Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-07-17 / 29. szám
Mátészalka, 1914. julius 17. 29. szám. I. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre S korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. A kereskedők hitele. Folyton és újból erről a témáról kell beszélni. Nincs ennél égetőbb kérdése közgazdaságunknak. A kereskedővilág a maga mindennapi elfoglaltságában, bajaiban, küzdelmeiben, melyeknek legnagyobb része épen a kereskedelmi hitel hiányából származik, nem igen ér rá elmélkedni és panaszkodni a kereskedelmi hitel rendezetlensége és hiánya miatt. Pedig azzal minden kereskedő tisztában van, hogy az üzleti életben az olcsó és hozzáférhető hitel olyan szükséges, mint a levegő. Sajátságos tünete a gazdasági közvélemények, hogy erről az életbe vágó problémáról senki sem beszél, hogy a kereskedelmi hitel nagy kérdésének megoldásával senki sem foglalkozik és egyéb társadalom egyesületei ezt a kérdést egyáltalán nyugodni hagyja. Az egész vonalon teljes közöny uralkodik a kereskedelmi hitel megoldására váró ügy ügye iránt. A képviselőházban most lezajlott költségvetési vita során a kereskedelmi és a pénzügyi tárca tárgyalása meglehetősen beható volt és mindenféle kérdést felölelt. De sem a kereskedelmi költségvetés kapcsán, sem pedig a pénzügyi budget során nem jutott eszébe egyetlenszónoknak sem, hogy felvesse a kereskedelmi hitelnek oly égetően sürgős kérdését. Beszéltek nagy köz- gazdasági problémákról, tengerhajózásról kiviteli, politikáról de teljesen megfeledkeztek arról, hogy legelőször is az anyagi eszközök megteremtésével és rendelkezésére bocsátásával kell feladataira képesíteni kereskedelmünket. A törvényhozás közömbösségét a kereskedők ez eminens érdekével szembe végre is nem csodáljuk, mert hiszen azt már rég megszokhattuk. De annál sulyosabbb megítélés alá esik az, hogy azok a külömböző szervezetek, amelyeknek egyenesen hivatása és kötelessége a kereskedelmi érdekek védelme és kiszolgálása, a hitelkérdéssel szemben ugyanilyen közönyt tanúsítanak. Most zajlott le a kereskedelmi kongreszus, amelynek napirendjén igen gazdag és sokoldalú tárgysorozat szerepelt. Volt ebben magas politika, közlekedés ügy, jogi reform, közigazgatási teória és sok minden egyéb, de egyetlenegy szóval sem érintették a hitelnek mindennél fontosabb és sürgősebb kérdését. A kereskedők érdekképviseletei tehát nem állanak feladatuk magaslatán, mert nem a gyakorlati élet követelményeivel törődnek és nem állanak oda a megbízóik mellé, hogy ezeknek küzdelmeiben és bajaiban segitséget nyújtsanak. A magyar kereskedő viHatszögletes szoba. A nőstény pók egy hatszögletes szobában lakott, amelynek magas ablakai egyik oldalról a tengerre, a másikon az erdőkkel benőtt hegyek fölé nyíltak. A szoha tulajdonképpen nem volt az övé. Egy fiatal tudósnak a könyvtára volt, aki itt töltötte a nyarat, olvasmányai fölé görnyedve, amig csak el nem nyomta az álom. A pókot azonban ez nem zavarta. Nagy, rejtelmes és kerek hálót szöt, szellős helyen, magas zugban, ahova a nyílt ablakon keresztül sokszor besodorta a szél a zümmögő aranylegyecskét s más ínycsiklandozó áldozati csemetéket. Mert fiatal volt még, erős étvágyh, nőstény és kegyetlen — csak nyalánkságainak élt — és miután bénító méreggel tehetetlené tette áldozatait, különes és üneppies elfogódottsággal látott a lakomához, mintha valami rendkívüli istentiszteletre készülődne. A tudóssal nem sokat törődött. Bár imponált neki, mint valami hegy, amely óriási hustömegekből van egybeforasztva. Talán félt is tőle — dermed- ten megbámulta, ha a tudóst a pamlagon elnyomta az álom, s ő ezűstszinü fonóhágcsón nőies kiváncsisággal leereszkedet hozzá, majdnem egészen az orráig. Mint ahogy mi ismeg- állanánk rémülettől sápadt arcai, ha hirtelen elénk toppannának, életre támadva, a harmadkor emeletnyi magas ősállatai. Vagy az is lehet, hogy valamely isten gyanánt tisztelte, mert tudós volt a leghatalmasabb és a legrendkivülibb lény, amelyet a pók szűk és kerekre szabott világban megismerni megtanult. Egyébként még kevés fogalma volt az életről — rideg és visszavonult magányosságban él — mert a pókok még egymással sem érintkéznek; kegyetlen s mogorva lények, kik még a saját testvéreiknek is a vérét veszik s fölfalják, ha arra készteti őket a düh és az éhség, Még saját magával sem volt tisztában, hogy mért él, minek van a világon, bár kétségtelenül sokszor voltak nagy és le nem irható gyönyörérzetei, ha erős és ifjú testével a nyakába vehette magát hálójában süppedt áldozatának, lefoghatta finom, de szívós és erős lábaival, beléfurta méregkarmát, hogy eiszédüljön egészen, s ezután kiszívta a vérét mámoros kegyetlenséggel. Idegei, amelyek megduzzadtak ilyenkor, finom és idegen tápanyaggal vak és kéjes lázban égtek. Mert izgatta a vadászat és rajongott a táplálkozásért. S még nem tudta, hogy mi a szerelem. De sok mindennel nem volt tisztában. Még a nevével sem. Csak akkor, hogy az ifjú tudós észrevette egyszer s a takarítónőjéhez fordulva, a hálójában szorongó pók felé mutatva ; igy szólt. — Anachroida — mondta a tudós. Hogy kerül ide egy Anachroida hálója ? A pók ezüstös idegszálacskáin leírhatatlan öröm rezgeti keresztül. — Tehát Anachroidá-nak hívnak —su- togta magában, többször is ismételgetve magában a nevét, amelyet kétségtelenül igen szépnek és költői csengésűnek talált. Megmagyarázhatatlan boldogságérzet vett rajta erőt. Anachroida vagyok, mondta, s igen hiú lett egyszerre. S talán meg is nézte volna az arcát a fali tükörben, ha ebben a pillanatban a közelében lett volna. Másnapra azonban keserű csalódás érte. A takaritónő porolópálcával a kezében berántott a hatszögletes szobába és vad kegyetlenséggel szétverte és lerombolta a pókkisasz- szonynak gonddal és szétömlő könyekkel fölépitett hálóját. A pók riadt félelemmel menekült, hogy a rettenetes pálcacsapások ne érjék gyöngéd és finom testét is, melyek alatt menthetetlenül elvérzett volna.
