Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-17 / 29. szám
1914. julius 17. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 3. HÍREK Előfizetési felhivás! Julius 1 -én uj előfizetést nyitottunk lapunkra s mivel vidéki előfizetőink közül többen még ezen félévre is hátralékban vannak, tisztelettel kérjük a már régebben esedékessé vált előfizetési dijak postafordultával való haladékalan beküldését A főispán szabadságon. Csaba Adorján főispán szabadságra ment, amelyet Domahidán fog a családjával együtt tölteni. A főispán hetenkint egy napra Nagykárolyban lesz s ezen a napon fogad. A jövő héten csütörtökön fogad. Segédlelkészek áthelyezése. A szat- mármegyei róm. kath. segédlelkészek közt a következő személyi változások történtek: Pa- tay István Nagybányáról Máramarosszigetre, Zupka Vilmos Pálócról Tibára, Mórinc István Tibáról Ungvárra, Láng Pál Csapról Munkácsra, Lubomérszky Jenő Szatmárcsekéből Nagybányára, Diczig Béla Felsőbányáról Nagybányára, Láng Ferenc Munkácsról Felsőbányára, Resch Lőrinc Erdődről Felsőbányára Csont Ignácz Tiszaujlakról Szaniszlóra, Gyulai Mihály Kálmándról Tiszaujlakra és Mer- lák Ferenc Nagybereznától Pálócra helyeztetett át. Az ujmisések közül Lukács Antal Nagy- bereznára, Rácz Miklós Erdődre, Fechtel Mihály Kálmándra és Pausz Aladár Fehér- gyarmatra küldetett. A szatmári gyűlésen f. hó 13-án a város pénztárosává egyhangúlag Fürst Viktor volt főellenőrt, főellenőrré Kováts Jánost választották meg 31 szavazattal. Csaba Adorján főispán és Dr. Pirkler Ernő polgármester mélyrészvéttel áthatott beszéddel emlékéztek meg az országot ért gyászról. Felakasztotta magát f. hó 13-án Ho- dászon Hódos István fiatal legény. Mire észrevették, már nem volt benne élet. Tettének oka ismeretlen. A Szamos áldozata : Borba András olcsvaapáti lakos f. hó 13-án a Szamosba ment fürdeni. Az ár valószínűleg elragadta mert másnap holtan fogták ki. Belefult az árokba Nagydoboson f. hó 13-án Sánta Sándor 13 éves gyermek fürdeni ment egy vízzel telt árokba. Este a mezőről hazatérő munkások holttestét fogták ki a vízből. Áthelyezés. Vármegyénk alispánja dr. Jakó Endre tb. főszolgabírót Szatmárról Csen- gerbe helyezte át. Evang. egyházmegyei gyűlés. Szat- máron folyó hó 21—22-én tartandó evangélikus egyházmegyei gyűlés előkészületei serényen folynak. A rendező bizottság e hó 9-én tartott ülésében a fogadás és elszállásolás ügyében értekezett. 21-én a Panonni- ában tartandó diszebédre jelentkező ivek kézen forognak. A magyarhoni evangélikus egyház legillusztrisabb szónokának, Paulik János nyíregyházai lelkésznek, a szatmári ref. templomban 21-én délután 5 órakor tartandó beszéde elé Szatniár közönsége élénk érdeklődéssel néz. Elpusztult a termés. Múlt szerdán délután hatalmas jégfelhő vonult el Kisar község felett, amelyből tengeri, majd később mogyoró nagyságú jegek hullotak alá, elpusztítva a szép reményekkel biztató tavaszi vetéseket. Mintegy 150—160 holdnyi terület teljesen le van tarolva. A pusztulás szomorú képe tárul a szerencsétlen gazda elé mindenütt. Az elmúlt három évben az árvíz által sújtott lakosság most a jégverés miatt elcsüggedve kétségbeesetten, reménytelenül jár- kél a puszta földeken. A kár körülbelül 6— 80000 korona. Lakadalom füzértánccal. Nyírcsászári községbén lakadalom volt Oláh Péterné házánál. Amikor a jókedv már tetőfokán volt, az egyik legény azt a határozati javaslatot tette, hogy aki eddig nem táncolt, annak többé ne legyen szabad táncolni. Német György nevű fiatal legény nem respektálta ezt a tilalmat és dacára annak, hogy még nem táncolt, a legközelebbi csárdásból részt kívánt magának. A legények erre Németnek estek, botokkal agyba főbe verték, majd bicskával mellbeszurták. Életveszélyes sérüléseket szállították a kórházba, ahol haldoklik. A támadó legények közül négyet letartóztatott a csendörség. Uj hasznos madarak. A földmivelés- ügyi miniszter a bagoly, kócsag és gém madárféléket gazdasági hasznukért a hasznos madarak közzé iktatta. Ezentúl tehát ezekre is tilos vadászni. Dr. Koszorús ügye a táblán. A múlt év őszén a szomszédos Vállaj község körorvosa ellen egy hisztérikus nő azt a hihetetlen vádat emelte, hogy újszülött gyermekét, aki az orvossal való bűnös viszonyból származott, meggyilkolta, Bármily gyanús volt is a vád, amelyet az idős orvos ellen emeltek, a vizsgálat megindult. A törvényszék beszüntető végzést hozott, amelyet megfelebeztek. A debreceni kir. tábla most hozzájárult a törvényszék megszüntető végzéséhez, mert mint a tábla ítéletének indokolása mondja, az orvos ellen emelt vád teljes egészében alaptalanak bizonyult. Munkaalkalmak a vidéken. Átereszek építése. A nagyszőlősi m. kir. állam- épitészeti hivatal a szatmár—tiszaujlaki th. közút halmii átkelési szakaszán építendő 14. sz. beton áteresz valamint a fertősalmás— nagytarnai közúton levő 3., 5., 7., 20., 40., és 61. sz. betonból újjáépítendő átereszek munkálataira versenytárgyalást hirdet. Ajánlati minta feltételek, műszaki iratok és tervek nevezett hivatalban megtekinthetők. Ajánlatok csakis az összes útvonalakra fogadtatnak el. Az ajánlatok 1914. évi julius hó 15-én délelőtt 10 óráig adandók be a nagy- szőllősi m. kir. áliamépitészeti hivatal főnökéhez. Bánatpénzül az ajánlati összeg 5 százaléka 1914 julius hó 15-én délelőtt 9 és fél óráig bármely adóaivatalnál tehető. A versenytárgyalás a nagyszőlősi m. kir. állam- építészeti hivatalnál 1914. évi julius hó 15- én délelőtt 10 órakor fog megtartatni. A tervek és költségvetések a nagyszöllősi m. kir. áliamépitészeti hivatalnál betekinthetők. — (Utkaparóház helyreállítása). A beregszászi m. kir. áliamépitészeti hivatal a vásá- rosnaményi utkaparóház épületén szükséges helyreállítási és kútépítési munkálatokra versenytárgyalást hirdet. Az ajánlatoka 1914. évi julius hó 27-én d. e. 10 óráig nevezett hivatalhoz kell benyújtani. Az ajánlathoz az ajánlati összeg 5 százalékát kitevő bánatpénznek valamely adóhivatalnál történt letételéről szóló nyugta csatolandó. Az ajánnába betolakodni többé, — suttogta a kegyetlen nőstény. Az ifjút éles szúrás érte. A tapogatók méregnyulványa behatolt a bőre alá. Majd pillanatnyi kéjes érzés. A kábító méreg megbénította a tagjait A parányi kérő megszűnt élni. Nem is érezte már, hogy, szívja vérét a kegyetlen úrnő, kinek szerelméért hiába esengett. — Hátha mégis igazán szeretett ? — sutogta Anachroida eltűnődve, hogy a kéjes lokoma után, délutáni álomra szunnyadt. Hasonló módon jártak a többi kérők is sorra. A kegyetlen lény habfehér hálóba csalta a szerelemszomjas lovagokat, azután mérgezett tűjével vérüket vette, anélkül, hogy epedő sóhajtásaikat meghallgatta volna. — Mégis csak a póktestvéreimnek húsa a legizletesebb, — suttogta egy-egy lakoma után, ha a halott gavallérját fölszeletelte. A hatszögletes szobában, kívüle már csupán egy pók élt, amely a végzetes hálót messzire elkerülte. Okulni próbált fitestvérei végzetén. De később ő sem tudott ellenállani a vágynak és a kisértéseknek. — Ha az életembe kerül is, meghódítom a nőt. — suttogta elkeseredetten. Könnyes szemmel lépett Anachroida | ágyasházába. Két kezét összekulcsolta,. Mind a nyolc lába reszketett a rettenetes félelemtől. — Anachroida, — suttogta, — s a hangja busán zsongott, mint az orgona, — te szebb vagy a csillagos éjszakánál, az arany- szárnyú legyeknél, — te vagy a legszebb mind ama lények között, amelyek csak élnek a földön. Láthatásodért szívesen áldozatul dobom az életemet is; s boldog sóhajjal fogom kilehelni a lelkemet, ha a karjaid között ér utói a halál. Az ifjú lelkesen beszélt, dallamos és kábító hangon, s a pók hölgy szinte megszédült bele. A harag és az öldöklési vágy egy pilanatra elpárolgott a leikéből, Különösen az tetszett neki, hogy az ifjú Anachroidának szólította. Nagyon hizelgett ez a hiúságnak. — Igen műveltnek látszol — mondá elismerőleg, Különb vagy, minta többi pókok. — £n keresztes pók vagyok, — jelentette ki a kérő önérzetesen. — Ah, nem is tudtam, hogy ily előkelő a származásod, — mondotta Anachroida szent elragadtatassal. S megbámulta az ifjú diszes rendjelét, melyet ez már a bölcsőjében a hátán hordott. — Egész rendes férj lehet belőled. Azért megölte volna ezt is, ha ez a pókhölgy első kábult pillanatát felhasználva, készen tartott ezüsthágcsón, rendkívüli ügyességgel meg nem szökik. De igy sikerült elmenekülnie. Vágigfutott a falon lélekszakadva, eszeveszetten. Vissza sem mert nézni. A pókhölgy ezüstből szőtt hálóját messzire elkerülte. Közben múltak a hónapok. Anachroi- dára ráköszöntött a tél és a vénség. A könyvtárszoba tört ablakain, dermesztő fuvalat csapott keresztül. Zümmögő legyecske csak ritkán került a kálóba. Anachroida néha napokon keresztül éhezett. Fázósan burkolód- zott gyöngyszinü hálóköntösébe. — Elpusztulok, sóhajtotta dideregve. Lesoványodott és összeeset egészen. S mindig többet, s nagyobb epekedéssel gon- nolt vissza, megszökött és hűtlen gavallérja után. — Merre jár most a szép keresztes pók ? — tűnődött. Kiket bolondit most a szerelmével. Bizonyos, hogy duskálkodik a javakban. Elfelejtett. Persze, valamikor jó voltam neki. A kietlen éhezés tlgyöngitette egészen. Nem birta tovább. — A férfiak, mind hálátlanok és szívtelenek, — zokogta Anachroida és haraggal és keserűséggel a szivében, kilehelte a lelkét.
