Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-06-19 / 25. szám
Mátészalka, 1914. junius 19. 25. szám. I. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PENTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egéfz évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egye* szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő: Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. Pályaválasztás Irta: Simonyi Zoltán, áll. rendes tanár. (Folytatás.) A társadalom természetesen korrektúrát végez. Próbálkozik. Ha az illető nem jól tölti be állását, felmondanak neki, vagy a pályáról leszorítják, ha pedig önállóan dolgozott, akkor a sikertelenség következtében kedvét vesztve elkeseredik, amit sokszor a legszomorubb testi, lelki, anyagi összeomlás vagy züllés követ. A társadalom terhére lesznek a szerencsétlenek, vagy pedig a köznyugalmat és biztonságot veszélyeztetik. Imeszociálpsychologiailag is röviden bemutatva a pályaválasztás kérdésének nagy jelentősége. A fiatal ember annyi időt és fáradságot fordított apályára való előkészületekre, hogy nálunk (és nem Amerikában) nehéz pályát cserélnie. Az olyan ritka esetek, mikor az egyén más pályára lépve boldogul, mintegy a ; világitósugár villanásával mutatják, hogy az állam és társadalomfejlődése mily gigászi méreteket öltene, ha a pályaválasztás kérdésének eldöntésénél a psychikai egyéniség odaillősége volna mérvadó. A pályaválasztásnál tudományos lélektani alapon akarunk tanácscsal szolgálni. Az egyéniségnek még fejletlen lelki funkcióit, valamint biztos és határozott vonásait kell vizsgálódás tárgyává tenni. A temperamentum és jellem, az intelligencia és munkabírás az akarat és érzelem, az érzéki észrevétel, gondolkodási képesség, figyelem kedélyvilág, emlékezet, fantázia, az elméleti és gyakorlati tudás variációi ! lehetőleg pontosan és részletesen álla- ; pitandók meg. Hogy ezen eljárásnál I milyen módszer használandó, azt a psychologiai laboratóriumok határozzák meg. A laboratórium objektív kísérletei többet érnek a szubjektív hatásoknál és önmegfigyelésnél, ámbár ez utóbbiak sem melőztetnek. Másodszor a sok százféle pálya gazdasági, hygieniai, technikai és szociális viszonyait kell tárgyilagosan elemezni és ezen óriási anyagott rendszeresen feldolgozni. Harmadszor a tanárok és tanítók érdeklődését kell erősíteni a tanulók egyéni képességeinek megfigyelése céljából, hogy a maguk részéről a kezdő munkálatokat teljesíthessék. Ezen hármas cél szolgálatára nyílt meg 1908-ban Parsons tanár irodája Bostonban. Parsons nyomán más amerikai városokban is felállitattak hasonló célú irodák, melyek terjesztik a fogékonyságot a pályaEgy párbaj érzelmes története. Jani parisba ment. — Gőgös, fiatal szívvel: töretlenül és mégis okosan ment — hazánkbelinek Mekkájába és Medinájába! — Csupán egy pár emlékkel a kedves gyermekkor emlékein kívül és a szülői féltés és testvéri szeretet bucsucsókjaival. Dolgozni ment, mert egyenlőre számára ez jelentette az életet. Kerülte a kedves és kelemetlen ismerőseket: a mulatni vágyókat és a tétien bámészokat: tudta, maga mellett érezte, de nem élvezte ki a metropolis gyönyörűségeit. Fáris zaja, sokfélesége neki nagy tenger volt, melyben erős karokkal, ragyogó zzemmel tartotta felszínen magát. — Bo- hó kedve ha néha elragadta, — már ott a helyszínén: korcsmában, mulatóban a munkájára gondolt; nem merült és nem veszett el.— Április van, — sötét és estefelé. Jani kis zugolyában ül, inkább gubbaszt és terveire, meg saját magára gondol. 0 népes a szoba, ha magában is van! Szép, sudár növésű emberek, termékeny halmok s a végtelen tenger: színek és formák, akik b nne éltek, mióta látó szemmel élt és és fesiónek készült. — Fogait öaszeharapta, álla előre feszült, de a szája mosolygott és a szeme beleköny- nyedzett. — Egyszrre az ablakon át valami különös nesz kezdett beszűrődni. Sokáig tartott, mig végre ráeszmélt, hogy női sírást hall, mely alighanem a kis Paulette szobájából jön.— Kiment a folyosóra és kopogtatott a szomszédban. Bent egyedül találta a kis kalapos lányt — kisirt szemekkel, kócosán, kis kalapját kezében tartva, — kabátostul, cipőstül, amint éppen az utcáról érkezett: ennivaló volt.— — Ne sírjon hát! Kis csacsi, lehet-e ' erre oka?! Elfelejtheti-e a tavaszt s a soksok virágot lent az utcán ? — Dehogy feledtem el, ó uram, sőt azt hiszem, hogy épp e volt a vesztem. — Sirt egy darabig, aztán elmesélt mindent. Paulette egy kisebb kalapüzletben dolgozott; ügyes volt és szorgalmas, de vesztére, mert túlontúl csinos. A tulajdonosnő férje, fiatal, szintén csinos ember, régóta ostromolta és ő egy bolondos, szép tavaszi napon visszacsókolta. — Etíőlfogva vége volt a nyugalmának. Az az ember egészen akarja s avval fenyegetődzik, hogy ha nem enged, elbocsájtatja, sőt rosszakat ir róla szegény, özvegy édesanyjának. Paulette szívesen elmenne, de fél, hogy ez a levél anyját boldogtalanná tenné, eltekintve a sürü helyváltozástól, amit szintén restel. — ő, Paulette, egyébként sem szereti már azt az embert és nem látja be, hogy azért a meggondolatlan egy pillanatért, amit legszívesebben elfelejtene, miért kénytelen tönkre tenni az egész jövőjét.— Jani nyugodtan végig hallgatta: — Menjen, csacsikám, az eset egy csöppet sem bonyolult! Magácska mától kezdve feléje sem néz többet annak a boltnak és az a rossz ember szépen kiállít majd egy bizonyilványt arról, hogy önhibáján kívül, saját kérésére bocsájtották el.— Dehogy is Írja meg! Süt megrágalmaz ádesanyámnál! — Mit tegyek ! Mit tegyek! — és sírva tördelte szép, kis kezét. — Csak bízza rám! Holnap estig itt lesz a bizonyítvány; állíthatom, tudom, hiszen ügyvéd vagyos.— Ez a füllentés hatott. A lány lecsendesedett Jani ajánlotta magát. Másnap ment, a képei körül verekedni. — Megverekedett és megsebesült a párbaj-
