Mátészalkai Ujság, 1914 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1914-06-05 / 23. szám
dülése nemcsak az egyesek jólétét emeli, hanem az egész országét. Örömmel szemlélhetjük azon lázas alkotási tevékenységet, mely a haladás, fejlődés jegyében áll. Terméketlen ugar feltörése és pompás növénykulturafejlesztése, alagutak, hidak, csatornák, vasúti vonalak létesítése, a gyár-ipar impozáns föllen- ditése, távoli országok különféle terményeinek és termékeinek kicserélése, az ország kereskedelmének a világforgalomba kapcsolása nem nevezhető-e kulturmunkának, nem nyit-e végtelen perspektívát? Nem töltheti e el jogos önérzettel a gazdasági élet egyszerű „kisembereinek“ keblét is? Az egyik a pult mögött áll, a másik az eke szarvát fogja, a harmadik a vasat kalapálja, de azárt mindegyik részese — akár öntudatlanul is — annak a kölcsönhatásokban és viszonyokban rendkívüli módon gazdag kultúrának, melynek előbbrevitele mindnyájunk érdekében áll és amely célért harcolni még egyszerű körülmények között és szerény állásban is dicső dolog és nemzeti szempontból igazán elismerésre méltó. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) most ünnepelte alapításának tizedik évfordulóját. Ezen nevezetes gazdasági ág fontosságának teljes tudatában üdvözüljiik a gazdálkodók és-a pereskedők táborát és kívánjuk teljes felvirágozását a haza javára! 2. ______________________ Hir detések jutányos áron felvétetnek a „Mátészalkai Újság“ kiadóhivatalában. — Az lehetetlen . . . mert Castigliani Giuila nagyon tisztességes asszony. — De özvegy. — Akár özvegy, akár sem, egy nő nem megy egy fiatal embernek a lakására, ha csak nem a kedvese. — És ki mondja, hogy Giulia nem kedvese Vigoreni Arturonak? — Senki, de kötelességem nagyon tiszteletreméltónak tartani ezt a hölgyet. — Jobban tiszteled, mint a feleséged, miután szívesen elhiszed, hogy ez a keztyü az enyém! . . . — Mindenekelőtt te említetted ezt a hölgyet. Ehhez a dologhoz neki semmi köze. Megmondtam neked s újra ismétlem bizonyára csudálatra méltó nyugalommal, hogy ez a keztyü va — ló — szi — nü — leg a tied. Se többet, se kevesebbet ennél nem mondok. — Egyelőre tehát ... te csak gyanakszol. — Majdnem bizonyos vagyok benne, mert minden jel arra vall. — És mit fogsz tenni, hogy az igazat megtudod ? — Arturohoz fogok fordulni. — Ez nevetséges. MÁTÉSZALKAI ÚJSÁG A IH-ad osztályú adót kivető bizottság figyelmébe. ■Untig elcsépelt téma, hogy a magyar közönség a közgazdasági kérdések iránt teljesen érzéketlen, egy politikai párbaj, egy választási mozgalom, vagy akár egy football- metsch hetekig izgatja, mig a húsába, a zsebébe vágó közgazdasági események, melyektől pedig végeredményben a lakásunk szel- lősége, a kenyerünk fehérsége és a jólétünk biztonsága függ, — gyilkos közönyben hagyják. — De ha az ily közgazdazági kérdéseknek az ország egész jólétére és egyetemes boldogulására kiható fontosságának a a magaslatáig nem is tud emelkedni, azon a ponton, ahol az állami közszolgáltatások közvetlenül érintik az egyes egyén legkézzelfoghatóbb anyagi érdekeit, az érdeklődés nem csak éledni és fagyos közönyéből felengedni kezd, hanem az anyagi érdekeltség érzékeny ösztönserüségével cselekedetekre is késztet. Most hogy községünkben az adókivetés kezdetét vette, ki-ki a legfigyelőbb éberséggel kiséri annak a procedúrának őt érintő momentumát. És az előjelekből már előre megállapítható, hogy 2 éve még egyre tartó és egyre nehezedő közgasdaságihelyzet szomorú sivársága és kilátástalan vigasztalansága az adókivető bizottságokat szinte megoldhatatlan feladat elé állítják. Egyrészt az adózók teherbíró képeszégét óvni, másrészt pedig az egyre szaporodó állami szükségletek számára a polgárság anyagi erejét minél nagyobb mértékben igénybe venni nem kisebb feladat, mint az egymással szemben álló és ellentétes két érdeknek, békés megnyugtató öszhangba hozatala. Csak attól tartunk, hogy ez szinte * lehetetlen feladat, mert az állami kiadásod szédületes emelkedésével épen, hogy fordított arányban áll a minden foglalkozás és kereseti ágazatban szüntelenül tartó pangás, leomlás és egzisztenciák pusztulásával felérő általános elsze- 1 gényedés. Magyarországnak, mint kiváltképen őstermelő országnak közgazdasági helyzete, az egész népnek jóléte és sorsa az időjárás I szeszélyétől függő termésviszonyokkal van I elválaszthatlan kapcsolatban. A kereskedő, 191-í. janius ő. iparos és az intellektuális foglalkozásbeli jövedelmüket közvetve az őstermelő osvtálytól nyerik, emennek a fogyasztó képessége, táplálja amazoknak termelési tevékenységét. És az idei szomorú terméskilátások az egész ország népességére csüggedő reménytelenséggel nehezednek. A földinivelési minisztérium termésbecslése az egész országban 6 vármegye kivételével alig elégséges, gyenge holdankinti mintegy 2—3 q búzatermés várható. Vármegyénkben és a közeli nyírségben a rozs fagykártól szenvedett, most meg buza- rozsdáról érkeznek panaszok, mely már á levelekről a szárra is áthat. A közeli sza- mosháton pedig még az utolsó 2 évi termésnél is gyengébb termésnek nézünk elé a tavaszi viz és eső, újabban pedig az eső hiánya miatt. Ezek a szomorú tények oly szemetszu- róan nyilvánvalók s közismertek, hogy ezeket a 111-sd osztályú adókivető bizottság is ép oly jól ismeri mint mi. — És bárha az adókivető bizottság összeállításában nem látjuk képviselve a kereskedő- és iparososztályt, mint amelyeket az adókivető bizottság ténykedése elsősorban legfőbbképpen is érdekel, mégis hisszük, hogy a nyomasztó gazdasági helyzet szem előtt tartásával munkálkodásuk első sorban a méltányosságba polgárok adózó képességének lehető kiméléke és az ezzel összefüggő sociáüs szempontok fognak érvényre jutni. HÍREK Olvasóinkhoz. Tisztelettel felkérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési dijakat haladéktalanul beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése akadályokba ne ütközzék. Mi önzetlenül, honorárium nélkül, sőt anyagi áldozatokkal tartjuk fenn lapunkat s a csekély előfizetési dij csupán a nyomdaköltségek egyrészének fedezetéül szolgál. Mátészalka város és a járás érdekeit előmozdító, a mindenkori haladás jegyében munkálkodó, nagy fáradsággal és legjobb igyekezettel előállított lapunk megérdemli a támogatást. — Épenséggel sem. A keztyii volt ott a hálószobájában a földön. Nem vette észre. Titkon zsebre tettem. És ha majd megmutatom neki a keztyüt, meg kell hogy mondja, hogyan került ez a keztyü a szobájába. — Azt fogja mondani, hogy egy másik asszonyé. — Bizonyítékot fogok kérni. — S ha nem lesznek bizonyítékai ? — Annál rosszabb reá, meg rád nézve ! ! E szavakra vad fény lobogott a szemében s az élet gourtnadjának halvány arca félelmesen kísérteties kifejezést öltött. Lucianna aki a gyermek pózában szemben ült vele egy könnyű kis széken, a merészsége mellett is remegni kezeett s mialatt azzal a kifogással, hogy csinos cipőcskéjének a csokrát köti meg — lehajtót, elrejtette a férje előtt halotthalvány arcát. De azután megint közünbös arcot öltött, gondosan igazgatott egy fürtütt a hom- s egyszerű hangon szólt: — Nos hát én jóságos Otheilóm, mi a végső terved ? — A legszigorúbb, de egyben a legigazságosabb is — felelt Enrico s újból tüntetőleg a fölényes férfi lelkinyugalmát mutatta. Ha megbizonyosodom abban, hogy ez a keztyü egy másik asszonyé, bocsánatot fogok J kérni tőled; ha kénytelen lennék kétségber maradni erre nézve — el fogunk válni; d( erről győződném meg, hogy a keztyü a tiec — megöllek. — Pompás ! — fejezte be Lucianna í beszélgetést. * Enrico már hivatta is Vigorsni Arturot E gondolatlanul, a kellem s előkelőség mintaképe gyanánt bejött a legmeghittebb budo- árba, amelyben Lucianna meg Enrico várta — Itt vagyok. Mi újság? — Nem. — Kávét ? — Azt sem, — Akarsz . . . szórakozni ? — Igen. — Azonnal rendelkedésedre állok. És anélkül, hogy sok időt vesztett voi- 1 na, Enrico tárgyalni kezdte az eseményekyt, mintha valamely jelentéktelen esetről lett volna szó. De Lucianna csak nagy erőlködés árán tudott mosolyogni; a szeretőjének a figyelmét pedig nem kerülte el a mélységes zavara, amiből azután lassan-lasan megértette a helyzet komoly voltát. A keztyü — a bűnjel — ott hevert a . kandallón és finom ibolyaillatot terjesztett.
