Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-06 / 10. szám
Mátészalka, 1914. március 6. H). szám. I. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Gazdasági kérdések. Irta: Simonyi Zoltán. A közélet figyelmes és elfogulatlan szemlélője előtt nem maradhat észrevétlenül azon tény, hogy a sajtót és a közvélemény gondolatkörét kelleténél jobban köti le a napi politika. Ha helyesnek is ismerjük el az érdeklődést a politikai fejlemények iránt, mégis nem nyomhatjuk el azon óhajunkat, hogy hivatottsággal tárgyaljuk ezen fontos kérdéseket, másrészt, hogy irányítsuk többször és erősebben figyelmünket a gazdasági kérdések felé is. Mert általános értelemben vett politika az állami életnek csak egyik oldalát érinti. Az élét azonban szinte naponta uj gazdasági problémákat vet föl, melyeket kellő képzettség, buzgalom és gyakorlati érzék hiányában nem oldhatunk meg. Aki az ország gazdasági megerősödésén dolgozik, faz államnak legalább oly jó és hasznos polgára, mint az aki politikai pártszenvedelmek által elvakitva politizál. A váróteremben. Váróteremben várom, míg jelzik, Hogy vonatomba beszállhatok, Oh mily üresek, oh milyen szürkék E várótermi pillanatok. Várok és százszor nézem az órám, S a reklámképes tarka falat, Várom, hogy végre elmenjek csöndesen S az idő lassan megy ezalatt. Fel-alá járok, tolni szeretném A lomhalábu, lusta időt, Majd megállók a váróteremnek Vasuthálós térképe előtt. Táncol előttem a vasutmenti Sok falu, város — száz mesevár, Mindnek van egy-egy váróteremje S engem ezekben senkise vár. Gereblye. Az eljegyzés. Guy de Aramond. Uram, szólt a munkás kissé zavartan, a dolog úgy áll, a leányom beteg, nagyon beteg. Éppen most volt nála az orvos és úgy mondta, menthetetlenül elveszett, órái meg vannak számlálva . . . Olyan szép leány, uram és egyetlen gyermekünk. Kemény csapás!. .. 1 És jó mesterségre tanítottuk: divatárusnénál dolgozgatot . . . Ügyes és van Ízlése. Azt reméltük. egy napon megpihenhetnénk mi, az öregek ... De most vége mindennek. Szomorú ez uram . . . És letürülte a könnyeket, melyek végig peregtek bazázdás arcán; a deák — orosz szociálista — elővette erszényét. Ám a másik izgatottan tiltakozott. — Nem azért jöttem. — De hallgasson ide. Mióta beteg, csak önről beszél a lányom. Lázálmaiban újra és újra az ön nevét ejti, Gregor ur. Meg fogja érteni, hogy eleinte nem tudtam mit akar ezzel. De a portás megmondotta nekem, hogy önt hívják igy és ezért fölkerestem. Bocsásson meg uram, legkevésbbé sem sejtem, hogy mi történt a lányom és ön között. Rövid idő előtt még fölháborodtam volna ezen. Valóban, ilyen dolgokban nem illetékes minisztériumok és hivatalok foglalkoznának velük, hanem ha a magasabb értelmiség és a szakkörök is kissé alaposabban ismernék ezen ügyeket és nem tendenciózus megvilágításban, ferdítésekkel. Nem gondolok tisztán országos gazdasági politikára. A város, a vidék a maga keretein belül is lehet nagyszabású programmal erőgyüjtő és kisugárzó fénypont hazánk áldott földjén. Elég rámutatnunk Budapest, Kecskemét, Marosvásárhely, Szombathely példájára És ki tulajdonitana nevezett városok vezető embereinek csak a lokálpatrióták szempontjából jelentőséget? Az egész ország elismerésére méltók ők. Azért a városi tisztviselők munkája nem merülhet ki puszta adminisztrációban. Tapintattal, megértéssel egyesíthetik a város különböző pártállásu értékes elemeit közös célokra. Mert modern, közérdekű alkotások értek tréfát! De a haldoklónak meg kell, hogy bocsássunk — és azután — csak szegény emberek vagyuk mi. Nagyon könnyen érthető, hogy a szegény gyermek nem tudott ellent- álini az előkelő fiatal urnák . . . — De — hová is gondol, kedves barátom? kiáltotta kissé ingerülten Gregor. — Mit jelentsen mindez? Miről beszél nekem? Valószínűleg sohasem láttam a leányát ? — Kérem, ne tessék rossz néven venni tőlem, morogta a másik zavartan. Nem akarok állítani semmit, amit be nem bizonyíthatok. Ha az ember nem tud semmit, csak a sötétben tapogatódzik. Nem igy van? . . . De hogy közelebb jussak ittlétem céljához .. Leányom nem beszél semmi egyébről, mint az ön személyéről. . . Hiszen valamely összefüggés kel, hogy legyen . . . — Lehetséges. De mit tehetek én erről ? Meleg részvéttel gondolok a szerencsétlenségre, mely magukat érte. De minthogy legjobb akarattal sem segíthetek . . . Fölkelt; meg akarta értetni a látogatóval, hogy ideje rövidre van szabva . . . — Uram; könyörgöttaz, hallgasson meg még egy pillanatig. Meglehet, hogy a gyermekem — önt szereti. Hiszen ez csak nem vétek? Ön szép és jó ... ez kápráztatja A »politika« és közgazdaság nemcsak, hogy békésen megférnek egymás mellett, hanem egymást kiegészitik. Célunk éppen a helyes arány és egyensúly heiyreállitása. A nagy, gazdaságilag erős nyugati nemzetek politikája világpolitika; csak hatalmasan kiépített gazdasági alapokon fejlődhetik ki a kultúra és közelítheti meg az állam a jog- és kulturáltam ideálját. A gazdasági kérdések tömegéből csak. néhányat akarok röviden megemlíteni. Az adópolitika ágazatai közgazda- sági szempontból nagyjelentőségüek. Azért nem járhat az ipar és kereskedelem megbénításával. A kereskedelmi és ipari szabadság, a tarifapolitika, az agrárvédővámok, a nagyiparfejlesztés, a tőzsde stb. nagy- fontosságú kérdéseinek tárgyalásához igazán nagy hozzáértés, tárgyilagosság szükséges. Jó volna, ha nemcsak az
