Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-06-26 / 26. szám
Mátészalka, 1914. junius 26. 26. szám. !. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. A magyar föld termőképessége. Büszkén szoktuk hangoztatni, hogy a magyar föld termőképessége kimeríthetetlen, hogy Magyarország igazi földmivelő állam, amelynek gazdagsága ott rejlik a föld méhében, amelynek termését csak le kell aratni, hogy Európa népei ebből az éléskamrából fedezhessék mindennapi kenyérszükségletüket. Annyira boldogok vagyunk-e hitünkben, hogy körül sem nézünk, figye'emre se méltatjuk azt, ami a körülöttünk fekvő államokban -történik s áldatlan, folytontartó politizálásunk közepette ném látjuk, hogyan, 'miként törtetnek előre szomszédaink a mező- gazdasági művelődés terén és miként maradunk el mi e terén mögöttük. Ne tekintsük a nagy német birodalmat, amely képes volt birodalmi búzatermés átlagát az utóbbi 25 év alatt kát. holdanként több mint4 métermázsával emelni, hanem tekintsük csak a szomszédos Ausztriát, e kimondottan ipari állam termés átlagát s tapasztalni fogjuk, hogy mig osztrák szomszédunk búzatermése az 1896—1900-ikiötéves időszakban kát. holdankénti 5.33 q átlagtermésről, az 1909—1913-ig tartó öt évben 7.93 q-ra, vagyis 23.5 %-kal emelkedett, addig Magyarország búzatermése ezalatt 6.50 q-ról csak 7.23 q-ra, vagyis 10.9 %-kal emelkedett. Ugyanezen idő allatt Ausztria roz& termése 37.9 o/°-kal, Magyarországé 10.6 o/°-kal; Ausztria árpa termése 64.3 l7p-kai, Magyarországé 11.8 %-kal; Ausztria zabtermése 40.5 %-kal, Magyar- országé 5.1 %-kal emelkedett. S amig az 1896—1900. évek átlagában Ausztria összes termése a négy kalászosban 59.5 millió métermázsát tett ki, Magyar- országé ellenben 73 millió métermázsát, addig az 1909—1913. öt évi időszakban Ausztriában termett átlag 85.1 millió, Magyarországon 89 millió q, vagyis Ausztriában az emelkedés 43 %, Magyarországon 22 % volt. Ha tehát Ausztriában a mezőgazdasági fejlődés Magyarországgal szemben igy halad továbbra is, nemsokára meg fogjuk érni, hogy Ausztria lesz a mező- gazdasági állam, nem Magyarország. Hogy akkor mik leszünk mi, azt bajos megjósolni, mert ipari állam akkor sem leszünk, hanem aligha nem csak politizáló állam, pedig hát politizálásból nem igen lehet jóllakni. ^ Mit kell. tehát tennünk.? A^ amit , 1 tettek a német gardák' ezelőtt 25—30 évvel. Meg kel tanulnunk, hogy a növény is táplálkozik s hogy nagy termést csak ott adhat, ahol jól tud táplálkozni, amely talajban bőséges táplálékot talál testének felépítéséhez. Ezt nem tudjuk mi magyar gazdák, pedig ez a sikeres gazdálkodás kiinduló pontja. Ha ezt a szabályt nem ismerjük és nem követjük, kellő siker nem koronázhatja működésűnket, alMagyarosodimk. Irta: Molnár Károly. Úgy tartják, hogy erre mifelénk a Sza- mosháton beszélnek a legtisztább magyarsággal. Az ország minden más részén van a lakosságnak valami provinciái vidékiesség a beszédjében, csak itt a szatmár- megyei magyarság beszéli azt a zamatos, tiszta magyar nyelvet, amely nyelvtanilag, akadémiailag a leghelyesebb. Nem lehet azonban már ugyanezt elmondanunk az ide beszármazott úri rendről. Az intelligens emberek itteni nagy része már csak úgy beszármazott erre a vidékre és különösen a távolabbi vidékekről ide sodortak beszédjén, kiejtésén érezhető az a bizonyos idegénszerüség, mely az itteni be- szédmodortól elüt. JDehát ez meglehetősen részleges jelenség. Amikor a nyelv eltitulá- sáról, a beszédstilus' magyartalanságáról hallunk panasz-hangokat a társaságokban, hir- lapokbar, hát ennek okát hiába keressük a vidíken akár a nép között, akár az intelligens elemek között. A köznép jóformán csak szajkó módjára használja a nyelvet. Ha valamit igy mond és nem úgy, ennek ő nem tudja okát adni, hogy miért teszi. Mondja, mert »úgy jön a szájára.« A nép szókincse oly korlátolt, a nép figyelme annyira le van kötve a kenyérkeresés irányában, hogy ő nyelvújításra épen nem alkalmas faktor. Ha uj dolgot lát és nem tudja még annak a nevét, az egyszerű parasztember az ő már meglevő I szókincséből vett szavakkal nevezi meg az újonnan látott dolgot, vagy jelenséget. A régi paraszterr.b rnek masina a vasúti mozdony, a gyufa, a cséplőgép kazánja, az au- j tomobil, amelynek uj neveit nem szívesen i tanulja meg. Innen magyarázható, hogy i zsidó polgártársainknak .német hangzású neveit sem tanulja rheg, hanem ad nekik olyan egyszerű, magyarosan körülirt neveket, a- melyekről mindenki megismeri őket. Alig van zsidó a falukban, akit rendes nevén neveznének a falusiak. Van »roszkor jött,« »rántás,« »lóbőr,« »nyakigláb,« »végigüres,« »félfilü,« stb. Sőt a neveket a némethang- zásá nevekből formálja magyarosra a magyar nép. Így a közeli Fehérgyarmaton van egy zsidó szabó »Grünbaum,« hát ezt-az,, utcabeliek egyszerűen csak »bimbó«-nak hívják, vagy Szigeten van egy „Bixenspán'“ nevű ember, ezt meg »vicispánnak« hívják. Így l.ett a ->szoc:álistá«-ból »cokimiska,« Mikszáth Kálmánból — mikor a szigeti kerületben volt képviselőjelölt — »Bikszáv Kálmán.« Az intelligens ember, szintán nem hivatásos eszközlője a nyelv átformálásának. Mi annyira el vagyunk vonatkozva a nyelv bmsőség szemlélésétől a napi foglalatosságaink között, hogy nekünk nincs időnk arra, hogy szándékosan törekedjünk a nyelv újítására. A nyelv használata beszédközben minálunk is éppen olyan öntudatlan, mint a nép gyermekénél. Hanem — igenis — erős hatással van a nyelv átformálódására az a lüktető irodalmi mozgalom, mely a fővárosi hírlapirodalom munkásai között, az újságírók között megnyilatkozik. Ők Írják be az uj-szókat, a nyakate- kert értelmű beszédformákat legelőször és mintegy ráerőszakolják az olvasóközönségre, amely után sokszori olvasás után önkénytelenül is ajkaira veszi a nyelvkifejezések uj formáit. Persze mindez észrevétlenül röiténik, csak évek múlva vesszük észre, hogy menynyire elcsavargott nyelvünk a h lyes magyar beszédtől. Hiába aztán minden küzdelem az ilyen bolondgombák ellen. Először mosolyognak
