Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-04-03 / 14. szám
2. 1914. április 3. mint Poroszországban az Oberpräsiden- teket. A tisztviselők esküt fognak tenni arra, hogy a kormány rendelkezéseinek mindenben engedelmeskednek; ezt az eskü minta különösen hangsúlyozza. A fegyelmi jog a közgyűlésről át száll a kormányzat hatáskörébe. Az engedelmesség és alárendeltség mérvéről említést sem tesznek, úgy hogy a tisztviselők országgyiilésileg megtagadott vagy le nem tárgyalt adókat, újoncokat követelő rendeleteket is tartoznak végrehajtani, illetve a tisztviselőknek nem lesz többé joguk megvizsgálni és bírálat tárgyává tenni a kormányrendeleteket. A mai közigazgatási bizottságot megszüntetik és e helyett úgynevezett megyei tanácsot állítanak fel; ez 10—16 tagból fog állani, akiket a közgyűlés tagjaiból választanak. Ez gyakorolja az alispán elnökletével az általános köz- igazgatás felett a felügyeletet. A járás főszolgabirák hatáskörét is megnagyobbítják, kiterjesztik, hogy annal nagyobb legyen a politikai befolyásuk a járás, a községek életébe. A járási közigazgatásban úgynevezett járási bizottságokat szerveznek: ezek a községi költségvetések, számadások ügyeit intézik el, a különböző jogi személyek, pl. a hegyközségek, úrbéresek, a gazdaközönség vagyonkezelését, gazdálkodását felülvizsgálják, a járási pótadókat, járulékokat beszedik és felhasználják a főszolgabirák ellenőrzése mellett. Az Alföldön a tanyai közigazgatást léptetik életbe a tanyai községek formájában. Azonkívül az egyes községek alapjaiból, pénzvagyonából járási bizottságok tagjait maguk a járás községei választják és a bizottság a járás egészét érdeklő művelődési, útügyi, gazdasági kérdésekben határozhat. _ _________________i_____________ i in i i A községi jegyzőket is áilamosit- | 1 ják s azokat a belügyminiszter fogja \ kinevezni és a községi ügyvitel átformá- j lásával nagyobb hatáskörhöz jutnak. | Ők lesznek ezután korlátlan vezetői a községek adminisztrációjának. A megyék mai területei beosztását megtartják, de több kisebb megyét egyesíteni szándékoznak. Így például: Győrmegyét Mosonna!, Komáromot Esztergommal, Turócot Zólyommal, Liptói Árvával, Bereget Ugocsával, Csongrádot Csanáddal, Háromszéket Brassóval, Udvarhelyt Kisküküllővel, Fogarast Nagyküküllővel, amely esetekben az elnevezésben a kettős név i érvényesülne. A közigazgatás államosítása kap-1 1 csán az árvaszéket is reformálni fog- ! ják. Az eddigi árvaszékek helyett any- nyi árvaszék lesz, ahány járás van. Itt említjük meg azt is, hogy a közigazgatási tisztviselők számára külön szakvizsgát statuálnak. A közigazgatás államosításával a kormány — minimum száz millió megyei pénzhez jut: ugyanis a megyei és községi tisztviselők államosításával fel- : szabadulnak a megyei tiszti és jegyzői fizetés- és nyugdijalapok. Ezek az államosítás után, amikor a tisztviselők az állami költségvetés terhére fogják élvezni illetményeiket, elvesztik rendel- I tetősüket és a kormány rájuk teszi a kezét azon a címen, hogy az államo- j1 sitással átveszi az állam a fizetés és és a nyugdijellátási kötelezettségeket. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG A Kossufh-utcán egy külön bejáratú bútorozott szoba kiadó. Hogy hol? Megmondja lapunk KIADÓHIVATALA. K., U. és KÉT TANÚ urak: Mind a négyen egyszerre veszekszenek, j egyet sein értek meg, a fejem zug közben megáll a vonat, mindenki leszáll csak én | maradok ottan egyedül és eltűnődöm azon, hogy a kalauz, ha egy kicsit »más ember« nekem a fejem nem zúgna annyira s közben tovább gördül a vonat ki az állomásról. Jön be ismét a kalauz és kérdi tőlem, hogy nekem van-e helyem, amire elmosolyodom és elgondolom, hogy milyen különösen szerencsés ember vagyok én mostan, hogy nincs aki veszekedjen, amitől a fejem még jobban zúgjon. Mint nagyon kiváncsi riporter alázattal felkérem U. urat és KÉT TANÚ urakat, lennének kegyesek velem tudatni, (lehet portos levél is) hogy amikor már leszálltak mire tanúskodtak és mit csináltak a mérgükkel és kérem K. urat, szíveskedjék velem tudatni, hogy végül kin és hányán töltötte ki bosz- szuját és vájjon kit és miként szállított le a mozgó vonatról U. ur helyett egyenesen a menyországba és ünnepélyesen Ígérem, ha nagybecsű válaszuk megérkezik, vagy leköz- : löm, vagy cikket irok róla lapomban, esetleges kiváncsiságukramindkettőtíogom vele csinálni. — melig — A szatmári Ügyvédi Kor tiltakozó gyűlése az alispáni rendelet ellen. Több mint hatvan szatmári és vidéki ügyvéd gyűlt össze március 28-ikán délután szatmáron, hogy az Ügyvédi Kör rendkívüli közgyűlésen Szatmánnegye alispánjának az utlevélügyben kiadatott rendelete ellen tiltakozzék. Nemestóti Szabó Albert, Vetzák Ede cs Vetzák Sándor nagykárolyi ügyvédek pedig távolmaradásukat kimentve, levélben jelentették be a mozgalomhoz való csatlakozásukat. Dr. Böszörményi Emil elnöki megnyitójában ismertette a rendeletnek az ügyvédeket sértő részét. Majd zugó helyeslés közben mutatott rá annak törvénytelenségére »Amennyiben a rendelet — úgy mond — a lehető legnagyobb nyilvánossággal tétetett közzé, mert nemcsak, hogy közölve lett a megye hivatalos lapjában, hanem egyes falvakban kidobolás utján adták tudtul, ezért alkalmas arra, hogy a nép legszélesebb rétegeinél az ügyvédi kar, mint a szorult helyzetben lévők kizsákmányoiója, tűnjék fel. Ez a sértés annál nagyobb súlyú, mert ezt a vádat épp egy nagyjeletőségti és előkelő hivatal hivatalos rendelete dobta a köztudatba és pedig teljesen alapnéikül, mert az ügyvédség egyetemét a kizsákmányolás vádja joggal egyáltalán nem illetheti. Ha egyes túlkapások léteznének, akkor sem az ily rendeletek kiadása és nyilvános meghirdetése a jogos ut és mód a szanálásra, hanem az ügyvédi autonómiának adott törvényes fegyelmi eljárás. Egyenesen törvénysértés ez a rendelet, mert az ügyvédi rendtartás 38. §-ában gyökerező képviseleti jogot bénítja meg. Az ügyvédet e törvényszakasz feljogosítja az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni. Ezzel azélő törvénynyel ellentétes rendelet kibocsátási joga senkinek nincs«. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után dr Glatz József titkár olvasta fel az Ügyvédi Kör választmányuk határozati javaslatát, amely igy szól: »Megállapítja a közgyűlés és közzéteszi hogy Szatmár vármegye alispánjának 6860— 1914. sz. alatt kelt rendelete törvénysértő, ahol őt hatáskör egyáltalán nem illeti, hogy ennélfogva ezt a rendeletet végrehajtani is tilos a hatóságoknak, azt a nagyközönség respektálni nem tartozik, az ügyvédi kar pedig gondoskodni fog arról, hogy adott esetben a hatóságnak netáni túlkapása a feleknek semmi joáhátrányt ne okozzon. A rendeletnek az ügyvédi állást, annak tekintélyét sértő hangját megbotránkozva visszautasítja. — Sajnálattal és kiábrándulással tapasztalja, hogy az alispáni hatóság által kiadott rendeletben kell nélkülözni a kötelező megbecsülésnek és tapintatnak nyil- vánulását. Kimondja a közgyűlés, hogy ezt a határozatot panasz alakjában további eljárás végett megküldi a m. kir. belügyminiszternek, Szatmár vármegye főispánjának, tudomásvétel végett pedig Szatmár vármegye alispánjának és a vármegye összes járási főszolgabiráinak és a községi és körjegyzőnek«. E javaslatot, többek hozzászólása után, nagy lelkesedéssel emelte határozattá a nagygyűlés. Á felszólalások közül különösen dr. Keresztszeghy Lajos azon kijelentése keltett élénk érdeklődést, melylyel autentikus értesülés alapján megcáfolta, mintha a törvénytelen rendelet létezésében a főispánnak bármi része lenne. a kalauzzal menni más kocsiba helyet keresni.) K.: Itten nem szabad átmászkálni! U.: De akkor hogyan keressek magamnak helyet, ha ide bezár? K.: Mondtam már, hogy nem tartozik rám, csináljon, amit akar és amit tud, de velem ne gorombáskodjék! U.: (Kissé türelmét vesztve.) Hát hallja kalauz, ha nem intézkedik nekem helyről és nem fogja be a száját, feljelentést teszek az Igazgatóságánál! Még sem járja, hogy a pénzéért így bánjanak az emberrel a vicinális szolgái! ? K.: Szolga az öregapja! ha nem fogja be tüstént a bagólesőjét, nem fogom várni, hogy a vonat megálljon, hanem még most mindjárt le fogom szállítani, de úgy, hogy egyenest a menyországba fog repülni ülőhelyet keresni és nem a vonaton! U.: (Széjjel néz, két ösmerőst vesz észre, oda megy hozzájuk és megkéri őket tanúnak, azok édes-örömest lesznek tanuk, amire kissé csillapul az izgalma.) Hát jó kalauz uracs- kám! Majd elintézzük! A levét ennek majd megissza, de keserűen, cukor nélkül. K.: Majd meglátjuk! K.: (A két tanú úrhoz fordulva.) Az urak meg ne ártsák magukat a más dolgába, mert maguknak is meggyűlik a bajuk!
