő. Foris Ferenc vitkai lakos f. évi január 29-ikén szomszédjának Konc Ká- | rolynak segédkezett, hegy kutbaesett vedrét | kivegye. Egy létrán leeresztett a kútba Kon­cot s azután lefelé nézve annyira előrehajlott, hogy fejjel a mély kútba esett. Majdnem ma- j gával sodorta Konc Károlyt is. A Konc ki­áltozására elősiető szomszédok nagy nehezen kimentették Forist, kinek pár zuzódáson ki­egyéb baja nem történt. Gyertyaszentelő. Van egy régi latin közmondás. Bizonyosan valami barátklastrom- j ban csinálták. így hangzik: Maria purificante, j sole micante, május érit frigus, quam fűit i ante. Annyit jelent magyarul, hogy Gyertya­szentelő napján (Gyertyaszentelő: latinul Ma­ria purificans) ha süt a nap, nagyobb hideg ■ lesz, mint azelőtt volt. Ezt a közmondást a magyar észjárás a medvével hozta kapcso­latba és azt tartja, hogy gyertyaszentelőkor kijön a medve a barlanjából, ahol egész té­len át aludt. És ha szép napfényes idő van, akkor visszamegy tovább aludni, mert (igy ! gondolkozik) még csak ezután lesz az igazi tél. De ha idekünn zuzmarás, komor, téli időt 1 talál, hát akkor künn marad a medve, mert (igy gondolkozik) most adja kifelé a tél a mérgit. Nem sokára vége lesz. Jön a tavasz. Ezidén, gyertyaszentelő napján, febr. 2-án, bizony szigorú hideg napunk volt. Egy percre ! sem láttuk a napot és igy minden valószi- j nüség mellett künn maradt a barlangjából j kijövő medve. Jön hát nemsokára a tavasz! Gyertyaszentelőnek különben azért nevezi ezt a Mária-íinnepet a rk. egyház, mert a temp- . lomokban ezen az ünnepen szentelik meg az ; egesz esztendőben használandó templomi gyertyákat. A r. kath. uj egyháztanács. Vasárnap ! 1914. február 1-én választatotta meg a hely- ! beli rkath. hitközség az anyagi kormányzásban résztvevő egyháztanácsosokat. A választás d. e. 11 órakor kezdődött és d, u. 1 órakor ért véget. A róm. kath. elemi iskolában tartott titkos szavazás eredménye a következő: Al­mer Béla világi elnök elnöklete alatt az egyháztanácsba beválasztattak: Dr. Kaprinay Endre, Sarkady Antal, Elsztner Rezső, Hra- dil Dezső, Kerekes Bertalan, Alberger Ber­talan, Doby Antal, Bábel József, Id. Sikli Ferenc, Bodnár György. Póttagok lettek: Szentléleky István és Erdélyi György. Baleset szánkázás közben. Szánká- zásnak lett majdnem áldozata községünk egy jómódú gazdája Csizmadia József, ki január : 31-én reggel korán tanyájára szándékozott kimenni, hogy ottani gazdasága után nézzen. A Szélvég-utcáról a Zöldfa-utcára fordulása- i kor lova oly sebesen ragadta akét személyre | készített szánkót, hogy az a 1. Szabó Fe­rencné kerítésének vágódva, abból Csizmadia József az aszfaltra kibukott és fél karjának és egyik oldalának összezuzódása után esz­méletét vesztette s csak lakásán tért magá­hoz. Megbokrosodott lovát a szánkóval együtt az Újvároson fogták el. Lelketlen apa. Gondatlanságból eredő gyermekhalál terheli Papik Ferenc lki lakost, aki Varga Borbállával élt vadházasságban. A napokban szóváltás közben összevesztek, mire Papik Ferenc Varga Borbállát gyerme­kévet a házból kikergette és a gyermek a jelenlegi nagy hidegek következtében az eset után 6 nap múlva meghalt. Az ügy nyomo­zását a m. kir. csendőrség vette kezébe. Elütötte a vonat. Tiborszállás meg­állóhely közelében január 30-án a reggeli vonat, mely Szálkáról Nagykároly felé robo­gott, elütötte Braun Izidor nagykárolyi árust. Nevezett Tiborszálláson leszállva elmulasz­totta a vonat indulás idejét s mikor ez észre­vette a vonat már mozgásban volt, amire felülni nem engedték. így gyalog indult el Mátészalka felé a vasút töltésén a sínek mel­lett. Kabátjának gallérjába húzódva nem vette észre a közeledő vonatot, az elütötte és esz­méletlenül terült el a síneken és oly súlyos sebeket szenvedett, hogy mire Nagykárolyba bt szállították, meghalt. Munkaalkalom. Petőháza Cukorgyár r. t. a nagy munkahiány folytán munkásokat és gazdasági cselédeket keres, akik a Petőházai Cukorgyár részv. társ. bérgazdaságában ren­des komentiót kapnak. 30—35 egyénre volna szüksége nevezett bérgazdaságnak. Fizetési feltételek a következők: Béresek és kpcsisok évi készpénzbére: 140 kor. Tehenesek évi készpénzbére, 160 kor. azonkívül literenként 2 fill, fejőpénz. Mindkét rendű cselédségnek jár természetben 350 klgr. búza, 950 klgr rozs, 400 klgr. árpa, 2500 klgr. fütőszén, 1000 D-öl. komentiós föld és 2 drb. koca­tartásra legelő. Jelentkezni lehet 2 héten be­lül az Elöljáróságnál. Mi történt egy éve? A bolgárok újra megkezdik Drinápoly bombázását, a szerbek és montenegróiak Szkutari ostromához fog­nak. — Nagl Ferenc bécsi bíboros — az osztrák hercegprímás — meghalt. — A med- gyesi vasúti szerencsétlenség, mely vonat utasai közt volt Eitel Frigyes, Vilmos csá­szár fia. — Egy éve pusztult el Scott kapi­tány délsarki expediciójával. — Tanhauser 150-ik előadása az Opera fennállása ótá. — A Magyar Atlétikai Club mezei futóverse­nyére kitűzött Libits vándordijat az Egyete­miek nyerték. — A Stokholmban megtartott nemzetközi hölgy műkorcsolyázó bajnokság győztese — mint az idén is — Méray-Hor- váth Opika. (B. C. E.) — A budapesti bün­tető törvényszék a Désy pörben megengedi a bizonyítást. Helyreigazítás. Lapunk január 23-iki számában »A szatmári papválasztás« cim alatt tévesen közöltük, hogy a megválasztott Boros Jenő ellenfele Juhász László ref. lel­kész, györteleki lakos volt. Borossal szemben a hasonnevű Juhász László hanvai lelkész pályázott. Jegymegváltás. A Nőegylet báljára je­gyeiket utólag megváltották: Földes Imre (Kisvárda) 11 kor. Dr. György Sándor (Kis- várda) 10 kor. Fogadják a Nőegylet hálás köszönetét. Népesedési statisztika január hóban. Születés. Szerencsi Sándor, Pócsi István, Ja­kab Sándor, Friedman Ilona, Weisz Sándor, Bereznai Erzsébet, Erdei István, Horváth La­jos, Kozma János, Csizmadia István, D. Nagy Piroska, Farkas József, Varjas István, Kézi 1914. február 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom