Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-01-02 / 1. szám
6 MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG 1914. január 2. Annyi mulatság lesz, se szeri, se száma. Nöegyleti muri kezdi meg a számot, Teremtve majd ismét sok klikk-társaságot. Lesi egy lirí asztal, büszke, nemes, ősi, Hová nem ülhetnek az ó tan hívői. Azután meg a zsék alakulnak sorra (Nekik nem telik csak olcsó nyíri borra.) Csoportok képződnek itt is nagy titokban, Nem kívánt elemek kilöketnek nyomban. így aztán a forró báli levegőbe Valami hidegség árad egy-kettőre, Mely megfekszi lassan az emberi lelket, Nyomasztó hatása gombamódra terjed. S egyszer esak kínosan im azt vesszük észre, Hogy üres a terem s a bálnak végei . . . Hát bizony már végre kívánatos volna, Hogy kis társadalmunk szépen összeforrna S összetartó, erős társadalmi élet Váltaná fel itten a nagy büszkeséget, Mely átgázolva sok helytelen szokáson, Széthúzást szitoknak a körmére vágjon. Körmére koppintson a sok léhütönek, Kik társadalmunkon élösködve nőnek. Szítva, élénkítve meddő, gonosz harcot, A vallási békét és osztály uralmot. Útját állva annak, hogy győzzön a béke, Mindnyájunk javára, igaz örömére. Hej ! másvón itt minden, Istenem re mondom !... Hanem hát énnekem másra is van gondom : Az „Apolló mozi“ itt van példaképen, (Megmentő angyalunk lesz a hosszú télen !) Mely a mi malmunkra hajtja csak a vizet, Adván a nézőknek morál-recepiket. Szórakozva oktat, tanítja a népet, Üldözve a rosszat, dicsérve a szépet. Alvó társadalmunk álmából felrázza, Szekerét serkenti gyorsabb haladásra. Pathé-filmek zömét, aki nézi: mulat, S fogékony lelkekben hagy mélyebb nyomokat. Városatya kérdés ügyesen megoldva: Modernebb egyének jutottak a sorba, Kik a haladásnak lesznek úttörői, Társadalmi jónak a zászlóvivői. Konservativ népség megette a kefét S Rohay örömmel dörzsöli most kezét. No itt volna végül az a dicső villany, Mely a fényt lövetni nálunk hivatva van. Mely szerződés szerint nappal úgy, mint éjjel, Intenzív fényt kell, hogy szórjon szerte-széjjel. No de erről legjobb semmit sem beszélni, Hanem az Úristent csupán arra kérni: „Add meg Uram-Isten, nagyon kérlek Téged A százötven voltos villany-feszültséget, Hogy ne pislákoljon, ne rezegjen folyton S ne aludjék el a legsürgősebb ponton. Ne rontsa a szemünk, idegünk ne bántsa, Egyetlen mozinkat magával ne rántsa!“ Mert azt tudja itt már a legkisebb gyermek: Ezen segíteni nem tudnak „emberek“. Ez mi rajtunk itten egy régi rossz átok Melyen panasz nem fog, annyit én már látok. Memorandum, gyűlés mit sem fog használni, Itt emberfölötti dolgokra kell várni. Itten egy eset van: Csak az Isten segít! Azért könyörgiínk és siránkozunk ennyit. Cyrano. Tárca. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kedves Barátom! Arra kérsz, hogy a megindítandó lap száipára az első tárcát, mely vers is lehet, én írjam meg. Szívesen teszek eleget megtisztelő kívánságodnak. Azonban tekintve e megbízatás fontosságát, természetesen a prózát választottam, sőt annak is legkönnyebb formáját: — a levélformát. E levélben a szokásos üdvözleten és bátorításon kívül egyebet is kell írnom hozzád és pedig olyast, ami a leendő olvasó- közönségedet is érdekli. Hogy mit érez és mit óhajt egy vidéki, újdonsült lapszerkesztő, mikor lapjának első j száma megjelen, azt valószínűleg. Te fogod j elmondani olvasóinknak, de, hogy mit érez : és mit óhajt a mindig és mindig újabb dolgokra kiváncsi közönség, azt, engedd meg, ! hogy megbízásodból, sőt leendő előfizetőid nevében is, én vessem papírra. Hát, Barátom, az »Előfizető« először is nem kíván előfizetni, sőt utólag se igen fizet, de végre is megfize-. Az »Előfizető« lekicsinyli a helyi lap értékét, nem kíván belőle elolvasni semmit, de azért elolvassa — végig, a legkissebb hirdetéseket is. Az »Előfizető« elhatározza magában mindenekelőtt, hogy »Ö« a helyi poéták verseit sohasem fogja elolvasni, de azért elolvassa majd azt is, ha lesz benne egy kis friss pletyka iz, nem baj, ha a verslábnak baja is van, nem baj, hogy izzadt a költőd, mig kiizzadta, kiköltötte, a fő, hogy: csak pletykát irt légyen kínjában, pletykát, mely legalább tiz asszonyt és két öreg embert diskurzusba kever. Éz a tizenkettő majd fantáziával és költői szárnyakon repül tovább a rossz zöngeménnyel a jó pletyka tanyák, a zsurok mezejére; és lásd itt dől el majd lapod sorsa. Itt állapítják meg lapod jelentőségét, személyed intellektuális értékét s jövőd perspektíváit — örökre. Az »Előfizető« nem fogja elolvasni a vezércikkeidet, mert az ily vezércikk egy nagy körmondatnak látszik ugyan külsőleg, azonban politikai, közgazdavagy kulturtársadalmi »körlevél« az — belsőleg (1 evő kanállal hetenként). Az »Előfizető« azért nem fogja elolvasni az ismert, az országos nevű irók és költők lapodban megjelent »eredeti« munkáit, mert azt hiszi, hogy ! ez nem a pesti Szép Ernő, hanem nagyecsedi névrokona csupán és amaz sem az igazi Ady Endre hanem valami hasonló helyi költő s ez meg szépen »Az Ördög« Molnár Ferenc?! Biztosan valami elkeseredett eőri dij- nok, ki igy akarja visszanyerni nevének hanyatló nimbusát. Szóval a vidéki közönség szolgálatában a szerkesztőre nehéz, de egyszerűen, megoldható feladat vár. Nehéz, mert I megkapó, friss dolgokat kell Írnia, egyszerű, mert kevés az irnivalója. Nem szabad a lapnak 4 nagy oldalnál többre terjednie, még akkor sem ha a lap hetenként csak egyszer jelen meg. Sok legyen a hir és ez mind tárgyilagosan jelenjen meg. De: legyen egy kőlön hírrovat, mely egyenesen a jövő hét j híreire teszi kiváncsivá a legjobb olvasókat. Például hozza meg ez a rovat a nagyközönség számára mindazt, amit még csak a kiváltságosak tudnak, amit még csak egy néhány beavatott tud. Meg kell azt hozni minden indiskréció nélkül, mert ennek hiányát j érzi, ezt kívánja tudni, fehéren fekete olvasni, a vidéki lapból — az »Előfizető«. Ha ez megtörténik, akkor lapod üde, friss, közkedvelt marad — mig él . . . Még egyet. Ne felejtkezz meg a hirdetések fontossággáról. Többet ér egy jó hirdetés, mint két rossz előfizető. Mert a hirdető az előre, az előfizető utólag — se fizet. De ezt mintha már egyszer megírtam volna. Nem akarok sem ismétlésbe, sem anyagiaskodásba bocsájtkozni, mert akkor úgy látszanék, hogy a lapkiadót akarom a lap életére biztosítani, illetve az olvasók rovására ki- tanitani holott én ez utóbbinak az ellen- ' kezőjére vállalkoztam s az olvasóknak óhajttok tehát pro primo szolgálatot teljesíteni. Hát, kedves Szerkesztő ur, hidd e', ma- í napság vidéken is rendkívüli helyi jelentősége van az általad megindítandó és hasonló lapoknak — a hirdetéseik miatt. A manapság már nem szokatlan utón tudatja »A.« község, hogy van egy eladó tehene- borja, vagy a magános, hogy venne bronzpulykát, ezüst nyulat, francia órát avagy árverést rendez itt, képet fest ott, üzletet nyit, korcsmát ad el, házasodna, állást keres, stb. A lapodból melyre nem kiváncsi a kö- zónség, melyből semmit sem akar elolvasni, akkor lesz jó lap, ha belőle az »ElőfinétÖ«, az olvasó, mégis meg fog tudni — mindent. Remélem, hogy igy lesz! Ez esetben, a változatosság kedvéért, majd ezt is elnézik — néha — az »Előfizetők«, ha a magam fajta dilletáns is elkövet benne egy csapni való tárcát, vagy egy lábatlankodó verset. Sok előfizetőt, sok hirdetést kíván hived ifj. Széli Mihály. A legjobb fűszer és csemege áruk kaphatók Fülep József utóda László Imre cégnél Mátészalkán. Legrégibb üzlet a szakmában, a cég 1843.-ban alapítva. Alabástrom creme a legártatlanabb bőrápoló szer. Kapható: ALMER BÉLA gyógyszertárában Mátészalkán. Úri és női divat áruház Friedmann Testvérek báli toilettek, fehérnemüek, és díszek kötött és szövött áruk a legfinomabb kivitelben. Kézimunkák, bőráruk. Szolid árak és pontos kiszolgálás Akar Ön olcsón vásárolni ? Ha igen, úgy keresse fel Erdélyi Bertalan mátészalkai kereskedését. Kossuth-utcán a főüzlet. Találhat fűszer, csemege, thea és rum árukat, úgyszintén vasut-utcai fióküzletét hol mindennemű vasárut a legolcsóbb áron szerezhet be.
