Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-01-09 / 2. szám
1914. január 9. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 3. A lefolyt választás eredménye minden tekintetben igazolta a közleményt. F. hó 5.-én a választást községi képviselőtestületi gyűlés előzte meg, melyen al- biróvá ifj. Oláh István, Gosztonyi Lajos és Lőrincz istván lettek jelölve, ugyancsak ekkor j elöltettek az esküdtek is. A gyűlés után ifj. Péchy László főszolgabíró bejelentette, hogy a főbírói tisztségre az egyedüli jelölt Veress Lajos volt albiró, igy őt Mátészalka község egyhangúlag megválasztott főbirájának jelenti ki. Annál nagyobb küzdelem folyt a három albirói jelölt személye körül. A küzdelem tulajdonképen csak ifj. Oláh István és Gosztonyi Lajos párharca volt. Eleinte mindketten majdnem egyenlő szavazatot kaptak, csak amikor már 70—70 körül álottak, kezdet a Gosztonyi párt lankadni, mig Oláh István folyton kapja a szavazatokat. A választást vezető főszolgabíró 12 órakor — miután a választók már nagyon gyéren jelentkeznek — V4 l.-re tűzte ki a zárórát, mikor is a szavazás eredményét kihirdetve, kijelentette, hogy albiróvá 151 szavazattal ifj. Oláh István választatott meg. Gosztonyi Lajos kapott 105, Lőrinc István 38 szavazatot. Ezután a községi esküdtek lettek megválasztva Bakos Gáspár, Bébel István, Gosztonyi Lajos, Mislai Sándor, Nagy István és Radványi János személyében. Pénztárnok ismét Szabó Sámuel lett. Ez az egyszerű, száraz eredménye a választásoknak. Ha a választás napján az utca képét néztük, egy kis reggeli csoportosulástól eltekintve senki sem gondolta volna, hogy »biróválasztás« van. Mintha pár ember személyi kérdése lett volna csupán az egész, csupa gazdálkodó, gazda ember. Az ő személyi kérdésük dőlt el: az albiró személyében. S ezzel vége van a biróválasztásnak. Nagyon kevesen vannak és voltak, kiknek eszébe jutott a biróválasztás: fontossága, a bírói tiszt fontossága. Eszébe jutott-e valakinek az a fontos és felelősségteljes tiszt, mely a bírói tisztséggel jut egy ember kezébe? Bizonyára nem, mert akkor sokkal nagyobb lett volna azok száma, kik rászánják magukat arra a fáradságra, hogy a községi elöljáróság választására elmennének, szavazzanak és ezzel kereken kijelentsék, Perényi Zsigmond máramarosi volt főispán végre észrevette a politikai szint a vallási mozgalom hátterében és kiutasittatta az összes nagyorosz, »missiónárius«-okat Máramarosból. Ekkor értelmesebb parasztokat kivitetett a Szent-Szinodus Kiewbe, ahol az orthodox klastromokban pár hó, vagy év alatt orthodox papokká képezték őket. Ezek a görög-keleti »papok« visszajöttek Máramarosba és mint magyar állampolgárok pompásan terjesztették a schizmát a ruthénség között. Ezeknek feje volt Kabalyuk Sándor (Alexius atya), aki most már a szigeti ügyészség börtönében várja ítéletét. Valamivel több, mint egy éve, hogy végre felnyílt a máramarosi hatóságok szeme. A megindított nyomozások borzalmas rombolásokat mutattak a nép lelkében. Itt egy mutatvány, amelyet a nép között uton-utfélen hallani Máramarosban. »A magyar király segítségül kérte az orosz cárt a magyar szabadságharc elnyomásakor. Ezért a cár most Máramarosvármegyét követeli a magyar királytól hála fejében. Hát jó lesz, hogyha mi már jóelőre áttérünk az orosz cár vallására, hogyha majd eljön, hát itten már úgy találjon bennünket, mint barátait.« De száz meg száz ilyesféle frázis él a ruthének között, melyek az izgatók szájában sikereseknek bizonyultak. Ebben a most folyó perben nagyon példásan kell Ítélkezni a bíróságnak, különben egyszer lángbaborul az egész Máramaros. Molnár Károly. hogy kik azok az emberek, kiket méltónak tart arra, hogy községének, lakóhelyének sorsát, ügyeit intézzék. Az állam szervezetében a község egy kis állam, vezetői ennek a kis államnak vezetői, melynek állampolgárai a lakosok. Az 1886. évi XXII. te. a »Községi törvény« széleskörű jogokat biztosit ennek a kis államnak, nevezetesen: a) saját belügyetben határoz és szabályrendeleteket (statútumokat) alkot; b) határozatait és szabályrendeleteit saját elöljárói és közegei által hajtatja végre; c) rendelkezik a község vagyona felett; d) községi adót vet ki és hajt be; e) gondoskodik a tisztán községi utakról és egyéb közlekedési eszközökről; f) gondoskodik a községi iskolákról és más rokon intézetekről; g) kezeli a mezei, a tűz- és közrendőrséget s a szegényügyet stb. stb. szóval a község oly jogokkal bir, melyekkel közvetve rendelkezik polgárai vagyonával, jólétével, biztonságával, azaz mindazokkal ^tényezőkkel, amelyek én reám, amelyek minden lakosra nézve legfontosabbak. Minthogy pedig a törvény határozottan kimondja azt, hogy a község mindezt a sok fontos jogot „elöljárói“ által hajtatja végre — önkéntelenül gondolnunk kell tehát arra a kérdésre: fontos-e reánk nézve az, kik azok az elöljárók? Igaz, hogy mindezeket a teendőket a képviselőtestület Írja elő, de nagyon sok oly teendő is van, melyeket a törvény és felsőbb hatósági rendelet egyenesen az elöljáróság hatáskörébe utal, végeredményben pedig a képviselőtestület határozatait is, valamint a felsőbb közigazgatási hatóságok rendeletéit is a községi elöljáróság hajtja végre. Ezen jogkörben természetesen legfontosabb szerepe a főbirónakvolna. Az idézett törvény szerint a képviselőtestület közgyűlésének rendes elnöke: a biró. Ez az elnöki hatalom sok mindenre feljogosítja és kötelezi a gyűlések alkalmával, élnie is kellene vele, éreznie kellene tisztének fontosságát és felelősségteljes voltát. Abban az elnöki székben kellene megmutatnia, hogy érti reáruházott tisztét s megérdemelte polgártársai bizalmát akkor, mikor egy oly gyűlés elnökévé tették, mely polgárok ezreinek biztonsága, jóléte és vagyona fölött van hivatva rendelkezni. Ezt a jó biró csak a községi törvény beható tanulmányozása után és hosszú gyakorlati működés után képes elérni. A január 5.-ikén lezajlottt választás szerint Mátészalka nagyközség főbírája Veress Lajos lett. Azzá tette a polgárok egyhangú véleménye s ezt az egyhangú véleményt, ennek helyességét bizonyára igazolni fogja működése, igazolni fogja az egyhangú közbecsülést és bizalmat azzal, hogy jó bírája lesz községünknek. Hosszú, ezideig betöltött hivatalos működése nagyrészt már előre biztosítja közös reményünket. — felelős — Megfigyelések. Egy kis akáclombos faluban ismeretlen okból agyonlőtte magát egy 19 éves legény. Lapunk egy kis napihire. Ugyanebben a faluban szintén ismeretlen okból öngyilkos lett egy fiatal lány. Lapunk előző számának egy kis rideg hire. Nekünk két kis hir csak, de annak az akáclombos falunak talán egy regény, annak a két fiatalnak, a 19 éves legénynek és a lánynak regénye. Ha tárcát akarunk írni, csak menjünk ki a kis temetőbe, talán az akácfák elsuttogják, miért lettek öngyilkosok egy hét alatt, egy szőke lány, meg egy barna fiú ismeretlen okból. Egy öreg bácsi, talán 90 éves, Szilveszter éjszakáján maga köré gyűjtötte és megvendégelte a fiatalságot, Eddig azt gondoltam, hogy az öregség lelke mélyén gyűlöli a fiatalságot, mert irigyli ifjúságát, de Szilveszter éjjelén én irigyeltem az öreg bácsit. Néha eltűnődve, figyelmesen nézte valamelyikünk arcát, aztán lassan bólintott. Én úgy hiszem azt gondolta ilyenkor: bizony fiam, én együtt nőttem fel nagyapáddal, vele játszottam, azután láttam apádat s most azt gondolom, ő van előttem, az ő arcát nézem, az ő nevetését hallom, vele vagyok, olyan fiatalon mint akkor voltam, én is s ha lehunyom a szemem, eszembe jut minden, amit eggyütt játszottunk. Ezt az érzést és visszaemlékezést irigyeltem az öreg bácsitól. Máramarosszigeten 180 hazaáruló ruthén paraszt fölött ítélkezik a bíróság. Vezetőjük Alaxis atya s 180 égő szempár Alexis atyához emeli csodálkozó szemét: Mért nem segítesz rajtunk atyánk, hiszen te boldogságot Ígértél, te azt mondtad, csudatévő vagy s ha téged, követünk, Isten útját járjuk s ha az atyuskát ismerjük el urunkul, miénk lesz a föld s az édes krumplit mi kapáljuk csak és mindet mi eszük meg. Alexis atya, te szent, kit csak leborulva mertünk érinteni és ruhád szegélyét csókolni, mért nem sújtod porba ezeket az embereket, kik veled is úgy bánnak, mint velünk, földi emberekkel. Hát nem tesz érted csodát Isten és az atyuska? És a szegény ruthén paraszt esze megzavarodik, mert csoda nem történik, mert el- korcsult agyvelejének egy fellobbanó sugara kezdi hinni, amit a birák mondanak a csodatévő és szent Alexis atyáról. Hát igaz lenne, hogy te Alexis atya közönséges csaló, ámitó vagy, ki összeszedted hasunktól elvont garasunkat, hogy még éhesebbek, még gyengébbek legyünk, igaz lenne, hogy bűn, amit cselekedtünk ? S mig a bíróság nem tudja, hazaárulókkal vagy vallási rajongókkal van-e dolga s mig a ruthén paraszt abba őrül bele, szent-e Alexis atya vagy csaló, egyedül Alexis nyugodt. Ő biztos dolgában. Bármennyire Ítéljenek is titeket a birák, egyszer ki fogtok szabadulni s akkor megint az én embereim lesztek. Akkor megint csak csodatevő leszek, mert ti csak úgy fogtok éhezni, mint eddig, csak olyan állati életetek lesz, mint eddig s amig itt senki sem ad nektek annyit enni, hogy legalább egyszer jóllakjatok — én Ígérek mindent, én mesélek csodáról, az én beszédemtől legalább képzeletben jóllaktok s igy jöttök, utánam, mint a csuda után. — felelős — Hivatalos rész. Az igazoló választmány ülése. A múlt év végén lefolyt képviselőtestületi választás eseményét J. Szabó Ferenc és társai megfelebbezték s felebbezésüket a törvényes 15 nap alatt benyújtották az igazoló választmányhoz. F. hó 5-én d. u. 3 órakor ült össze az igazoló választmány, melynek elnöke ifj. Péchy László főszolga-
