Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-06-12 / 24. szám
Mátészalka, 1914. junius 12. 24. szám. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN. A MÁTÉSZALKAI JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. STEIN ZSIGMOND. Felelős szerkesztő : Dr. BARTOS MIHÁLY. Szerkesztőség: a felelős szerkesztőnél. }} Kiadóhivatal: Fülep Lajos könyvnyomdája. Hirdetési dijak előre fizetendők. IJ f J r J ^ W Irta: Simorcyi Zoltán, áll. rendes tanár. A pályaválasztás korunk egyik legnevezetesebb problémája. A jobbágyság felszabadításával és az állampolgárok egyenjogúságának alkotmányos biztosításával a szabad pálya- választásnak esak a lehetősége van megadva. Ámde a kérdés helyes megoldása úgy a szociálpolitika, mint az egyén boldogulása szempontjából egyaránt kívánatos, hogy mindenki lelki sajátságainak és képességeinek megfelelő munkakörhöz jusson, vagy legalább is az olyantól távol tartassák, ahol eredményre és előmenetelhez nem juthat. Ha az egyén pályáján örömmel és lelkesedéssel munkálkodik, nem lesz szakadék a munka és az „élet“ között, amit úgy értek, hogy gyönyörűséget találván rendes foglalkozásában, hivatásában, nem fogja csak a napi munka, vagy a nyugalomba vonulás után következő időt »élet«-nek nevezni. „Már a tanulók Önmunkásságánál az etikai motívumok emeltessenek ki, a becsületes munka értéke hangsúlyozandó. Szükségünk volna egy hétköznapokra szóló etikára, mely lelket öntene a mindennapi munkába, azt meg- nemesitené. Az etikai elem nem valami külső idegen függeléke a munkának, hanem alaptevő kelléke minden derék, bebsületes, lelkiismeretes munkának.“ Csakigy töltheti be állását munkájakul- turértékének jogos öntudatában. A pálya- választásnál ezen általános erkölcsi elvek nem maradhatnak figyelmen kívül. Hazánk gazdasági fellendülésére nézve elsőrangú érdek, hogy a technikai, ipari és egyébb ágak egyes üzemeinél teljesen megfelelő egyének alkalmaztassanak. A gyenge és közepes erőknek az üres állások felé tartó ói ási tódulása mellett a gazdaságikon a kiváló és lelkes férfiak hiánya mi; panaszkodnak. Ez nem azt jelenti, ho kevés az oly egyéniség, aki megfelelhetne — hiszen éppen Magyarország gazdag tehetségekben, — hanem hogy a pálya célszerületlen és helytelen választása következtében nem jut mindenki a neki megfelelő helyre. Ha már a pályaválasztásnál, tehát az egész életre kiható elhatározásnál végzetes hibák történtek, úgy ezek a foglalko- zásbeli és hivatali kötelességek teljesítésénél könnyen megboszulhatják magukat. Általában a vizsgák és bizonyítványok (iskolai, szolgálati) jogosítanak valamely állás betöltésére. Alkalmaztatásnál sok esetben személyes hatást is szereznek. A társadalom ösztönszeA falusi kislány Pesten. — Zsuzsi pesztonka íevele édesanyjához. — Édes szülőanyám, kívánom hogy a levelem teljes jó egészségben találja úgy édesanyámat, mint édesapámat, én hála legyen érte a jó Istennek, égészséges vagyok, amelyet kendteknek is tiszta szivemből kívánok. Nagyon kérem, ne haragudjanak, amiért ilyen soká nem Írtam. írtam volna én, de nem akadt olyan istenes dolog, amelyet örvendezve tudathattam volna kendtekkel. Afár pedig — mondtam magamban — ha jó hírrel nem jöhetek, a rosszal nem traktálom szülőimet. Én ugyanis már nem vagyok a régi he yemen. ügy történt ugyanis, hogy a nagyságos urat, aki ámbátor nagy ur, egy még nagyobb ur, aki nyilván neki is parancsol, elhelyezte Budapestről. Kinevezték Tokajban borászati felügyelőnek, ahol most a íiloxerának parancsol, nem nekem. Én persze szakadásig sírtam, mire azt mondták, hogy gyere velünk. Nem mehetek, mondok, nekem Pesten kell maradom, ide irányított az édesapám, meg aztán Pest többet is ad a szemnek, tetszik tudni, már pedig én is úgy szeretem a szépet, mint akárki leánya. Avval itt maradtam. A havi fizetésem a a ládám fenekére dugtam s a Kati szakácsnő anyjához mentem lakni, amig helyhez jutok. En ámbár megfogadtam, hogy nem költők semmit, az ennivalót csak csepegtetni fogom hogy sokba ne kerüljek magamnak, a láda fenekéről mégis úgy eltűnt lassan-lassan a pénz, mint a kámfor. Magam sem tudom hova költöttem a rengeteg pénzt, csak az bizonyos hogy két hét alatt kerek két pengő forintnak — vagy ahogy errefelé mondják | — négy koronának hágtam a nyakára, Ennyibe került a kosztom. Én persze megrémültem s arra gondoltam, hogy hej lenne most nekem ezért a pazarlásért, ha megtudná édesanyám. Pedig a két hét allatt alig ettem mást, mint egy kis cukrot, meg néha-néha egy kis cukrász süteményt. Mikor aztán már nem volt csak három forintom, azt mondta Kati mamája : — Hallod, Zsuzska, ez nem megy tovább. Nem látlak sohasem enni, már pedig enni muszáj, ha dolgozni akar az ember. Én nem adhatok, mert magamnak sincs. Pénzt kel! szerezned addig is, amig állásba jutsz. — Igen, de hogy? kérdeztem én sze- pegve. — Menj el szépen az állásnélküli cselédlányokat segélyző egyesületbe. — És mit csináljak én ottan? — Okos dolgot. Keresd meg ott a legfőbb nagyságát, akit úgy hívnak, hogy elnöknő és sírd el neki a bajodat. Mondd, hogy állásnélkül kódorogsz, anyád már két esztendeje fekszik, édesapád meg kint van Amerikában, de nem csak hogy pénzt nem küld, de évek óta levelet sem ir. — De hisz ez mind nem igaz ám feleltem én, — Hát persze, hogy nem igaz, te kis buta. Nem is azért mondod el mindezt, minha igaz volna. Dehogy is! Hát nem érted ? Evvel a megható mesével meglágyítod majd a jó nagysága szivét és ő megsimogatja fejedet, szagos zsebkendőjével letörüli a könyeidet /mertha sírni is próbálsz, csak annál jobb/ és azt mondja: — No, ne busulj Zsuzska. Látom, hogy jó, szelíd becsületes leányka vagy, nem hagyunk el. Addig is, amig egy jó helyet leiünk a számodra, nesze, itt van pár forint. Vidd haza és add oda az anyádnak. — De nem vihetem ám, mert a szülőim messze laknak. — Oh, te csacsi. Hiszen nekem hozod majd haza, ha sikerül! És ha haza hoztad,